A szétesés szélén van Európa? Tényleg?

Ha a gazdasági mutatókat nézzük, akkor a tavalyi év után az Európai Unió gazdasági növekedése vélhetően idén is leelőzi az Egyesült Államokét. A 2 százalékot megközelítő növekedés egyébként sem rossz egy ennyire fejlett régiótól, ehhez a teljesítményhez pedig az unió egészét tekintve folyamatosan csökkenő munkanélküliség társul. Szóval a gazdasági mutatók kifejezetten jók és a növekedés gyorsulásának jelei láthatóak számos egyéb mutatóban is.

Az unió szétesésének vízióját az EU-t ellenző pártok felemelkedése szítja. Ugyanakkor jól látható, hogy a gazdasági növekedés beindulásával ezeknek a pártoknak a népszerűsége is csökken. Marine Le Pen népszerűsége 2013-ban volt a csúcson, azóta folyamatosan esik, ennek megfelelően el is bukta az elnökválasztást. Az is látható, hogy Franciaországban az EU népszerűsége 2013 óta folyamatosan nő, jelenleg a népesség több mint 70 százaléka Unió párti.

Nem sikerült a hatalom közelébe kerülniük Spanyolországban, ahol a reformoknak köszönhetően beindult a gazdaság és így a centrista erők megőrizték hatalmukat. Buktak az euró-szkeptikusok néhány hónapja Hollandiában, és ez történt Franciaországban is. Németországban sem sikerült az előretörés, az ottani AFP folyamatosan veszít a népszerűségéből.

Görögországban a nagy EU ellenes párt (Syriza) épp az EU által előírt program szorgalmas végrehajtását végzi – minden kommunikáció ellenére az EU-s elvárások többségét már megvalósították. Most már értelmetlen is lenne kilépni ennyi szenvedés után. Egyébként, ha a Syriza elbukik, akkor ismét centrista EU barát erők kerülnek hatalomra Görögországban.

A britek ugyan lehet, hogy kilépnek, de a kilépés is kétféle lehet. Ez egyik esetben nagyjából olyan lesz, mintha bennmaradnának; magyarul ugyanúgy fizetnek, mint eddig, miközben az EU-s polgárok ugyanúgy szabadon mozoghatnak az Egyesült Királyságban, mint a kilépés előtt. A másik esetben durva kilépés lesz, a britekre nézve durva gazdasági összeomlással együtt. Nehéz ezt most elhinni, az angolok eddig csak a pozitív részét érezték a kilépési „szándéknak”: a gyenge font javította a versenyképességüket és valójában még benn vannak a közös piacon – nem érzik még, milyen lesz kinn az sivatagban víz nélkül.

Ugyanakkor a gyenge font másik oldalán elindult az infláció felfelé, amely pont azokat a szegényebb rétegeket érinti jobban, akik a kilépésre szavaztak. A vállalatok teljesen logikus módon elhalasztják a beruházásaikat – a pénzügyi cégek Londonban gyakorlatilag leállították a munkaerő-felvételt. Idén és jövőre már a negatív hatásokat is látni fogják, úgy, hogy még ki sem léptek.

ott elég magas az EU-szkeptikusok aránya. Ugyanakkor idén jó eséllyel nem lesznek választások és a gazdasági növekedés lassú beindulása vélhetően ott is csökkenti az EU ellenes erők népszerűségét. Ettől függetlenül nem bagatellizálnám el az olasz kockázatot, ez lehet egy veszély 2018-ban.

A politikai elit szintjén az EU-val legkritikusabb két közép-kelet-európai országban, nevezetesen Lengyelországban és Magyarországon, az EU tagság támogatottsága a népesség körében a legmagasabb Európában. A fentieken túl például hazánk szinte a lehető legmélyebben integrálódott az EU gazdaságába. A kanadai BCA Research a Brexit kapcsán készített egy EU függőségi mutatót még tavaly nyáron. A mutató a GDP arányos exporton túl az EU-ból érkező nettó direkt tőkebefektetéseket és az EU-ból érkező forrásokat is tartalmazza. Ebben az összesített mutatóban Magyarország toronymagasan az első.

Összességében úgy látom, hogy a gazdaság gyorsul, az EU-ellenesség pedig tendenciózusan szorul vissza Európában. Franciaországban esély van arra, hogy a centrista erők reformokat hajtsanak végre. Németországban a szociáldemokraták erősödése – akár a nagykoalíción belül, akár úgy, hogy ők adják a következő kancellárt – mindenképpen pozitív folyamat az EU integrációjának szempontjából.

Egy erősebb Franciaországgal, egy, az EU integrációjával kapcsolatban még barátságosabb Németországgal és a felzárkózó perifériával

Ettől függetlenül persze az EU-nak is megvannak a maga gondjai és nem kizárt, hogy a következő nagyobb válság ismét próbára teszi az uniót, de néhány éves távon én inkább az Európai Unió erősödésére fogadnék.

A cikk eredetije a Concorde Iránytű című lapjában jelent meg.