Pénzügy és psziché a jelenben

A mostani válság okainak tisztázásakor és értelmezésekor érdemes megvizsgálni a közgazdaságtani racionalitáson túl, egyéb, első ránézésre nem a tárgykörbe eső okokat is. Itt egészen prózaiakra gondolok: az emberi érzelmekre, az érzelmek befektetési és pénzügyi döntésekben betöltött szerepére. A közgazdaságtannak ezzel a témával bővebben és részleteiben is foglalkozó ágát angolul behavioural finance-nak hívják, magyarban a pénzügyi viselkedéstan kifejezése honosodott meg. Úgy gondolom, hogy e tudományos módszerekkel már leírt és vizsgált témakör behatóbb ismerete fontos lehet a jövő szempontjából, legyen szó a válságból való kilábalásról, a pénzpiacok jövőjéről vagy éppen saját személyes pénzügyeink tervezéséről.

A kétkedőket talán meggyőzi az, hogy a közgazdaságtan és lélektan kapcsolatát, metszetét vizsgáló két amerikai kutató 2002-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott munkásságáért, elért eredményeiért.

Miről is van szó?

Albert Einstein egyik híres mondása szerint, soha semmit nem tudott felfedezni agyának racionális felével...

A modern viselkedéstudomány az agy bal féltekéhez kapcsolja a racionális, míg a jobb féltekéhez az érzelmi döntéseinket. Ebből a tételből eredően a következő teóriák, kategóriák és fogalmak alkotta halmazon érdemes elgondolkodunk, amelyek jellemezhetik a pénzügyekkel kapcsolatos döntési helyzeteinket:

- megrögzöttség – foggal-körömmel ragaszkodunk saját véleményünkhöz

- tapasztalati egyszerűsítés – „házilag” gyártunk elméleteket

- tudattalan csordaszellem – gondolkodás nélkül a többség után megyünk

- kognitív disszonancia – feszültek leszünk, ha jól bevált tapasztalatainkat hirtelen felülírja egy teljesen új fejlemény, információ

- önbecsapás – nem vagyunk őszinték saját magunkkal (sem)

- hiszékenység

A fenti hibák mindennapos velejárói az életnek. Éppen ezért például a gazdaságtörténet is rengeteg tanulságos történettel szolgálhat arról, hogy a pénzügyeit intéző vállalkozók, cégek, befektetők unos-untalan hoznak olyan döntéseket, amelyek gyökerei között bizony megtaláljuk a fenti pontokat. Tehát például gyakran túlbecsülik képességeiket, hallgatnak a csordaszellemre és önként vagy a körülmények kényszerének hatására sodródnak az árral...a végén pedig mindenki csodálkozik, hogy a haszon megszerzése sincs ingyen.

Mit jelentenek ezek a gyakorlatban?

De Bondt 1993-ban azt figyelte meg, hogy a Dow Jones index minden 1%-os emelkedésével az optimista befektetők száma 1,3 százalékkal nő. Ez is egy ékes példája a csordaszellemnek. Valahogy egyszer csak mindenki ugyanazt kezdi gondolni. A piacok “fújni kezdik a lufikat” és gyorsan magyarázatokat találnak mindenre, ami az optimizmust alátámaszthatja. Idén márciusban például mindenki várta a világvégét, míg az utóbbi hónapokban javult a szakma hangulata. Azt már biztosan tudjuk, hogy márciusban igen jól járt az, aki nem hallgatott ezekre a pesszimista véleményekre, és joggal vethetjük fel, hogy talán most sem kellene illúziókat kergetni....

Szóval csordaszellem, aminek két fő típusa közül az egyik, amikor önkéntesen megyünk a nyáj után, és vásárolni kezdjük a piacokat, mivel azt hisszük, hogy a befektetők ilyen nagy csoportja egyszerűen nem tévedhet; a másik, amikor kényszerűségből csatlakozunk a csordához, ha nem akarunk lemaradni az emelkedésről, és bármi áron, de mi is beszállunk...

Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért van az, hogy egy múltban jól teljesítő részvényből szívesebben vásárolnak az emberek, holott a jelenlegi eredménye már nem annyira kedvező? És miért van az, hogy a sarki újságárus tanácsára inkább hallgatunk, mint egy profi befektetési tanácsadóra? A pszichés folyamatokat a pénzpiacokon nyomon követve, a következő ábra jól szemlélteti az egyre gyakoribb kisbefektetői reakciókat.

graf1118

A lélektani hatásokat érhetjük tetten akkor is, amikor a részvények ára a negyedéves eredményadatok bejelentése előtt mozgásba lendül. Igen tanulságos számomra, ahogy a „vegyél a pletykára, adj el a hírre” biznisz működik világszerte. Mára óriási tömegek követik ezt a filozófiát. Ugyanis spekulatív befektetési stratégiák sokasága használja ki azt az eseménysort, amikor az árak néhány nap leforgása alatt nagyot változnak, majd gyorsan visszafordulnak az ellenkező irányba. Egy tanulmány (Richard L. Peterson, M.D. "Buy on the Rumor") arról ír, hogy 1998 és 2000 között az eredmény-bejelentéseik előtt öt nappal az internetes társaságok részvényeinek vásárlása, majd a konkrét hírre azonnali eladása átlagosan 4,9 százalékos profitot hozott. Viszont ha az adatok bejelentésekor eladási pozíciót nyitottunk (majd öt nappal később lezártuk azt), akkor 6,4 százalékot kereshettünk ezzel (az árfolyameséssel - a szerk.).

Soha ne becsüljük le azt az iparágat (befektetési elemzőket, piaci szócsöveket), aminek nincs más célja, mint hogy bennünket - jól felfogott érdekeik miatt - manipuláljanak. Ilyenkor a cél a befektetők pszichés „megdolgozása”, vagyis ha lehet, mindenkit egy irányba szeretnének terelni. Pedig valljuk be, hogy nincs más vágyunk, csak hogy szembemenjünk a csordával, mi legyünk az elsők, akik a következő Microsoft-ot vagy Apple-t megtalálják, és ha lehet akkor, amikor még senki nem figyelt fel rájuk.

Az eddigi példákat hosszan lehetne még folytatni, és biztosan mindenkinek van saját személyes élménye, tapasztalata rossz pénzügyi döntéseit illetően. A pénzpiacok, a tőzsdézés és a befektetések iránt érdeklődőknek, vagy éppen azzal foglalkozóknak ajánlom megfontolásra a következőket:

- Egy elemzői vélemény nem biztos, hogy egyenlő a tényekkel.

- Érdemes meghallgatni azokat is, akiknek véleménye homlokegyenest más.

- Valamilyen papír ára nem egyenlő annak fundamentális értékével.

- A jó sztorik helyett a tényeknek higgyünk.

- Az információ néha nem fedi az igazságot.

- Egy jó vállalat nem egyenlő a jó befektetéssel.

- A vállalati eredmények növekedése nem feltétlenül jár együtt a befektetés jó megtérülésével.

- A technikai eszközök és elemzések túlsúlya helyett ügyeljünk a pragmatizmusra és a flexibilitásra.

Mára bizonyossá vált – talán a válság miatt is –, hogy a jó befektetési stratégia kialakítása a fenti tényezők miatt sokkal bonyolultabb, mint ahogy ezt a klasszikus (racionális) közgazdaságtan és a pénzügyi tudományok megtanították nekünk. A pénzügyi viselkedéstan nem csodaszer, ám hatékonyan kiegészíti a hagyományos közgazdasági tételeket, és érdemes lehet elemezni az egyes szituációkat ebből a szempontból is, hátha új megvilágításba kerülnek azok.

Tehát maradjunk józanok és realisták, de egyidejűleg kalkuláljunk a jobb agyfélteke egyre inkább megfigyelhető diadalútjával.