Most akkor hány orvos van?

8 hozzászólás

Sokat beszél mostanában az ország az orvoshiányról. Az egyik oldal a tapasztalatok alapján a világvégét emlegetve, miközben a másik oldal a számokra hivatkozik, hiszen „soha nem dolgozott ennyi orvos Magyarországon”. És valóban, első ránézésre nincs is probléma a számokkal.

balasy1

2010 óta az egészségügyben dolgozó orvosok száma a korábbi csökkenés-stagnálás után inkább nőni látszik a KSH adatai alapján. Ez még látványosabb, ha az egy főre jutó orvosok számát nézzük, hiszen az ország lakossága sajnálatos módon csökken. Akkor hol itt a probléma?

A probléma sokrétű, de nézzük a legkézenfekvőbbet! Az orvosok száma ugyan nem csökkent, azonban az, hogy mennyit dolgoznak az állami egészségügyben, igen. Jól illusztrálja a folyamatokat két szám a Szinapszis Piackutatótól: Budapesten 2014-ben a betegek 49 százaléka fordult magánorvosokhoz, 2016-ban már 60 százaléka és a trend vidéken is hasonló. Ezt pedig nagyrészt nyilván az állami rendelésben eltöltött idő rovására tudják csak ellátni az orvosok.

Mivel a magán egészségügyre vonatkozó adatokat nem találtam, ezért körbekérdeztem orvosi körökben, hogy valami szakértői/tapasztalati becsléshez jussak arról, hány munkaóra áramolhatott át az állami egészségügyből a magánba – ami nem látszik az orvosok számát nézegetve.

Az első tanulság, hogy nem véletlenül nincsenek erre adatok, mert egy orvosnak még a saját munkaidejét is nehéz lenne szétosztani állami és magánra, annyira egybefolynak.

A második, hogy azok, akik mégis vállalkoztak valamiféle becslésre, ma egy átlagos orvos állami és magán egészségügyben eltöltött munkaidejét 70-30 százalékra teszik, miközben 2000-ben még minimális volt a magán aránya, legyen 5%. Ha ezekkel az arányokkal kiigazítjuk az előző ábrát, akkor az előbb még növekvő orvosszám már effektíve csökken: e becslés alapján mintegy 6 százalékkal 2000 óta, a 2004-es csúcs óta pedig több mint 20 százalékkal. Lehet, hogy nem pontosak a becslések, de a való világban látottakhoz közelebbinek tűnnek a fenti grafikonnál.

balasy2

Ha a másik oldalát nézzük az első ábránknak, akkor sem olyan rózsás a kép, mint az a KSH számokból következne. Ugyan a lakosság száma csökken, de a háziorvoshoz bejelentkezettek száma nő, ami vélhetően azzal magyarázható, hogy ahogy a lakosság öregszik, többen járnak orvoshoz.

balasy3

Vagy legalábbis járnának, ha beférnének, hiszen nem csak a kereslet, de a kínálat is jelenthet korlátot – ha csökken az állami rendelés, a kínálat, akkor nem fognak tudni többen állami rendelésre járni, hiába lenne rá igény. Erre megint lehet KSH adatot találni: mérik, hogy mennyit mászkálunk orvoshoz szakrendelés és háziorvos formájában.

balasy4

Az ábrából látszik, hogy hiába a csökkenő népesség, az orvoslátogatások száma nem apad. Illetve dehogynem, egy alkalommal, nagyot. 2007-ben közel 20 százalékkal esett vissza mind a háziorvosi, mind a szakorvosi látogatások száma, megtörve a korábbi növekvő trendet és, ami számomra meglehetősen furcsa: azóta is érezhetően kordában tartva a látogatások számát. 2007 éppen a „300 forintos” vizitdíj bevezetésének a dátuma. 2008 pedig a kivezetésé.

A jelenségre perdöntő magyarázatot nem találtunk, de ha a grafikont nézem, akkor annak a zuhanásnak a mai egészségügy is sokat köszönhet. Mit kezdene a mai állami egészségügyi kapacitás mintegy évi 10 millióval több orvoslátogatással – feltéve, hogy csak a 2006-os szinten tartanánk most is? Egy alternatív magyarázat, hogy az egészségügy kapacitásának a maximumán vagyunk 2009 óta, így hiába akarnának többen menni, nem tudnak.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?