Oroszországnak jól is jöhet a válság

000 Par2713704
Az orosz rubelválság nem maga a betegség, csak tünet. Azt mutatja, hogy az olajfüggő orosz gazdaság most kénytelen lesz fájdalmasan alkalmazkodni. A szuperhősök és „főgonoszok” korszaka véget ért.

Aki azt várja, hogy az alábbi cikkben a ravasz Putyin személyéről, szuperhősökről és főgonoszokról lesz szó, mint a mesében, annak csalódást kell okoznunk. A rubel válsága épp azt mutatja, hogy most a gazdasági realitások kerekedtek felül.

A háborúhoz három dolog kell: GDP, GDP és GDP. És ugyanez kell a társadalmi béke fenntartásához is. A szuperhősök és főgonoszok viszont nem tudnak egyik pillanatról a másikra GDP-t teremteni.

Klasszikus kísérletet játszik Oroszország

Adva van egy ország, ahol az olaj- és gázbevételek a költségvetési bevételek felét és az export kb. 70%-át adják. Egy adott pillanatban megfeleződik az olajár. Mi fog történni? Ezt a kísérletet játssza le most a valóság Oroszországban. És persze egy sor más olajexportáló országban, Azerbajdzsántól Venezueláig. Ezért gyengül a rubel, megspékelve még a szankciók hatásával és a bizonytalanság okozta tőkemeneküléssel. (Arról, hogy miért esik az olajár, lásd korábbi írásunkat: Zuhanó hordók: kiborult az olajbili.)

Ha valamilyen okból nem ugrik vissza az olaj ára a korábbi szintre, akkor az alkalmazkodásnak brutálisnak kell lennie. Most mindenki a pénzügyi piacokra figyel, de emellett fájdalmas költségvetési megszorításra is szükség van.

Ahol pánik van, ott pánik van

A befektetők, és úgy tűnik, a lakosság is, dollárba vagy árukba menekítik a pénzüket. Ez a rubel nagyarányú gyengüléséhez és gyorsuló inflációhoz vezetett.

Ez bizonyos mértékig logikus reakció arra, hogy a fő exporttermék, az olaj ára is esett: kisebb lett az exportbevétel, és ezáltal a rubel iránti kereslet. Ugyanakkor az utóbbi hetekben a pánik jelei kezdtek feltűnni: a rubel gyengülése időnként szabadesésbe ment át, és a jegybank egy hajnali döntéssel 17%-ra emelte az irányadó kamatlábakat. A bankközi piacon a kamatok inkább már 20% felett vannak.

A lakosság és a befektetők reakciója érthető: amikor mindenki pánikol, akkor racionális lehet mindenki másnak is pánikolni. Oroszországban sok tapasztalat van már arról, hogy hirtelen csődbe megy vagy leértékelődik valami.

Eddig a kormány nagyon nem akart tőkekorlátozásokat bevezetni (korlátozni a deviza átváltását és/vagy kivitelét az országból, hogy a rubel mélyrepülését megállítsa). De ezt azért nem lehet teljesen kizárni. Azt sem, hogy esetleg a befektetők esetleg majd nem férnek hozzá az eszközeikhez csőd vagy a pénzügyi szektor (átmeneti) leállása miatt. Vagy hogy az infláció elszalad és azok értéktelenek lesznek. Az, hogy mindenki pánikol, ezeket az eseményeket csak valószínűbbé teszik.

Tankönyvi segítség lenne az IMF. De nem lesz.

A jelenlegi helyzet tankönyvi példája lehetne annak, hogy mikor tudná egy IMF-program az alkalmazkodást simábbá tenni. Ez nyilvánvaló politikai okokból nem fog bekövetkezni. Mi több, Oroszország a pénzügyi embargó miatt nagyon korlátozottan fér csak hozzá a magánpiacokhoz is, és jelentős (vállalati) lejáró devizaadósság-állománya van. A devizatartalékok papíron elég nagyok, de ezeknek egy jó részük nem likvid (erről bővebben itt írtunk). Az orosz gazdaságpolitika mozgástere tehát nagyon beszűkült.

A jelenlegi feszültségek a magas infláció, csődök és tőkekorlátozások valamilyen kombinációjában fognak feloldódni. Oroszországnak és a kormánynak alacsonyabb olajárak mellett tartósan korlátozottabb marad a mozgástere, mind otthon, mind pedig külföldön. És az átmenet fájdalmas lesz, mind politikailag, mind gazdaságilag.

25%-os kiadáscsökkentés, és ami ezzel jár

Az alkalmazkodás a költségvetésben is fájdalmas lesz. Az országnak már 2013-ban kis deficitje volt, tehát a korábbi években szép lassan a kiadások felnőttek a magas olajárakból származó nagy bevételekhez. Vagyis a költségvetés kiinduló állapota sem túl kedvező.

És a pénzügyi embargó miatt az sem egyértelmű, hogy egy komolyabb költségvetési hiányt képes lenne-e az ország finanszírozni, még ha ez csak átmeneti is. Marad tehát a (nagyjából) egyensúlyban lévő költségvetés megcélzása, és az ebből következő kiadáscsökkentés, reál értelemben.

A szükséges kiigazítás mértéke függ az olajártól és az egyéb bevételektől is, de a bevezetőben említett számok alapján nagyságrendileg kb. 25%-os kiadáscsökkentés kell. Ezt a számot még növelheti azonban a bizonytalanság miatt szintén zsugorodó nem-olaj gazdaság.

A költségvetési kiadások reálértékének csökkentése részben magasabb infláción keresztül megy végbe, de még jó eséllyel abszolút vágásokra is szükség van. Ha a kormány fenn akarja tartani a hadikiadásokat, akkor az egyéb területen (pl. a szociális téren) a vágásoknak még nagyobbaknak kell lenniük.

Hirtelen nagyon kemény választásokra kényszerül a kormány, míg korábban megszokta, hogy a növekvő olajárak állandóan bővítették a mozgásterét. És ehhez, az egyre nagyobb jóléthez a lakosság is hozzászokott. Ez jelentősen hozzájárult a társadalmi béke fenntartásához, annak ellenére, hogy senkinek nem voltak illúziói a politikai rendszer működéséről. Ezért a megszorítások nagyon nem lesznek népszerűek.

Megőrül-e az orosz vezetés? Szerintünk nem.

Sokan gondolják most, hogy a sarokba szorított Oroszország még agresszívebb, kiszámíthatatlanabb lesz. Megkockáztatjuk, hogy a jelenlegi akut pénzügyi válság ennek esélyét csökkentette. A vezetés most a válság megoldásával lesz elfoglalva hosszú hónapokig. A centralizált döntéshozás miatt ez nem engedi, hogy közben újabb katonai terveken törjék a fejüket. És a geopolitikai bizonytalanság fenntartása egy pénzügyi válságban hirtelen költségesebb lett.

A közvélemény-kutatások szerint igazából a lakosság eddig sem támogatta bármi áron a kelet-ukrajnai beavatkozást. Ha kevesebbet ér a fizetésük, még kevésbé lesznek lelkesek.

Ne temessük Oroszországot

Abba a hibába sem érdemes azonban esni, hogy teljesen eltemessük Oroszországot. A válság lehetőség is: csökken az ország egyoldalú függése az energiaexporttól, és a gazdaság egyéb részei versenyképesebbek lesznek egy gyengébb reálárfolyam következményeképpen.

A válság még a korrupció csökkentését és az egyéb strukturális reformok bevezetését is elősegíthetné, ugyanis nincs már elég „könnyű” bevétel olajból. Ez azonban a jelenlegi kliens-állam lebontását jelentené, és valószínűleg mélyebb politikai változások nélkül nem fog menni. A reformok szükségszerűsége azonban legalább sokkal világosabb lesz, mint korábban – Gorbacsov reformjai is egy olajáresés után indultak be. A párhuzamok nem pontosak persze, de még az is lehet, hogy a mai válságnak hosszú távon jó hatása lesz Oroszországra.