Az innovációt nem lehet betiltani

A digitális gazdaság komplex jelenségéhez tartozó egyik modell, a sharing economy, a megosztáson alapuló gazdaság csak csepp a tengerben. Mégis rengeteg vitát szült, rengetegen beszélgetünk róla, főként az Uber híres-hírhedt példáján keresztül. A kormányülésektől a kocsmai beszélgetésekig mindenhol téma, mégis kevesen értik, mi is történik pontosan, hová futhat ki ez a jelenség, mi a gazdasági haszna és mik a valódi veszélyek.

A viták többnyire megragadnak a felszínen, az üzleti modell kritikáját általában arra építik fel, hogy a legtöbb esetben a fogyasztók nem is osztanak meg semmit, így ez csak egy illúzió. Olyan ez, mintha a kapitalizmust azzal támadnánk, hogy az abban részt vevő vállalkozásoknál nincsenek marhafejek (a kapitalizmus eredete a latin caputa szó, jelentése marhafej), vagy kételkednénk, hogy gazdaság-e az, ahol nem farmon termelnek.

#Kettőskeresztelő

A névadáson a Harvard Business Review pontosítása segíthet: sharing helyett access, vagyis hozzáférés alapú gazdaságról beszél. Nem jótékonyságról, nem ingyenességről van szó, egyszerűen a meglévő eszközök hatékony közös használata és a fogyasztás optimalizálása történik meg. Az új korszak első sarjai csak megosztottak, most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol a megosztás intézményesül. Végül a digitális lesz az új normális, ami most idegen, az is mindennapivá válik.

Ami digitalizálható, digitális lesz, ami automatizálható, azt automatizálni fogják. Először a diszpécser szolgálatot, majd később az autóvezetést is. Ehhez a civilizációnak internetes hálózatokra, adatbázisokra, számítási kapacitásra, szenzorokra, mobileszközökre, szoftverekre és algoritmusokra volt szüksége - ezek ma rendelkezésre állnak, sőt, rohamos tempóban fejlődnek. A technológiai fejlődés folyamatos, meg nem állítható, a motorja az innováció, egyetlen kérdés van csak, hogy kik lesznek vesztesei?

Kár érte

Egy egyszerű mobilalkalmazással felfordulást okozó Ubert adóelkerüléssel vádolják, holott a megvédeni próbált hagyományos társaságok alig fizetnek társasági adót, így ez annak ellenére sem egy korrekt pont, hogy az új jelenség szabályozása EU-szerte kialakítás alatt áll. Más támadási felület viszont nincs, mert az Ubert a szolgáltatás minősége miatt támadni, az innovatív tartalmát megkérdőjelezni a hagyományoshoz képest egyszerűen értelmetlen. Ugyanakkor a mindenkire igazságos és egyenlően érvényes megoldást a szabályozónak és adóhatóságnak ki kell kényszeríteni, ahogy a haladó szellemiségű Észtország meg is tette: egy digitális rendszerben, ahol minden nyomonkövethető, az adózás automatikusan megoldható.

Az Uber esetleges betiltásával az innováció nem áll meg, a taxitársaságok problémái nem oldódnak meg, az adóbevételek nem nőnek, ellenben konzerválható az átláthatatlanság, a szolgáltatók nem kényszerülnek arra, hogy jobb minőséget nyújtsanak az ügyfeleknek, drágábban lehet eladni rosszabb minőséget – máris nem azon vitatkozunk, hogy ki fizet adót, hanem, hogy milyen kár érte az állampolgárokat.

A megosztásra épülő gazdaság nem csupán azt jelenti, hogy a fúrógépet kölcsön adom a szomszédnak, amikor én nem használom. Jelenti azt is, hogy az autóm az idő 98 százalékában nem parkol feleslegesen és foglal el hasznos helyet a városból. Jelenti azt is, hogy egy fiatal vállalkozásnak a közösség ad össze befektetést találmányához a Kickstarteren, vagy egy jó ügyhöz közösen gyűjtenek a Kiva felületén.

Jelenti azt is, hogy mindenki beleadja tapasztalatait egy közös adatbázisba a TripAdvisoron és soha többé nem vernek át minket turistaként vagy éppen nem kell mindenkinek összegyűjteni a legjobb filmeket és zenéket, hozzáférünk mindannyian, mindenhol Netflixen és Spotify-on a tartalmakhoz. Megosztásra épül a média is a Facebook révén és megosztást jelent az is, ha a Waze valós idejű forgalmi adataira támaszkodunk, amit a többi autós közös tudása ad össze. Ezek a cégek mind feleslegessé tettek hagyományos megoldásokat, de kivétel nélkül jobbá tették az emberek életét.

Félreértések és félelemből létrejövő félremagyarázások helyett ezért fontos lenne a valódi kérdéseket megvitatni és a digitalizáció lényegi elemeire reagálni. Bizonyos szakmák és bizonyos hagyományos gazdasági logikák, sőt, egész ágazatok veszélyben vannak, azért, mert a benne tevékenykedőket nem készítik fel a változásra. Közel van az a korszak, amikor csak magasabb képzettségű munkaerőre lesz szükség, kínálati oldalon pedig csak egyszerű, helyettesíthető munkások lesznek.

Gyárakban robotokat és szoftvereket telepítenek, amik ma már kognitív feladatokat is képesek ellátni, az egyszerű emberi munkát kiváltva, de közben ezzel teret biztosítanak a magasabb hozzáadott értékű, több hasznot és értéket termelő munkához. Az ipar 4.0 mintagyárakban hiába minden gép, eszköz okos, digitális, hálózatba kötött, még mindig dolgoznak bennük emberek, sőt, a munkájuk értékesebb, értelmesebb, mint eddig. Ezek a digitális gyárak viszont csak oda települnek majd, ahol rendelkezésre áll fejlettebb munkaerő. A változás minden jóslatnál gyorsabban megy végbe, amelyik gazdaság jobban, gyorsabban reagál kedvezőbb helyzetben lesz.

Kinek áll érdekében megállítani a fejlődést?

Az innovációt és a digitális hatékonyságot többnyire azok támadják, akik abban érdekeltek, hogy a nem hatékony működés fennmaradjon, akik vámszedői tudnak lenni a hozzáférés korlátozásának, akik az erőforrások felett őrködnek. A digitális gazdaságban, ha hagyjuk, hogy az új generációs digitális vállalkozások fejlődjenek, akkor egyensúly épül ki, amiben a fogyasztó érdekei érvényesülnek, ahol hozzáadott érték keletkezik, ahol az emberi munka új értékre kerül. A digitalizáció lebontja a mostani szabályrendszereket, elavulttá válnak üzleti modellek, szakmák, vállalatok, így szükség van a munka és munkavállalás, az oktatás és tanulás újraértelmezésére is.

A mindenki által jól ismert világba a réseken keresztül beférkőzött a digitalizáció, kialakult egy önmagánál máris nagyobb digitális gazdaság, az eddiginél jobb és hatékonyabb megoldásokkal. Azonban az átalakulás végén, amikor már mindenki digitális lesz, újra csak egyszerűen gazdaságról beszélünk majd, amelynek új szabályai, új nyertesei és vesztesei is lesznek. Az államnak ebben a folyamatban a vállalkozások útját kell segítenie, a sikeres országok saját szabályaikat a fejlődés segítésére és nem a fejlődés megakadályozására állítják be. Egy vad, kiszámíthatatlan környezetben ugyanis csak azok fektetnek be, akiknek a megtérülés nem létkérdés.

Nincs más út

A digitalizáció nem egy választható út, ez egy jó hír mindazoknak, akik az innovációra és a hozzáadott értékre alapozzák üzletüket: ők biztosan nyertesei lesznek ennek, akár globális szinten is. A rossz hír azonban az, hogy a digitalizáció valóban globális léptékben működik, a nyereség nem feltétlenül a használat helyén csapódik le, a vesztesek között lesz minden olyan költségvetés, ami elmulasztotta a felkészülést és felkészítést, és a vesztesek között lesz minden olyan szereplő, aki a régi üzleti modellben ragadva leszakadt. A feladat az, hogy ezt a változást tudatosan a magunk javára fordítsuk, hogy felkészítsük a vállakozásokat, munkavállalókat is a drámai változásokra. Ha nem így teszünk, akkor a digitális jólét nem valósul meg, az egyik kezünkkel hiába adunk, ha azt a másikkal elvesszük.

A magasabb hozzáadott értékű emberi munka és az automatizáció együtt valójában minden ember közös érdeke: minden fogyasztó, dolgozó, alkotó ember, minden állampolgár, minden választó közös érdeke. Jobb minőségű termékek, megbízhatóbb szolgáltatások és alacsonyabb árak - ez az ígérete a digitális gazdaságnak. Az életminőség és a hatékonyság jelentős növekedése teret enged annak, amit eddig nem tudtunk biztosítani önmagunknak. Az innovációt nem szabad akadályozni. Az innovációt nem szabad nem támogatni – főleg nekünk nem, akik egyéb nyersanyag híján, csak a saját szellemi tőkénkre támaszkodhatunk.