Ördögtől való-e a spekuláció?

A modern közgazdaságtan nem tesz különbséget befektetés és spekuláció között. Mivel a jövőben történő események kimenetele bizonytalan, minden pénzügyi döntés tartalmaz spekulációs elemeket, legyen szó akár egy ország költségvetésének megtervezéséről, vagy egy sarki fűszeres megnyitásáról. Fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokban egyértelmű különbséget lehet tenni a törvényes és a törvénytelen, az etikus és etikátlan spekuláció megjelenési formái között. Sajnos Magyarországon gyakran összemosódik a spekuláció fogalma más, a jogi vagy etikai szabályokat megszegő minősített esetekkel. Ilyen például, amikor egy adott cég vezetője visszaél a helyzetéből fakadó információs előnnyel, és a többi piaci szereplőt megelőzve vételekbe vagy eladásokba kezd, hogy amikor az „infó” napvilágra kerül, busás hasznot könyvelhessen el magának (bennfentes kereskedelem). Egy másik tipikus eset, amikor egy monopolhelyzetben lévő létszükségleti terméket (pl. élelmiszer) előállító vállalkozás szándékosan visszatartja termékét a piacról, hogy a kínálati oldal szűkítésével felfelé manipulálja az árakat. Gyakran hallani az állami közigazgatásban dolgozó tisztségviselők segítségével felminősítés előtt, áron alul eladott telkekről, földekről, ami kimerítheti a megvesztegetés, a bennfentes kereskedelem és a hűtlen kezelés fogalmát is.

Az előbb említett példák egyik közös eleme, hogy másokat rosszhiszemű módon károsít meg, miközben a nyerészkedőknek nem kell pénzügyi kockázatot vállalniuk az extraprofit eléréséhez. A körülmények, melyek közt ezen ügyletek létrejönnek, híján vannak az átláthatóságnak és  ezáltal gyengítik a sokszereplős piaci verseny létrejöttének az esélyeit. A vevők és az eladók tisztességes alkufolyamata, egymásra licitálása alakítja ki ugyanis azt az árat, ami közjót is a legjobban szolgálja. Valós igényként merült fel az emberiség történelme során, hogy létrejöjjenek az üzletkötés megfelelő szabályai és fórumai, amelyek biztosították az áruk és a tőke transzparens és hatékony elosztását térben és időben. A pénzügyi műveletek mögött álló gyarló emberek sokszor túlléptek a törvényes kereteken, hogy egyéni meggazdagodásukat elősegítsék akár saját közösségük kárára. Érthető tehát az utca emberének gyanakvása és dühe ha meghallják a szót: spekuláció.

Félreértés ne essék: a spekulánsok célja kizárólag a haszonszerzés! Ezért nem kell őket megkövezni, hiszen a piacgazdaság alapvetően a profitorientált cégek és egyének versenyéről szól. Az egyének és a vállalatok pénzügyi döntésiek meghozatalakor a számukra legnagyobb haszonnal vagy a legkisebb veszteséggel járó alternatívát választják. Ezt a vezérelvet a közgazdaságtan gazdasági racionalitásnak hívja, ami nem egyenlő az önzés fogalmával. A várható haszon kilátása nélkül ugyanis nem teremtenek új munkahelyet a vállalkozások, de még az emberek sem hajlandók áruba bocsájtani képességeiket és idejüket, hogy munkabért kapjanak.

A spekulánsok tevékenységét leginkább a borélesztő gombáéhoz hasonlítanám: öncélú cukorfogyasztásuk közben a szerves anyagok szén-dioxidra és ásványi anyagokra bomlanak, egy minőségileg más nedűt létrehozva a mustból. Ahogy a gombák katalizálják az anyagok körforgását, úgy a spekulánsok pénzügyi műveletei is elősegítik a pénz áramlását a gazdaság szereplői között, megteremtve az áruk és szolgáltatások lehető leghatékonyabb elosztását.

Az alábbi gondolatmenet célja, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, és megvilágítsa, hogy a törvényes kereteken belül folyó, etikus spekuláció nem ördögtől való, sőt bármilyen meglepően hangzik: a közjót szolgálja!

Azt mindenki ösztönösen érzi, hogy a spekulánsok az árfolyamok körül zsonglőrködnek. Ha felmegy az élelmiszerek vagy a benzin ára, akkor sokan csak szitkozódnak és a spekulánsokat kárhoztatják, de ha esetleg a forint árfolyama erősödik és kevesebbe kerül az import autó, a nyaralás, vagy kisebb lesz a devizahitel törlesztő részlete, akkor senkinek sem jut eszébe a szó: spekuláció. Pedig egy sikeres gazdaságpolitika következményeképpen sokszor előfordul, hogy részben vagy egészben spekulánsoknak köszönhetően csökkenek a kamatok és erősödik a fizetőeszköz.  Ők azok ugyanis, akik elsőként bizalmat szavaznak vagy nem szavaznak egy adott gazdaságpolitikának. Pénzüket kockáztatva hitet tehetnek például egy államháztartás megreformálása mellett, vagy épp ellenkezőleg, megkérdőjelezhetik egy felelőtlenül hitelből költekező kormányok gazdaságpolitikáját, megnehezítve számukra újabb hitelek felvételének a lehetőségét, kikényszerítve lemondásukat vagy a fenntartható gazdaságpolitika visszaállítását.

Az árak emelkedése sokszor érzékenyen érinti a véges anyagi erőforrásokkal rendelkező polgárok zsebeit. Ilyenkor gyakran hallunk olyan kevésbé megalapozott véleményeket hogy „már megint jó nagyot kaszáltak egyesek”, vagy hogy „meg kell fékezni a spekulációt!”. Én ezzel szemben azt állítom, hogy a megfelelő keretek mellett megengedett spekuláció szerves és elengedhetetlen része a piacgazdaságot építő gazdasági modellnek, beleértve a termelő kapitalizmust is. A ma működő piacgazdaságok alapvető folyamatainak végiggondolásával könnyen belátható a spekulánsok kockázatvállaló (risk bearer) szerepének fontossága. Mióta kereskedelem létezik, a javak elosztásának leghatékonyabb módja a piaci árazás, azaz a kereslet és a kínálat állandóan változó egyensúlya.

Ha a föld népességének növekedési ütemét látva egy befektetési alap vagy akár magánszemélyek a búza árfolyamának emelkedésére spekulálnak, annak minden bizonnyal – a kereslet megnövekedése miatt- árfelhajtó hatása lesz, hiszen a búzatermelők nem tudnak gyorsan új földterületek bevetésével reagálni a megnövekedett igényekre. A magasabb árakat kihasználva a mezőgazdasági termelők akár már aratás előtt fél évvel is eladhatják terményeiket a spekulánsoknak, fixálva ezáltal profitjukat, csökkentve a jövőbeli anyagi bizonytalanságot. Az árfolyamkockázatot innentől kezdve a „spekik” viselik. Amennyiben a jól kalkuláltak a megnövekedett keresletet illetően, a későbbiek során profitot realizálhatnak befektetéseiken. Egy biztos: a spekulánsok által felvásárolt termékek előbb-utóbb, olcsóbban vagy drágábban, visszajönnek a piacra. A kockázatvállalás rendszerint akkor nyeri el méltó jutalmát, ha a spekuláció megalapozott volt. Gyakran előfordul azonban, hogy időközben új, a keresletet vagy a kínálatot befolyásoló információk látnak napvilágot, és a spekuláció veszteséggel is zárulhat. A spekulánsok eladásai által lenyomott árak kordában tarthatják a fogyasztói árakat. Előfordul, hogy a befektetők akár éveken keresztül „elévesznek” a magas keresleti prognózisoknak.  A magasabb szinten stabilizálódó árak mind a keresleti, mind a kínálati oldalon reakciót váltanak ki. A drágább búza növeli a termelés jövedelmezőségét, tehát a termelők a következő években valószínűleg nagyobb területeket fognak megművelni, több munkaerővel. A fogyasztók pedig a drágább liszt miatt valószínűleg kevesebb kenyeret esznek vagy dobnak ki, azaz megváltoztatják fogyasztási szokásaikat. Itt szeretném megjegyezni, hogy a fogyasztói viselkedés átgondolása és a szegényebb rétegek nélkülözése közé nem szabad egyenlőséget tenni. A piaci árképzés hatékony, de sajnos a jövedelmek elosztása nem igazságos. A sokszor fájó áremelkedések láttán sokan kiáltanak a mindenható állam segítsége után, hogy gyakoroljanak hatást a piaci árakra. Az állam maximum rövidtávon tudja kiegyenlíteni a kínálat szűkössége és a megnövekedett kereslet közötti rést az úgynevezett intervenciós készlettel. Az árakat limitálni nem tudja, hiszen ha a termelőket arra kényszerítheti, hogy piaci ár alatt értékesítsenek, megszűnik a motiváció a termelésre és a következő évben a kínálati oldal tovább csökkenhet, további áremelkedést generálva.

A piacokon megszámlálhatatlan kereskedési stratégiával és elképzeléssel résztvevő termelők, fogyasztók, befektetési alapok, nyugdíjpénztárak, spekulánsok, stb.,  tömegei nem egy oldalon állnak, hiszen az üzletkötéshez vevőkre és eladókra is szükség van.  A piaci szereplők magas száma, céljainak és időtávjainak sokfélesége biztosítja, hogy egy időpillanatban nagy mennyiségű áru, pénz, értékpapír cserélhet gazdát a pénzügyi arénákban. A vételi és eladói oldal ajánlatai közötti rés (spread) a hatékony piacokon minimálisra szűkül, csökkentve ezzel a szereplők likviditási kockázatát, azaz hogy az árfolyam lényeges elmozdítása nélkül nagy tételekkel lehessen piacra lépni.

A befektetők, spekulánsok tevékenysége által létrejött árfolyammozgások tehát hatással vannak mind a keresleti mind a kínálati oldalra. A piaci árfolyammozgások akár ma előidézhetik munkahelyek létrejöttét, forráshoz juttathatnak termelőket, vagy megváltoztathatják a fogyasztói szokásokat.  A szabad verseny, a hatékony árképzés létrejöttéhez elengedetlenül szükség van átláthatóságra és szabályokat betartó piaci szereplőkre. Az állam szerepvállalása véleményem szerint nélkülözhetetlen a jogbiztonság garantálásában és a pénzügyi kultúra terjesztésében. Egy felvilágosult társadalom polgárai számára nyilvánvalóvá kell tenni, hogy mi törvényes és mi nem az. Kívánatosabb lenne a világot szabályszegőkre és – követőkre osztani, mint a pénzügyi arénákban tevékenykedők népes táborát a mutyival azonosítani.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!