Európának lépni kell

Bankválság, az öreg kontinensnek is mozdulnia kell! A globális hitelválság kapcsán az emberek nagy részének az amerikai bankcsődök jutnak az eszébe, ami nem csoda, hiszen az elmúlt pár hét alatt számtalan nagy múltú, megingathatatlannak hitt intézmény húzta le a rolót. Ez nem is véletlen mondhatnánk, hisz Amerikában burjánzott az ingatlanpiac, az összeomlásának ezek az egyértelmű következményei. A bankválság azonban átkelt az óceánon, és úgy néz ki stabilan megvette a lábát Európában is.

Az angliai pénzintézetek nehéz helyzete érthető, az Egyesült Királyságban a hitelőrület még az amerikait is túlszárnyalta. De a bankválság nem állt meg a szigetországban, szépen nyomul előre a kontinens belseje felé. Az amerikai hitelkövetelésekre épülő különböző értékpapírokból ugyanis az európai bankok is bőségesen betáraztak. Az eddigi bankveszteségeket követő leírásokat nézve Európa nem sokkal marad el Amerika mögött. Az öreg kontinensen is nagy nehézséget jelent a friss tőke bevonása, ami a tőkemegfelelési mutatók romlásához vezetett.

Amerikában folyamatosan megy a vita a bankok kimentéséről (bailout), a jelenlegi Fed Elnök Ben Bernanke elképzelése, azonban elég világos a kialakult helyzetről. A FED mindent elkövet, hogy elkerüljön egy rendszerszerű bankösszeomlást. Bernanke gondolkodásmódját jelentősen meghatározza az 1929-33-as világválság keserű tapasztalata: akadémiai körökben őt tartják az akkor történtek egyik legjobb ismerősének. Bernanke szerint a FED akkori passzivitása, illetve elhibázott lépései jelentősen súlyosbították a válságot.

Amerikában tehát láthatunk egy igen aktív FED-et, mely különböző intézkedésekkel próbálkozik. Az eddig meghozott döntéseket illetve javaslatokat számos kritika éri, azonban a diskurzus folyik, és viszonylag gyors reakciókat láthatunk.

Európában a hét szintén egy állami beavatkozással kezdődött, a Benelux államok példás gyorsasággal mentették ki a bajba jutott Fortist, a belga, a holland és luxemburgi kormány 49 százalékos részesedést szerzett a pénzintézetben. Azt mondhatjuk tehát, hogy Európában is gyorsan és jól működik az állami intervenció? Nem ezt mutatja az a nyílt levél, amit számos nagynevű, gyakran ellentétes állásponton lévő közgazdász közösen írt alá, mert úgy gondolják, hogy Európában nagy bajok vannak.

Európában a határokon átnyúló banki aktivitás jelentősen széttöredezett, hisz az adott országokban létesített leánybankok jellemzően külön jogi entitáskén, külön mérleggel működnek. Az ECB a nemzeti bankokkal ellentétben nem rendelkezik végső hitelező funkcióval (LOLR), tehát egy bankválság esetén nem mentheti ki a csődbe jutott bankokat. Az ECB csak úgynevezett likviditási injekciókat adhat, azt is megfelelő biztosíték ellenében, a bankok kisegítése, így az adott országok jegybankjára hárul. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor például egy olasz tulajdonú bank arra kéri az olasz kormányt, hogy mentse ki a Romániában működő leánybankját. A dolog persze nem teljesen lehetetlen, de az európai döntéshozás gyorsaságát ismerve, jobb nem belegondolni, mi lenne, ha erre lenne szükség.(A Fortis esetében a teher megosztása viszonylag könnyű volt, hisz a bank tevékenysége elsősorban a Benelux államokra korlátozódott.)

A nyílt levelet aláíró közgazdászok azt állítják, hogy a hitelpiacokon kialakult feszültségekre összehangolt választ kell adni, azért hogy mérsékelni lehessen a reálgazdaságra háruló terheket, elkerülendő a tömeges munkanélküliséget, a drámai gazdasági visszaesést. Az aláírók szerint átfogó megoldás kell, hisz az amerikai tapasztalat is azt mutatta, hogy az egyes ügyekkel való elszigetelt foglalkozás már rövidtávon sem volt nyerő. A közgazdászok szerint Európában a hatalmas tőkeáttétellel dolgozó bankok esetében elkerülhetetlen lesz az állami feltőkésítés, melynek európai szinten kell megtörténnie. Javaslatuk szerint az Európai Beruházási Bank (EIB) nyújthatna tőkeinjekciókat részvényrészesedésért cserébe. A pénzügyi segítség átláthatósága, illetve a jövőbeli válságok elkerülés végett pedig a szabályozást és a felügyeletet is európai szinten kellene egységesíteni a javaslattevők szerint.

A levél aláírói szerint nincs idő a késlekedésre. Szerintük már nem a megfelelő intézkedés a kérdéses, egyedül a politikai akarat hiánya okoz gondot. Egy lehetséges bankválsággal nem jó játszani, a pszichológia hatások közgazdasági modellekkel nem előrejelezhetőek. A bankolás mint rendszer a bizalmon nyugszik, amikor már rohannak az emberek a betéteikért akkor már késő lesz…

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!