Az álló vöröscsillag: a kínai növekedés rendíthetetlen

GettyImages-1065634922
2 hozzászólás
Változnak az évszakok. Mostanában már a klíma is. A gazdaságok meg pláne, a német például most készül a földbe állni. Egy állócsillag azért van, és ez - felettébb furcsa módon - éppen a világ második legnagyobb gazdasága. Jöhet jüan összeomlás, stimulus, fogyasztói undor vagy kereskedelmi háború, a kínai gazdaság éves növekedése négy éve 6,6 és 6,9% között mozog.

Január második felében jött ki a 2018-ra vonatkozó kínai GDP adat: bár a gazdaság lassulóban van, még mindig 6,6%-os gazdasági bővülés volt. Az elemzők és gazdasággal foglalkozó újságírók két pártra szakadtak a kérdést illetően. Az adatokat tényként kezelő oldal, vagy azért mert tényleg elhiszi a számokat, vagy azért mert nem írhat mást, látszólag joggal teszi fel a kérdést: milyen lassulásról beszélünk, mikor a világ legtöbb országa bőven megirigyelne egy ilyen magas ütemű növekedést? Ráadásul az elmúlt négy évben összesen kevesebb, mint fél százalékpont körül csökkent ez a bővülés, tehát Kína látszólag gyorsan zárkózik fel a fejlett országok sorába. Másik oldalról annyi jele van annak, hogy a kínai GDP hazudik a gazdaság állapotáról, hogy inkább az a kérdés merül fel, melyik adatot érdemes ezek után nézni, mi az, amit egyáltalán biztosan állíthatunk a kínai gazdaságról?

A kérdés aktualitását az adja, hogy az utóbbi hónapokban szinte minden jel arra mutat, a kínai gazdaság határozottan lassul. Ezt mutatják az új autó eladások, az önkormányzati infrastrukturális beruházások csökkenése, a hitelezés lassulása. De ami talán fontosabb, hogy a külföldi vállalatok is az értékesítési adatok romlásáról számolnak be. Elég csak az Apple iPhone eladásaira gondolni, de legutóbb az amerikai Caterpillar ismerte be, hogy Kínában az év második felében már nem vásároltak annyi, az infrastruktúra és lakásépítésekhez szükséges munkagépet, mint előtte. Nem kevés tehát a gyanús körülmény, hogy a kínai GDP-adat talán nem a valóságot mutatja, erre adnak okot az alábbi példák is:

  • Előrejelzések pontossága: a kínai GDP szinte mindig teljesen megegyezik a kormány által célként kitűzött, majd előrejelzett számokkal, miközben időrendben is Kína teszi közzé először a GDP számait az aktuális negyedév vagy év vége után. Ezzel szemben a valószínűleg jóval fejlettebb adatgyűjtési módszerekkel rendelkező Egyesült Államokban simán 0,5-1,5 százalékpontos hibákat vétenek még a negyedéves előrejelzésre vonatkozóan is (pl. a napokban az amerikai jegybank 1,2 százalékkal módosította lefelé a negyedik negyedévre várt amerikai GDP-t), míg a kínaiakhoz képest csak egy bő hónappal később mernek megbízható adatot kiadni az előző időszakbeli növekedésről.
  • A volatilitás hiánya: míg a környező országok Kínába irányuló exportjai, a belső hitelezésnövekedés, vagy úgy általában más országok GDP-i nagyobb visszaesést mutattak például a 2015 – 2016 eleji, vagy a 2018 második felében tapasztalt gazdasági lassulásra, a kínai GDP mindig rendíthetetlenül tartja magát.
  • Kínai vezetés stabilitás célja: egy ekkora ország, ilyen szinten központosított politikai vezetéssel, rá van arra kényszerítve, hogy a gazdasági kontroll látszatát folyamatosan fenntartsa, így számítani kell rá, hogy az adatokat torzíthatják. Mivel az állami szerveken kívül senki más nem alkalmas a gazdaságból érkező adatok ilyen széleskörű és részletes gyűjtésére, az állam kihasználja ezt, látszólag a stabil gazdaság képét erősítve ezzel.
  • Más számok sem stimmelnek: az amerikai Derek Scissors a kínai adatok összeegyeztethetőségét vizsgálta, nem kevés ellentmondást tárt fel ennek nyomán. Erre példa, hogy míg a statisztikai hivatal a telekommunikációs eszközök eladásainak 7,1%-os növekedését mutatta ki, az egyik kínai minisztérium think tankja 15%-os esést hozott ki 2018-ra.

Mindezekre részben választ adhat Michael Pettis Kína kutató magyarázata, miszerint Kínában a GDP nem egy output, hanem egy input változó. Ez alatt azt kell érteni, hogy míg más országok esetében a gazdaság aktivitását méri a GDP, mint változó, az aktivitástól egyébként függetlenül, addig Kínában a gazdaság aktivitása a GDP számoknak van alárendelve. Ezzel lényegében azt is állítja, hogy az adatok nem tudatos torzításáról van szó: bár a háztartások fogyasztását az állam nem tudja kontrollálni, de a (az állami tulajdonú) vállalati és önkormányzati beruházásokat igen. Addig kell az önkormányzatoknak és államilag irányított vállalatoknak a beruházásokat csinálni, amíg azokkal el nem érik az előirányzott GDP-célt. Ebbe persze az is beletartozik, hogy az önkormányzatok, régiók, vállalatok nem feltétlenül hajtják végre ezeket a valóságban, de a leadott adatok alapján mindig megfelelnek. Ez pedig az utólagos, más módszertannal végzett mérések során olykor kibukik, ezért is találkozunk ellentmondásokkal később. Nem véletlen az sem, hogy a beruházások aránya a GDP-n belül messze Kínában a legmagasabb, jóval 40% feletti, ennek még csak a közelében sincsenek más országok. Pettis szerint egyébként a kínai GDP-bővülés kevesebb, mint a hivatalos számokban látott növekedés fele.

Ha azt gondoljuk, hogy a kínai növekedési adatok nem mutatnak valós képet a gazdaság állapotáról, felmerül kérdés, mit nézzünk helyette? Az egyik amit a gyakorlatban látunk, hogy különböző elemzőházak megpróbálnak más, általában szubjektívebb, de talán kevésbé manipulált adatokból indexeket gyúrni. Ilyenre példa az alábbi ábra a Barclays elemzőitől, ami az utóbbi évek lassulását próbálja érzékeltetni.

kin

A témában kutató Derek Scissors, amerikai kutató, 15 változót vizsgált meg megbízhatóság és fontosság szerint, hogy melyiket érdemes egyáltalán figyelembe venni a kínai gazdaság állapotát illetően. A munkanélküliséghez, inflációhoz, teljes és egy főre jutó GDP-hez, vagyonhoz kapcsolódó adatok szerinte mind megbízhatatlanok, leginkább a teljes adósságot és annak változását, illetve a fogyasztói jövedelemhez kapcsolódó adatokból érdemes következtetéseket levonni. Előbbiből az látszik, hogy a csökkenő növekedési ütemű hitelfelvétel miatt a gazdaságnak lassulnia kellett 2018 során, és ennek hatása várhatóan kitart még egy darabig.

A konklúzió tehát az, hogy a hivatalos kínai adatok többsége nem tükrözi vissza a gazdaság valós állapotát. Arról lehet vitatkozni, hogy ez tudatos manipuláció, vagy az erős állami kontroll és annak nem szándékolt következményei miatt van így, az eredmény ettől még ugyanaz. Ebből az is következik, hogy nem igazán érdemes a kínai gazdaságot másokhoz hasonlítani egy főre jutó GDP alapján, vásárló-erő paritással korrigálva pedig még inkább semmitmondó az eredmény. Azt persze nem lehet elvitatni, hogy az utóbbi évtizedekben ez az ország emberek százmillióit kapcsolta be a világgazdaság keringésébe, kihúzva őket ezzel a szegénységből. Ettől függetlenül az utóbbi évek problémáinak mélységét nem igazán lehet megbecsülni, valószínűleg továbbra is rengeteg az egyensúlytalanság a rendszerben, amit a központi vezetés a hivatalos adatokon keresztül is igyekszik elfedni. A kínaiak előrejelzése szerint 6-6,5%-os bővülésre lehet számítani jövőre. Bármi is lesz a gazdaságban 2019-ben, egyben biztosak lehetünk: ebben a sávban benne lesz a GDP-adat.

A szerző további cikkei Beethoven név alatt olvashatók az Alapblogon.