Most akkor egy Porschéban vagy egy Trabantban ülünk?

trabiv2

Magyarország új gazdasági aranykor küszöbén áll.

Magyarország gazdasága a szakadék felé halad.

Nagyjából e két szélsőséges véleménnyel találkozhattunk az elmúlt években kormánypárti, illetve ellenzéki gazdaságpolitikusok/kutatók részéről. A 2009 utáni lassú talpra állás és a 2012-es ismételt recesszió idején a vészmadarak forgatókönyve tűnt hitelesebbnek, az elmúlt 2 év gazdasági növekedése után azonban az unortodoxia bajnokai gondolják azt, hogy most már mindenki számára végképp kiderült, ők látják jól a világot.

Eközben véleményem szerint mindketten tévednek – bár mindkét érvrendszer mögött van igazságtartalom –, mégpedig azért, mert nem választják külön a strukturális kilátásokat a ciklikus helyzettől.   

Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy nyilván nem mindegy, hogy Porschéban ülünk, vagy Trabantban, miközben a Trabant is lehet gyorsabb lefelé az érdi lejtőn, hátszéllel, mint a Porsche ellenszélben a Himalájára felfelé.

A hazai gazdaság a 2000-es évek eleje óta láthatóan egyre inkább Trabantként viselkedik – ez a strukturális helyzetünk. A túlterebélyesedett állami szféra, a korrupció, a szerződéses kötelezettségek nehéz érvényesíthetősége, a sokszor bonyolult és felesleges adminisztráció, az élőmunkára rakódó túl nagy terhek, a nagy ellátórendszerek problémái és még számos régóta velünk élő probléma mind-mind hátráltató tényezők, amit az elmúlt években tovább fokozott az egyre kiszámíthatatlanabb jogszabályi környezet, az ad-hoc, immáron egyedi cégekre szabott szabályozás, az államkapitalizmus terjeszkedése. Van tehát okunk aggódni, ebben igazuk van a kétkedőknek.

Ezzel a gazdasági-politikai szerkezettel nem valósul meg az Európához való konvergálás, és nem sikerülhet a lecsúszó rétegek életszínvonalának tartós emelése sem.

Ugyanakkor tudjuk, hogy azért egy Trabant is tud haladni, pláne, ha nem kerül emelkedőre. Márpedig nálunk az elmúlt években csak emelkedő volt – ezért nem is haladtunk. Olyan szembeszél érte a gazdaságot, amilyen csak ritkán van.

Az ész nélküli kormányzati költekezés (Medgyessy, Gyurcsány) utáni szükségszerű kormányzati kiigazítás (Gyurcsány/Bajnai ) jelentősen visszavetette a gazdasági növekedést 2006 és 2009 között. Közben persze bekaptuk a világválságot (2008–2009), a bankrendszerek lefagyását és exportpiacaink összeomlását is. De ha ez nem lett volna elég, akkor mindehhez hozzájött még a devizahiteles-válság, amely önmagában is hatalmas csapást mért a hazai növekedésre, de a teljesen dilettáns kezelése még rá is duplázott.

Ezt tetézte a 2010/11-es értelmetlen kormányzati költekezés utáni 2012-es brutális és szükségszerű kiigazítás. Nem csoda, hogy szegény kis Trabantunk, azaz a magyar gazdaság csak pöfögött, de ellenszélben a lejtőn nem tudott egy lépést sem előrejutni: a GDP-nk ma nem nagyobb, mint 2006-ban. Ezt látván gondolták sokan azt, hogy ennek a szegény kis kocsinak teljesen befellegzett, sosem fog elindulni. 2013–14 azonban pont azt mutatta meg, hogy sík terepen azért még vígan elmegy.

Igaz is, meg nem is 

Igaza van annak, aki azt mondja, hogy a magyar gazdaság hosszú távú kilátásai nem jók, de nincs igaza, ha ebből azt a következtetést vonja le, hogy a következő pár év is szükségképpen rossz lesz.

És nincs igazuk azoknak a kormányközeli gazdaságpolitikusoknak, akik az elmúlt 1-2 év relatíve jó adatai alapján azt gondolják, hogy ez bizony már az unortodoxia diadala.

Magyarország a stabilizálódó Európa, az olcsó hitelek, az EU-s pénzek (e nélkül itt olyan recesszió lenne, hogy a fal adná a másikat) segítségével ismét növekedési pályára került, de ettől még nem lesz Kánaán.

2015-re ismét jók a kilátások, mert dupla hátszelet kap a gazdaságunk: egyrészt a devizahiteles csomag hatására komoly törlesztőrészlet-csökkenésben lesz része sok családnak, másrészt az üzemanyagárak esése globális rezsicsökkentésnek felel meg, szintén sok pénzt hagyva a magyarok zsebében.

Összességében több százmilliárd forintos könnyítést okoz ez a két tétel, ami azzal jár, hogy a lakosság fogyasztása tovább fog nőni jövőre. Ha nem üt be a globál-ménkű, akkor itthon minden rendben lesz.

Ez még kevés Európához

A következő években 1–3 százalékos éves növekedés simán kinézhető a gazdaságunkból. Ez nem csoda, ennyit tudunk sík terepen. Ezzel azonban nem kerülünk közelebb Európához.

Ha valódi konvergenciát akarunk, akkor valamit kezdeni kell a Trabantunkkal. Az optikai tuning meg az üresben túráztatás kevés lesz. Motort kéne cserélni. És lehet, hogy kasztnit is.