Fejben dől el

A hosszú távú megtakarítások ösztönzéséhez szakmai konszenzuson és kormányzati támogatáson alapuló stratégia szükséges, mely már az iskolás kortól kezdődően kifejti hatását. A közösen kialakított célt és eszközrendszert konzisztens, hosszú távon stabil és kiszámítható jogszabályozásnak kell támogatnia. A pénzügyi kultúra kialakításához mindenekelőtt jövőképre és stratégiára van szükség, a hazai szabályozás és az eszköztár európai mércével is bőségesnek mondható, az elemek összehangolása és a szabályozás hosszú távú kiszámíthatósága hiányzik.

Szülessünk bárhol, fő jellemvonásaink már 5-6 éves korunkra kialakulnak, a pénzügyekhez való viszonyunk, szokásaink kicsit később, de még a kisiskolás korban rögzülnek, így a pénzügyi nevelést is ez idő tájékán érdemes elkezdeni. A tapasztalatok azt mutatják, az öngondoskodás terén a pénzügyi kultúra megléte fontosabb elem, mint az anyagi lehetőségek, a megtakarítási hajlandóság kialakulása elsősorban kulturális és csak másodsorban pénz kérdése. Sajnos a pénzügyi kultúra nem azonnal elsajátítható készség, de lépésenként kialakítható a megtakarításairól és költekezéseiről gondolkodó megtakarítóban. Ehhez mindenekelőtt jövőképre és stratégiára van szükség mind az egyén mind a döntéshozók és intézmények oldaláról. Utóbbiak rendszerszintű összefogása mellett e projekt „gazdájának” a gazdasági-politikai döntéshozóknak kell lenniük, hosszú távú feladatként tekintve e területre.

A továbblépéshez a gazdaság-politikai döntéshozatal bevonása, közös stratégia kialakítása és a szükséges finanszírozási források biztosítása szükséges. A stratégia megvalósításának pénzügyi hátterét a pénzintézeti szektortól már ma is befolyó, rendszeres díjakból származó bevételek egy része biztosítani képes.

A hosszú távú megtakarítások ösztönzéséhez az alapvető feltételek mind a szabályozás, mind a gyakorlat szintjén megvannak, komplex eszköztár áll rendelkezésre olyan elemekkel, ami nemzetközi mércével mérve is megfelelő megoldás-palettát kínál. A kritikus pont az elemek összehangolása és a szabályozási feltételek állandóságának hiánya. A gyakori és nem hosszútávra optimalizáló szabályozás módosítások a bizalom megerősödése ellen hatnak, ezt katalizálták az elmúlt 3 év módosításai is.

A még formálódó piaci szegmensek – például a befektetési aranypiac - szabályozásának kialakítása során is a hosszú távú bizalom és biztonságos felhalmozások lehetőségét kell biztosítani.

Melyik számít igazán? A vagyon vagy a hajlandóság?

Történelmileg van honnan merítenünk a pénzügyi kultúra-fejlesztés előmozdításában és a fiatalkori megtakarítási szemlélet kialakításában, hiszen a rendszer szinten integrált, magyarországi iskolai takarékossági programok gyökerei egészen az 1870-es évekig, az első iskolai takarékpénztárak létrehozásáig nyúlnak vissza. A programok szervezése egyidejűleg indult el a tanügy-igazgatási és a közgazdasági területen. 1876-1887-re 428 helység, 616 iskola, 977 tanító, 28.900 tanuló működött együtt szervezetten a takarékossági kezdeményezésben. A két világháború között az elemi iskolák szintjén Iskolabank és Diákkaptár mozgalom alakult. 1953-ban létrehozták a Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztára, nyomtatványok és takarékbélyegek jutottak el ily módon minden iskolába. Ezt követően banki és a posta-hálózat vette át a bélyegellátást, beváltást és adminisztrációt, működtetve azt egészen a nyolcvanas évek végéig. Utóbbi megtakarítási mozgalom olyan időkben indult és vert gyökeret a fiatalabb korosztály gondolkodásában, amikor az öngondoskodás és az idős évek elő-finanszírozásának gondolata még fel sem merült, hiszen az akkori üzenet szerint az állampolgárról az állam mindig és minden körülmények között gondoskodott. Ma, legyen bármi az üzenet, az öngondoskodás gondolata helyet követel a mindennapokban. Helyet kell kapnia.

Az iskoláskorúak takarékossági szemléletének kialakítása továbbra is kulcskérdés - ennek fejlesztésére pénzügyi területen egy-egy ad hoc lépés nem elegendő, határozott és komplex programra lesz szükség Már ebben a korban felvetődnek a következő kérdések: hogyan alakítsuk ki és hogyan fejlesszük a fiatalkorúak takarékossági szemléletét? Hogyan integrálható az oktatásba e terület, a fiatalabb korosztályoknál elsősorban nem pénzalapú megoldásokkal? Megkerülhetetlenek-e az e-alapú interaktív és „okos” megoldások? Mivel bővülhetne az eszköztár a későbbiekben a felső tagozattól akár az egyetemi évek végéig?Kell-e, és ha igen, milyen hangsúlyt kell kapnia a felnőttoktatásnak? Hogyan szervezhető és szervezendő a pénzügyi ismeretek oktatásának alapjául szolgáló pedagógus képzés? Beilleszthető-e az ismeretek képzése a pedagógusok alapképzésébe vagy azon túli oktatás szükséges?

A kérdésekre válaszolni, megtenni az első lépéseket és eredményeket elérni csak egy közös jövőkép és stratégia mentén lehet, a szakma hozzáadásával, de az állam feltétlen kötelezettségvállalásával és „jó gazda” szerepének vállalásával.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!