Nő lehet a világ legfontosabb pénzembere

A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Néhány hónapon belül kiderül, hogy kit választ az amerikai jegybankként funkcionáló Federal Reserve (Fed) élére Barack Obama. Az amerikai sajtóban már hetek óta megindultak a találgatások. Nyilatkozatai alapján Obama olyasvalakit szeretne Ben Bernanke utódjául, "aki érti a Fed kettős mandátumát, azaz képes kissé eltávolodva, objektíven nézni a magas munkanélküliséget és a gazdaság növekedésének biztosítása mellett figyelni tud az inflációra is, mégpedig úgy, hogy ha az esetleg megszaladna és a piacok újra beindulnak, ne hozzanak létre új buborékokat." Tapasztalt döntéshozó kerestetik, nem lesz egyszerű a döntés.

Brad DeLong, a University of California, Berkeley professzora szerint a jelöltnek három fő kritériumnak kell megfelelnie: fontos a hasonló területen szerzett tapasztalat, hiszen ez nem egy olyan állás, amibe idővel belerázódik az ember. Az ideális jelölt rettegjen az inflációtól, és érezze a munkanélküliség terhét. Nem utolsósorban természetesen át kell látnia a különböző gazdasági modellek és döntések komplex folyamatait és hatásait. De a legfontosabb talán mégis az, hogy rendelkezzen tiszta és világos tervekkel a kinevezése utáni időszakra.

A befutók?

Több név is van a kalapban, a két legnagyobb esélyesként Larry Summerst, Bill Clinton egykori pénzügyminiszterét, a Harvard korábbi rektorát és Janet Yellent, a Fed jelenlegi alelnökét emlegetik.

Summers Obama korábbi gazdasági főtanácsadója volt, bennfentesek szerint az elnök már 2010-ben egy privát beszélgetés alkalmával felvetette számára, hogy örömmel látná a Fed élén Bernanke mandátumának lejártával. A korábbi jegybankelnök ugyanis nem sok hajlandóságot mutat a maradásra, ami az elmúlt évek gazdasági viharai után érthető. Obama szavaival élve, Bernanke már így is "tovább maradt, mint szeretett volna".

Nagyot fordult a világ Bernanke 2006-os kinevezése óta. A jelenlegi elnök alatt a FED és világszerte számos jegybank több nem konvencionális monetáris politikai eszközzel élt a gazdaság élénkítése és a munkanélküliség csökkentésének érdekében.

Yellen, a jövőt illetően kiszámíthatóbb Summers-nél, hiszen a Fed alelnökeként már most is számtalan alkalommal foglalt állást monetáris politikai kérdésekben. Az, hogy miként gondolkozik a kurrens problémákról eddigi munkássága, cikkei és beszédei alapján ismert, így jóval kevesebb meglepetést tartogathat, mint Summers, aki ugyanakkor nagyon jó viszonyban van Obamával, s a személyes bizalom kulcsfontosságú lehet az elnök szemében.

Fontos látni, hogy Európával ellentétben, az USA-ban hagyományosan másképp értelmezik a jegybanki függetlenséget, a Fed élére általában olyan személy kerül, aki a megfelelő szakmai tudás mellett jó kapcsolatokat ápol az aktuálisan hatalmon lévő adminisztrációval.

Summers nem csupán egy teoretikus közgazdász, de szilárd meggyőződésű és kemény vezető is egyben. Demokrata, aki gyakran képes ellentmondani, például adózási kérdésekben a párt által képviselt hivatalos álláspontnak.

Kulcskérdés lehet, hogy a jelölt miként vélekedik a Fed mérlegfőösszeg növelésnek terhére történő eszközvásárlási programjáról (QE) .Yellen, jelenlegi pozíciójából adódóan nagy valószínűséggel tovább haladna az elődje által kijelölt vonalon, addig folytatva a pénznyomtatást, amíg a munkanélküliség nem áll csökkenő pályára. Ez lényegében további lazítást jelent.

Summers sokáig nem foglalt állást a QE kapcsán, azonban áprilisban elmondta, hogy véleménye szerint "a QE kevésbé hatékony a reálgazdaságban, mint ahogyan azt a legtöbb szakember gondolja". A jelenlegi helyzetet, a lassú növekedés és a magas munkanélküliség időszakát egy "új állapotnak" gondolja, ezért változtatna az eszközvásárlási programon és feljebb vinné a jelenleg rekordmélységben lévő kamatokat.

Az első nő lenne

Ahogyan a 2008-as demokrata előválasztások kapcsán, ismét előjön a már sokat vitatott gender-kérdés. Amennyiben ugyanis az elnök Yellen mellett teszi le a voksát, ő lehet az első nő ebben a kulcsfontosságú pozícióban.

A napokban a szenátus demokratáinak harmada levelet írt Obamának, támogatásukról biztosítva Yellent kifejezték, hogy örömmel látnának egy hölgyet ilyen magas pozícióban, s egyúttal aggályaikat fejezték ki Summers múltja miatt. Véleményük azért fontos, mert annak ellenére, hogy a Fed új elnökének személyére Obama tesz javaslatot, később azonban a szenátus is szavaz a jelöltről.

A múlt árnyéka

Summers nem csupán szavakkal, de pénzügyminiszterként intézkedéseivel is támogatta a piaci deregulációt. A Fed akkori elnökével, Alan Greenspan-nel karöltve közösen dolgoztak a pénzügyi szektor szabályozásainak lazításán.

1999-ben minisztersége ideje alatt szavazták meg a Gramm-Leach-Bliley –törvényt, amely lehetővé tette, hogy a kereskedelmi bankok befektetési tevékenységet is folytathassanak. Sokak szerint ez nagy mértékben hozzájárult a 2008-as pénzügyi válság kialakulásához és a károk súlyosságához.

Summers személye ezért még a demokratákat is megosztja, a The New York Times, mely igazán nem vádolható republikánus elhajlással szerkesztőségi cikkben állt ki Yellen jelölése mellett, Summerst „nem megfelelő személynek” nevezve a pozícióra. Amerikában nagy hagyománya van ugyanis a különböző médiumok nyílt véleménynyilvánításának fontos személyi döntések kapcsán, különösen az elnökválasztások idején.

Obama nem fog rizikózni

Ha Obama azt szeretné, hogy a monetáris politika az eddig kialakított mederben haladjon tovább, Yellen biztos választás, hiszen nagy valószínűséggel minden különösebb probléma nélkül szavaznák meg a szenátusban, ugyanakkor elképzelhető, hogy kockáztat és a magasabb pozíciókban már korábban megedződött Summerst preferálja. A CNBC által júliusban megkérdezett 40 közgazdász, stratéga és kereskedő 70 százaléka szerint az elnök nem vállal majd rizikót és a jelenlegi alelnököt jelöli.

Nehéz túlértékelni a döntés fontosságát, hiszen habár fontos monetáris döntéseket a regionális Fed-ek vezetői és az elnök közösen, egy FOMC nevű bizottságban hozzák meg, mégis ahogyan azt Greenspan és Bernanke idejében is láttuk, az elnök szavaira mozdulnak a piacok.