Már megint temetik, de a bitcoin nevet a végén

GettyImages-689526414
2019.01.25. 05:04
23 hozzászólás

A bitcoin egy „roppant kockázatos spekulációs eszköz”, és az is marad a jövőben, mert az emberek számára nem vonzó, pénznek pedig amúgy sem tekinthető – némi tömörítéssel élve erről jelent meg  egy cikk nemrég a Pénz beszélen . A most következő írás pedig az ott felvetett kérdésekre kíván alternatív válaszokat adni, több helyütt vitatkozva a szerző következtetéseivel.

A témát ugyanakkor érdemes egy kicsit távolabbról megközelítenünk, először azt mutatva be, hogy tulajdonképpen mi is a helyzet most a bitcoinnal. Az alábbi írásban ezért először azt vázolom fel, hogy miért érdemes másként tekinteni a kriptopénzekre, mint a jól megszokott pénzügyi eszközökre. Kitérek rá, hogy ez a jellegzetessége miért nehezíti meg a róla szóló elemzéseket és a véleményformálást. Ezek tisztázását követően pedig a kiinduló cikk főbb állításait veszem sorra, vitatkozva azok tartalmával. Az egésszel pedig arra próbálok majd kilyukadni, hogy akkor most van jövője a bitcoinnak vagy nincs.

A kriptopénzek különös természete

A bitcoin elképesztő árzuhanáson van túl: míg 2017 végén még a 20 ezer dollárt súrolta az ára, mára a 4 ezret sem éri el. Hasonló leértékelődés egy devizánál, kötvénynél vagy részvénynél súlyos válságra utalna, sőt: egyenesen a vállalat vagy állam csődjével fenyegetne. A bitcoin viszont nem egy szokványos pénzügyi jószág. Az áresés egyáltalán nem úgy hat rá, mint más eszközökre. A hatás alatt pedig ez esetben a bitcoin mögötti ökoszisztémát kell érteni: a bányászokat, a kereskedőket és a hétköznapi bitcoin pénztárcával rendelkezőket.

Ennek röviden az az oka, hogy a működésért és biztonságért felelős „bányászat” képes alkalmazkodni a megváltozó környezethez, illetve a zuhanó árhoz. Amikor éppen sokan morzsolódnak le a bányában, akkor a bányászat nehézsége is alkalmazkodik, majd pedig helyreáll a piaci egyensúly. Amíg van valamekkora ára a bitcoinnak, addig lehet találni valamekkora számú bányászt is, akinek az adott nehézségen még megéri a dolog.

Az ökoszisztéma másik fontos szereplőit, a kereskedőket pedig mindez a történet igazából hidegen hagyja: ők sosem használták a bitcoin értékmérő pénzfunkcióját, ezért nem különösebben gond, ha az ár ingadozik. Amikor a javakért bitcoinban fizetnek az emberek, akkor általában egy dollárban meghatározott összeget egyenlítenek ki, az árcédula pedig automatikusan követi a piaci folyamatokat. Attól, hogy éppen temérdek spekulatív szereplő felhajtotta az árat, majd pedig kiszálláskor jól le is rántotta azt, még önmagában nem éri kár az ilyen kereskedőket. Ami talán még fontosabb, hogy a bitcoin-alapú piacokon árusított javakért sem valószínű, hogy visszaesik emiatt a kereslet. Pont azért, mert egyelőre még kevesen vannak, akik bitcoinban kapnák a fizetésüket, vagy éppen minden vagyonukat abban tartanák. A közgazdaságtanból ismert vagyonhatás így nagyon halványan lép csak fel. Összességében tehát az áresés sem a rendszer működését, sem a kereskedőket, sem pedig az átlagos felhasználókat nem érinti olyan negatívan, mint ahogy azt sokan gondolják.

A bitcoin nagy leértékelődése főként a rövidtávon spekulálóknak okozott jelentős veszteséget, bár azért egy általános kiábrándulást is eredményezett a technológiából, ami pedig az ökoszisztémának fejlődését is visszavetette. Ez utóbbit egyébként meglehetősen nehéz objektíven megmérni, külön kutatásokat kell már csak ahhoz is végezni, hogy kiderítsük, mennyi kereskedő van és hány millió dollárt költenek ténylegesen termékek és szolgáltatások vásárlására az emberek. Az ilyen szórványos felmérések természetesen azt támasztják alá, hogy a spekulatív befektetőkből sokkalta több van, mint tényleges bitcoin használókból. A befektetői közösségre jó nagy csapást mért a tavalyi lejtmenet. De itt azért ne felejtsük el, hogy azok, akik már két és fél évnél régebb óta tartják a bitcoinjaikat, valójában nem jártak rosszul. Legalábbis a nyers hozamok tekintetében, ha a volatilitással nem törődünk.

A bitcoin árzuhanásából tehát – a közvélekedéssel szemben – nem lehet arra következtetni, hogy mindjárt összeomlik a rendszer. Sőt, ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor az árából, illetve annak mozgásából tulajdonképpen nem sokat lehet kideríteni a dolog jövőjéről. A vonatkozó technikai elemzések eddig mind megbuktak, de a fundamentális elemzések sem teljesítettek jobban. Mindez persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire egy óriási és kiszámíthatatlan spekulatív hullám söpört végig a kriptopénzek piacán.

A bitcoin jövőbeli árát és sikerét nem lehet a közismert elemzési módszerekkel kideríteni. Egy új megközelítésre van szükség, ami figyelembe veszi az olyan jellegzetességeit, amiket fentebb említettem. De a legnagyobb akadály talán nem is a módszertannal kapcsolatos, hanem azzal, hogy nagyon nehéz adatokat szerezni a bitcoin ökoszisztémájáról. Azt könnyű megnézni, hogy merre megy az ár, mekkora a volumen és éppen hogyan alakul a hash ráta. A probléma az árusok számának alakulásával, a tényleges gazdasági tranzakciók mérésével és a nem spekulatív szereplők azonosításával van. Rengeteg félrevezető információ érkezik mind a bitcoin közösség felől, mind pedig az ellendrukkerek oldaláról. Pontos, idősoros adatok nélkül pedig nem lehet tisztán látni annak a kapcsán, hogy miként is szuperál a bitcoin. Emiatt nagyon gyakori, hogy az elemzésekben az empirikus megfigyelések helyett elméleti szempontból, vagy még rosszabb esetben csak légből kapott feltételezések alapján értékelik a kriptopénzek potenciálját. Az akadémiai világban igen népszerű elemzési szempont, hogy tudnak-e pénzként funkcionálni a kriptopénzek, és hogy nyújtanak-e valamiféle előnyt a fiat pénzekhez képest.

Az említett cikk is tulajdonképpen arról gondolkodik, hogy a bitcoinnak milyen a valódi természete, tekinthető-e pénznek és vonzóbb lehet-e az emberek számára, mint a jól megszokott tízezres a pénztárcájukban. A szerző igen határozottan arra jutott, hogy semmiképpen sem, és ráadásul még csak nem is pénzről van szó. Vegyük hát most sorra ezeket a pontokat!

Pénz vagy nem pénz: az itt a kérdés

A szerző kiinduló állítása, miszerint szakmai körökben általánosan elfogadott, hogy a bitcoin nem tekinthető pénznek, valójában nem állja meg a helyét. Jogi szempontból sokhelyütt tényleg nem tekintik pénznek a kriptovalutákat, de közgazdaságilag már igen. Egyenesen ritka az ettől eltérő osztályozás. Természetesen vannak olyan, rendkívül neves közgazdászok, akik a bitcoint pusztán spekulációs eszköznek tartják, sőt: kifejezetten gonosznak vagy társadalmilag károsnak. Csakhogy ők ettől még nem képviselik a szakmát, sőt, igazából nem is kutatják ezt a kérdést (gondolva itt például az olyan nagynevű megmondóemberekre, mint Paul Krugman, de a listát hosszan lehetne folytatni).

Hogy pontosan mi is a szakirodalomi konszenzus a bitcoin természetével kapcsolatban az nem egy annyira egyszerű kérdés, mivel általában senki sem úgy közelíti ezt meg, hogy akkor a bitcoin most pénz vagy sem. Annyi mindenesetre kijelenthető, hogy a szakma kifejezetten pénzként tekint a bitcoinra, és annak a monetáris természetét vizsgálja. Mind a Nemzetközi Valutalap (IMF), mind az Európai Központi Bank (EKB), mind pedig a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) a vonatkozó nagyszabású tanulmányaiban pont hogy a kriptopénzek monetáris aspektusával foglalkozik.

Természetesen mindegyikük óvatosan fogalmaz ezen a téren, megjegyezve, hogy nem könnyű ezt az új jelenséget hova besorolni, hiszen nem tölti be rendesen a pénz alapvető funkcióit. Mindenesetre ezek alapján a szakmai konszenzus akörül rajzolódik ki, hogy a bitcoin – más kriptovalutákhoz hasonlóan – egy gyengén funkcionáló alternatív pénzforma. Az IMF például a saját oktatóanyagában már úgy fogalmaz, hogy a kriptovaluták – mint például a bitcoin – a pénz potenciális új formáit jelentik. A BIS szakértői pedig a legutóbbi átfogó tanulmányukban úgy beszélnek a kriptodevizákról, mint a fiat pénzek rossz helyettesítőiről (lásd: BIS Annual Economic Report, 2018, p. 91). Temérdek problémát azonosítanak, de azt azért mégsem állítják, hogy ne pénzről lenne szó.

Azt, hogy a bitcoin valóban pénz-e, aminek azt a feltalálója, Satoshi Nakamoto szánta, vagy valami más, nem csak elméleti szempontból vizsgálható. Az elmúlt 10 év ugyanis bőven szolgál gyakorlati tapasztalatokkal is ezen a téren. Egy pénz alapvető funkciói közül a legfontosabb talán a forgalmi eszköz funkció, vagyis az, hogy egyes kereskedők elfogadják-e fizetségképpen. Mint fentebb írtam, nehéz meghatározni, hogy pontosan hány aktív kereskedő is van a világon, aki elfogadja a bitcoint fizetőeszközként. A coinmap.org gyűjtése alapján olyan 15 ezer körül lehet, de voltak korábban ennél jóval nagyobb számokról szóló becslések is. Persze nem csak ez számít, hanem az is, hogy mekkora üzletekről van szó, és hogy összességében mekkora a forgalom.

A Chainanalysis kutatócég tavalyi vizsgálata szerint ez olyan havi 70 millió és 200 millió dollár között alakulhatott az elmúlt időszakban (20-55 milliárd forint havonta). A vásárlókról eközben annyit tudunk, hogy nagyjából 3 és 6 millió között lehet a számuk, ugyanis ennyi bitcoin pénztárcát becsült a Cambridge Centre for Alternative Finance kutatása ( Hileman & Rauch, 2017). Ezek nem annyira nagy számok, figyelembe véve a bitcoin körüli elképesztő felhajtást, de azért nem is teljesen elhanyagolhatóak. Ráadásul ezek a felmérések általában nem sokat tudnak kideríteni arról, hogy az internet sötét bugyraiban mekkorára nőtt a bitcoin alapú gazdaság. Csak sejteni lehet, hogy óriásira. Az ilyen téren végzett felmérések ugyanis mind arra jutottak, hogy a dark weben már most is teljesen egyeduralkodóvá váltak a kriptopénzek, méghozzá a bitcoinnal az élen.

Mindez persze nem tünteti fel előnyös színben a bitcoint, de meglehetősen erős érvet szolgáltat arra, hogy képes pénzként működni. Ebben a szerepében tehát úgy tűnik, hogy egyáltalán nem akadályozza meg az a tény, hogy a többi alapvető pénzfunkcióiban súlyos hiányosságokkal bír. Ahogy az előző részben levezettük, ebben a digitális világban nincs igazán szükség értékmérő funkcióra, hiszen nem önálló pénzként használják a bitcoint, hanem a dollárral karöltve. Az értékőrző funkciója, illetve annak hiánya az, ami már valóban súlyos problémákhoz vezet. Ez az, ami miatt az említett cikkben is hosszan ecseteli a szerző, hogy az emberek nem tartják kellően vonzónak a bitcoint, és nem szeretnének ilyen módon fizetést kapni.

Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes megjegyezni. Egyrészt, hogy a bitcoin egy nagyon fiatal, alig 10 éves fizetési rendszer és pénz. Tulajdonképpen teljes képtelenség azt várni tőle, hogy olyan ütemben terjedjen el a gazdaságban, ahogy felkapták a hírekben. Az ilyesfajta átállásnak idő kell, az ökoszisztémának pedig nagyon sokat kell fejlődnie. Ráadásul gyakran előkerülnek különféle problémák is, amire a fejlesztőinek és a közösségének is reagálnia kell, vagyis maga a bitcoin is változik az idővel. Mindezek miatt az aktuális helyzete nem biztos, hogy reprezentatív a benne rejlő igazi potenciálra nézve. Gondoljuk csak végig, hogy miként alakulna a véleményünk róla, ha azt látnánk, hogy idővel csökkenni kezd a volatilitása és egyre több kereskedésben válik elfogadottá. Nagy tanulság a spekulánsok számára, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra megy végbe, így a rendkívüli ütemű áremelkedését tényleg képtelenség volt másnak látni, mint buboréknak.

A másik nagyon fontos mérlegelendő szempont, hogy a bitcoin sokszor hangsúlyozott fogyatékosságaival igazából együtt lehet élni. Úgy is lehet fizetést kapni, hogy azt automatikusan dollárra váltjuk, ráadásul ugyanígy fizetni is lehet vele. Egyszóval a bitcoin ügyesen tud támaszkodni a már jól bejáratott dollárra vagy euróra, mint afféle mankóra. Ezzel pedig tulajdonképpen át tudja hidalni az olyan fogyatékosságait, mint az értékmérésre való alkalmatlanság, illetve a súlyos értékingadozás. Márpedig ha ezektől a hátrányoktól megszabadulunk, akkor hirtelen nagyon másként fest a bitcoinban való fizetség. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint éppen, hogy egyre gyakoribb a különféle beszállítók bitcoinban való kifizetése, vagy éppen a fizetések országokon átívelő utalása.

Van itt persze még egy másik fontos dolog is. Csúnyán hangzik majd amit mondok, de vajon hány embernek lehet vonzó az az ötlet, hogy ne legyen ellenőrizhető a jövedelme? Hányan vannak azok Magyarországon, akik borítékban kapják a fizetésüket, vagy kézben veszik át a lakbért? Az ilyen jövedelmek után hányan fizetik be itthon az adót? Én úgy érzem, hogy még a felső középosztályban is alig találkozni ilyennel. A fejlődő országokban pedig mindez még nálunk is sokkal, de sokkal elterjedtebb. Számukra a bitcoin – vagy még inkább a Monero – nyújtotta lehetőségek rendkívül vonzók lehetnek, csak talán még nem látják át, hogy ez bizony az adóelkerülés legyőzhetetlen formája. Én magam nem lennék meglepve, ha idővel itthon is egyre elterjedtebbé válna, hogy a „kreatív” vállalkozók már inkább kriptopénzben kérik a fizetségüket. Ha pedig mindez elterjed, akkor az nagyon komoly dilemma elé állíthatja az adóhatóságokat és az állami szerveket.

Az idézett cikk következtetésével szemben tehát még a fizetések terén sem hanyagolható el a kriptopénzek jelentősége. Sőt! Hiába válaszolták azt a szerző által megkérdezettek, hogy ez nem egy vonzó lehetőség a számukra, attól még temérdek érv szól amellett, hogy nagyon is az lehet sok embernek.

Végül pedig még kitérnék a cikk azon megjegyzésre is miszerint csak „egy nagyon szűk kör”, a bányászat termelhet kriptopénz bevételeket, és ez fojthatja el a dolog terjedését. Nos, ez egy téves meglátás. Ahogy az is, hogy 2140 után senki számára ne volna adott ez a lehetőség. A bitcoin pénzkínálata valóban előre meghatározott, de a blokkjutalom nem pusztán az új bitcoinokból áll, hanem a tranzakciós díjakból is. A véges számú bitcoinok pedig eközben rendkívül jól oszthatóak. Így tulajdonképpen óriási méretű dollárvagyont képest felszívni és kezelni a rendszer. De ami a legfontosabb, hogy a bitcoin működése egy konszenzus eredménye. Amennyiben az 1 satoshi egyszer majd túl nagy értéket jelentene, vagy valami más akadályba ütközne ez a fizetési rendszer, akkor a közösség dönthetne úgy, hogy irányt vált.

Egyelőre ugyanakkor jól működik a rendszer a mostani formájában is, a kihívásai és problémái egyáltalán nem ilyen jellegűek. Azoktól a közgazdasági dilemmáktól pedig még egyenesen mérföldekre van a közösség, hogy a fix pénzmennyiség deflációs következményeivel foglalkozzon. A bitcoin ugyanis ma még csak egy fiatal, alternatív pénz. A nagy hype ellenére még nem túl nagy az ökoszisztémája. Nem áll a saját lábán, hanem főként a dolláralapú gazdaságra csimpaszkodik rá. Mindez ugyanakkor működik, és attól, hogy rengetegen spekulálnak vele még nem könyvelhető el kizárólag spekulatív eszköznek.

Ráadásul van egy piszkos erőssége: a fekete gazdaság kiszolgálása. Ez nem túl szép, de cserébe biztos jövőt nyújt. Emiatt mondhatjuk nagy bizonyossággal, hogy a bitcoin nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni. Ha egyszer mégis elvérzik, akkor az valószínűleg csak azért lesz, mert egy másik, jobb kriptopénz veszi át a helyét. A kriptográfia ugyanis egy elképesztő fegyver, amit eddig súlyosan alábecsültek az emberek. Ráadásul még közel sem mutatta meg a foga fehérjét.

A cikk a Portfolio Prof vendégposztja.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!