Mikor lesz vége a válságnak?

Mostanában a hivatásos közgazdászoktól kisbefektetőkig sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy mi áll az utóbbi hónapokban látott gyors részvénypiaci emelkedés mögött. Vajon csak egy különösen heves korrekció a folytatódó medvepiac közben, vagy fundamentális indokokkal alátámasztható fordulat, amely egyben a recesszió végét – vagy legalábbis annak közeledtét – is jelzi?

Az utóbbira enged következtetni az, hogy a gazdasági ciklusok alakulásával párhuzamosan szintén ciklikus mozgást végző makromutatók közül egyre több alakulásában figyelhető meg fordulat. (Az egyes makromutatók világgazdasági ciklusokkal összhangban álló mozgását jól mutatja az Eurostat honlapján található vizualizációs eszköz, amely itt található.)

Az alábbiakban két olyan mutató alakulására szeretném felhívni a figyelmet, amelyek alapján a jelenlegi részvénypiaci emelkedés nem feltétlenül a fundamentumoktól történő elrugaszkodott szárnyalás, hanem alátámasztottnak tekinthető, megalapozott fellendülési folyamat kezdete is lehet.

Az első szerint a mostani jelzálogpiaci válság esetében kiemelten fontos terület, az ingatlanpiac mélyrepülése a legújabb adatok szerint a végéhez közelít: az USA 10 illetve 20 legnagyobb városának ingatlanpiaci árait reprezentáló S&P/Case-Shiller indexek legújabb, májusi adatai a 2006 nyara óta tartó csökkenés után immár enyhe javulást mutatnak, ami a krízis enyhülésére utaló jel lehet.

Ez egyébként egybevág FED által legutóbb nyilvánosságra hozott bézs könyv azon megállapításával is, hogy az USA számos régiójában némi javulás mutatkozott a lakóingatlanok piacán az elmúlt időszakban. Az alábbi, második ábrán az amerikai munkanélküli segélykérelmek heti adatainak 4 hetes mozgóátlaga látható, az USA gazdaságának – a grafikonon kék sávokkkal jelölt – recessziós időszakaihoz viszonyítva.

A grafikonon az látható, hogy a mozgóátlag a korábbi recessziók alkalmával minden esetben a recesszió végén kezdett csökkenni vagy más szemszögből: minden korábbi esetben ezen mutató csökkenésének kezdetét utólag a recesszió végpontjaként jelölt ki az USA gazdaságát vizsgáló NBER gazdaságkutató intézet üzleti ciklusaival foglalkozó bizottsága. (Ennek a bizottságnak a feladata az USA gazdasági aktivitásában beálló fordulópontok, ezáltal a recessziós időszakok kezdetének és végének megállapítása. A bizottság mindezt az amerikai gazdaságot jellemző makroadatok széles körének vizsgálatával, havi adatok alapján határozza meg, általában fél-egy évvel a fordulat bekövetkezését követően, visszamenőlegesen.)

Tekintve, hogy az adat április eleje óta folyamatosan javulást mutat, ez jó eséllyel utalhat az amerikai gazdasági aktivitásban beállt fordulópontra, és egyben a recesszió végének közeledtére.

Mindez azt jelentené, hogy minden problémánk a múlté? Indokolt lehet az óvatosság: a '80-as évek elején mindössze 1 év különbséggel követte egymást két recesszió (habár teljesen más természetűek voltak). Ez megfelelne a sok szakértő által a válsággal kapcsolatban emlegetett W alakú felépülés forgatókönyvének. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi, hivatalosan 2007 szeptembere óta tartó recesszió immár egyértelműen az időben leghosszabb válságperiódus lenne az 1929-1933-as események óta, és az itt említett indikátorokon túl is egyre több jel mutat arra, hogy az elmúlt évtizedek legjelentősebb krízise a végéhez közelít.