Jó az MNB-nek a gyenge forint?

Az elmúlt napokban sorra dőlnek a rekordok, az euró ára pénteken elérte a 299, ma pedig már a 300 forintot is. Ennek legfőbb okai a Magyarország makrogazdasági mutatóival szembeni bizalmatlanságon, illetve az országból folyamatosan kivont külföldi befektetéseken kívül máshol is keresendőek.

Az elmúlt években a magánszemélyek ingatlan-, autó-, de akár hűtőgépvásárlásaikhoz is devizában vettek fel hitelt. A cégek ingatlanberuházásaikhoz, eszközbeszerzéseikhez is devizában adósodtak el. A magyar állam az alapvetően forintban keletkező kiadásait is növekvő mértékben devizahitelekkel finanszírozta. Mindezek következtében a hitelek folyósításának leállása, mely korábban jelentős forint vételeket generált, illetve a törlesztések folyamatossága, mely forint eladást jelent, önmagában gyengíti a hazai pénzt.

Az árfolyam emelkedése önmagában pozitívan hat a magyar gazdaság teljesítményére, ma az exportált árukért és szolgáltatásokért kapott összeg 30%-kal több forintot jelent, mint tavaly nyáron. Amíg a környező országok devizái is hasonló mértékben gyengülnek, nem is nagyon engedhetjük meg magunknak a lemaradást, hiszen a verseny éles, így a zloty, vagy a cseh korona akár 5-10%-os árelőnye is behozhatatlan versenyhátrányt okozna.

Elérhet azonban az árfolyam egy szintre, ahol a magánszemélyek sem törleszteni nem tudnak, sem a fedezetül szolgáló vagyontárgy értéke nem fedezi a bankhitelt: ilyenkor mindenképpen veszteség keletkezik, még ha az ingatlant el is adják. A kereskedelmi bankok könyveiben megnőnek a veszteségek, hiszen a fedezetlen és kockázatos hitelekre céltartalékot kell képezniük, ettől még kevésbe lesznek hajlandóak kölcsönöket folyósítani.

A cégek iroda bérleti díjai, és a kereskedők költségei is oly mértékben emelkednek, hogy először emelni próbálják az árakat, de ez csökkenő kereslet mellett csak ront a helyzetükön, eladni nem tudnak. Végső esetben bezárnak, tovább növelve a munkanélküliséget, csökkentve a belföldi keresletet. Ez súlyosbítja a gazdasági visszaesést, és az adóbevételek csökkenésén keresztül rontja az államháztartás egyenlegét.

Az MNB alelnökei, a Monetáris Tanács tagjai az elmúlt héten többször hangsúlyozták, hogy nem avatkoznak bele az árfolyam alakulásába, bár devizatartalékunk, illetve a nemzetközi intézményektől kapott kölcsönök megalapoznák ennek lehetőségét, rendelkezésre bocsátották egy esetleges devizapiaci intervenció eszközeit. Az árfolyam befolyásolását a világ sok fejlett országában is megpróbálták ilyen módon, bár nem mindig sikerrel. Tavaly októberben 17,8 milliárd euró volt a jegybank devizatartaléka, most több mint 24 milliárd. A növekményt nem az árfolyam védelmére, hanem a költségvetés finanszírozására kaptuk, de az induló állomány sem olyan kevés. A külföldiek spekulatív befektetéseinek legfontosabb eleme az állampapír állomány, mely körülbelül 9 milliárd eurót tesz ki. Természetesen ezen kívül az import többlet finanszírozása, a külföldiek által eladott részvények ellenértéke, illetve a devizahitelek visszafizetései, melyek jelentősen meghaladják a folyósításokat, mind-mind devizavásárlást indukálnak. Ne feledjük azonban, hogy sok külföldi invesztor fedezeti céllal már korábban megvehette, és sok esetben meg is vette a befektetései ellenértékét képező devizaösszeget.

A múlt hét végén a forint gyengülése már felülmúlta a többi régiós devizáét, ennek elsődleges oka úgy tűnik a jegybank prominenseinek kommentárjai. Bár a miniszterelnök, kereskedelmi banki vezetők és természetesen az adósok már aggódnak az árfolyam alakulása miatt, Karvalits Ferenc és Király Júlia megszólalásaival inkább a forint ellen spekulálókat segítették. A devizapiaci szereplők mindig számítanak egy esetleges beavatkozásra, ez a vadabb spekulánsok kezét is kicsit visszafogja. Ha elég sokszor hallják, hogy biztos nem lesz intervenció, ez számukra nagy segítség a forint elleni tranzakciók során.

Az MNB elsődleges célja az árstabilitás (infláció) kezelése, DE a pénzügyi rendszer stabilitása, illetve a kormány gazdaságpolitikai céljainak támogatása is szerepel a jegybanktörvényben. Izland versenyképessége is javult a korona gyengülése által, de a gazdaság növekedése és az életszínvonal évekkel-évtizedekkel esett vissza. Hosszútávon a megoldás csakis a költségvetés szerkezeti reformja lehet, de mi lesz addig a munkahelyekkel és a lakásokkal?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!