„Októberben padlót fogott a magyar ipar”- írja az Index. Nos, nem fogott.

Nem vagyok makroelemző, de valamiért mindig szoktam nyilatkozni makroügyekben, főleg, ha megkérdeznek. Most nem kérdezett meg senki, de azért dobok két ábrát, mert a pénteken kijött ipari termelési adatról szóló indexes cikk címe azt sugallta, hogy itt az alja, és ezt pontosítani kéne. Nincs itt.

Egy makroelemzőnek (aki én nem vagyok), több módszere lehet arra, hogy előre jelezzen dolgokat. Az egyik az, hogy keres olyan mutatókat, amelyekről a múltban úgy tűnt, hogy van némi előrejelző szerepük. Egy lelkiismeretes makroelemző különböző statisztikai eszközökhöz nyúlhat, hogy mindenféle numerikus összefüggéseket tárjon fel, de ha pusztán grafikus elemzést végzünk, az is meglepően sokat segíthet a tisztán látásban. Nagyon pontos számokat szemre persze nem kapunk, de trendeket és mértékeket elég jól fel tudunk ismerni.

A múlt hét végén kijött az előzetes adat az ipari termelés változásáról, ami elég ramaty lett, éves szinten hét százalékkal csökkent. Az elemzők egy része meglepődött, mert ugyan a csökkenést mindenki bevéste magának, de hogy ilyen mértékű legyen a visszaesés, arra nem számított szinte senki. Az ipar a bruttó hazai össztermék mintegy 20 százalékát adja, és bár a KSH által havonta publikált ipari termelési volumenváltozás nem azonos a GDP kiszámításakor használt ipari teljesítmény-mutatóval (a részletekkel nem fárasztok senkit), azért irányt ad arra vonatkozóan, hogy az ipar performanszát illetően vajon mi kerül majd be a gazdasági növekedés kalkulációjába.

A csatolt ábrán két grafikon van. A bal oldali az ipari termelés szintjét (tehát nem az éves változást, hanem magát teljesítményt) mutatja, ami mellé raktam a német ipari vállalatokhoz beérkezett rendelésállomány nagyságát is. Mindkét idősor relatív, és 2002. évet nagyjából 100-nak véve nézi a két volumen alakulását, és a magyar ipar esetében például azt jelenti, hogy ha a 2002. évi teljesítményt vesszük 100 egységnek, akkor ahhoz képest 60%-kal több jött ki a csövön 2007. végén. Nem kell hozzá makroszakinak lenni, hogy az ember belássa, hogy mivel a magyar ipar termelésének jelentős része nyugat-európai exportra kerül, sok esetben európai vállalatok által termelt dolgok alkatrészeként (a makroelemzők ezt „inputnak” nevezik), akkor a magyar ipar teljesítménye erősen függ attól, hogy az európai ipar hogyan muzsikál. Mivel a gazdasági ciklusok Európában eléggé összehangoltak, elég a legnagyobb gazdaság háza táján körülnézni, hogy ott van-e a makroelemzési gyakorlatunkhoz használható adat. Én a német ipar rendelésállományát választottam, részben abból a megfontolásból, hogy ha a német ipar számára érkezik megrendelés, akkor onnan jelentkezik igény a hazai beszállítók felé, részben pedig azért, mert a grafikon tényleg jól néz ki. A múltbeli összefüggések persze nem jelentenek garanciát arra, hogy minden a jövőben is így lesz, de ha mégis, akkor nagyon úgy néz ki, hogy a magyar ipar további méretes zakó előtt áll. Le sem merem írni, de a két változó együttmozgása alapján nem kizárt, hogy az ipari teljesítmény visszaesése decemberre a 20 százalékot is eléri!

A jobb oldali ábra a bónusz grafikon, ahol az egyik európai üzleti bizalmi indexet vetettem össze a hazai export éves növekedésével. Az úgynevezett „beszerzési menedzserindex” mintegy 4-5 hónappal jelzi előre az exportunk növekedését (logikus, ha az európai cégek beszerzői nem akarnak beszerezni, akkor nálunk az exportnak lőttek), és ebből tökre az néz ki, hogy március környékére a 10-15 százalékos exportvisszaesést borítékolni lehet. A múltkor rám nem jellemző módon számszerű előrejelzést adtam a portfolio.hu egyik körkérdésére, hogy mennyi lesz a 2009-es magyar gazdasági növekedés. Ebben csak egy faktor az ipar teljesítménye, de számba véve a gazdaság többi területén várható fejleményeket nekem mínusz 4 százalék jött ki. Ez akkor a legpesszimistább forgatókönyvem volt, de most már nem látok indokot arra, hogy ennél jobb számot írjak be.

Az ipar tehát láthatóan nem fogott még padlót.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!