Kilépés a közepes jövedelem csapdájából

Az ír és a magyar legnagyobb árbevételű vállalatok összehasonlítása

A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Az elmúlt három évtized alatt, ami a rendszerváltozás óta eltelt, a hazai gazdaság összességében, és a sikeres nagyobb és közepes méretű hazai tulajdonú vállalkozások is bekerültek a világgazdasági középmezőnybe. Sokan sokféleképpen tekintenek vissza az elmúlt évek fejlődésére és vállalkoznak a közelebbi és távolabbi jövő előre jelzésével. Minket az érdekel, hogy a hazai vállalkozások tekintetében mi kell ahhoz, hogy a globális döntőbe minél többen eljuthassanak.

Az elmúlt évtizedekben több országnak is sikerült felfelé kitörnie a közepes jövedelmű országok közül.

  • Ezek közül voltak, akik központi döntéssel, jelen fogyasztásról való lemondás mellett zárt piacokon invesztáltak a fejlődésbe (az ázsiai kistigrisek).
  • Voltak, akik hirtelen felfedezett és aktuálisan értékes természeti erőforrásra alapozva lettek gazdagok (Norvégia vagy a Közel-Kelet országai).
  • És voltak, akik kívülről jövő erős (nem feltétlenül pénzügyi) támogatás mellett léptek gazdaságilag jelentőset előre (Kína, Kelet-Németország).

Mivel egyértelmű, hogy Magyarország jelenlegi realitásaiban sem az első, sem a második típusú fejlődési út nem valószínű, hazánk számára a harmadik út tűnik járhatónak. Az elmúlt félszázad egyik éltanulója Írország és az ország mérete is összehasonlítható hazánkkal. Felmerült bennünk: hogyan fogható meg az ország erős gazdasági fejlődése a vállalati kör elemzésével?

Milyen tanulságok vonhatók le az ír legnagyobb vállalatok listájának elemzéséből a hazai tulajdonú vállalatok lehetséges továbblépésére vonatkozólag?

Elemzésünkben a magyar és az ír legnagyobb árbevételű cégek listáját hasonlítottuk össze. A listák megismerése és elemzése során azt tapasztaltuk, hogy a legnagyobb ír tulajdonú cégek nem csak méretükben/árbevételükben, hanem fejlettségükben is a legnagyobb magyar tulajdonú cégek fölé emelkednek. Ennek nyilvánvaló megjelenése, hogy abban a három fő dologban, melyeket a tavasszal szervezett „Magyar vállalatok 2030” című konferencián azonosítottunk, mint a középdöntőből a globális döntőbe vezető út, jelentősen előrébb állnak, mint a magyar cégek:

  • Technológia: sok céget láttunk, amelyik saját egyedi tudásbázisra alapított technológiával rendelkezik és azt tudja külföldre vinni
  • Márka: szintén sok céget láttunk, melyek már nem csak a szigetországban, de az Egyesült Királyságban, Európában vagy akár globálisan is ismert
  • Saját külföldi elosztási képesség: a hazai cégekhez képest kifejezetten sok olyan céget találtunk Írországban, melyek saját nemzetközi hálózattal és jelenléttel rendelkeztek, a saját termék, technológia vagy tudás külföldre történő eladására vagy külföldi operáció működtetésére

Ehhez kapcsolódott még az a negyedik elem, hogy úgy tűnik, a piaci konszolidáció az alapvetően helyi cégek által lefedett piacokon inkább megtörtént, ami ezeken a piacokon komolyabb cégméretek kialakulásához vezetett – akár a magán-, de még az állami szektorokban is (pl.: oktatás és egészségügy). Ezek tűnnek tehát azoknak a dolgoknak, amiken a hazai cégeknek is dolgozniuk kell.

Tanulságok a magyar cégek számára

Mi segíthette az ír vállalatokat ebben a fejlődésben? Erre ötleteink és élményeink vannak – teljes válaszunk még nincs.

A szomszédos országbeli, európai és globális terjeszkedést biztos erősen segítette az írek angol anyanyelve. Ezen mi segíteni nem tudunk; ugyanakkor az oktatás (és televíziózás) angol nyelvre helyezése biztosan segítene Magyarországon is. Az USA-ban élő hatalmas, és összetartó ír diaszpóra fontos szerepet játszhatott. Hazánknak valódi „közelkülföldje”, ahogy a szláv nyelvet beszélőknek, vagy az íreknek Nagy-Britannia nincs, és a „majdnem hazai” terjeszkedés lehetőségének hiánya jelentős korlátja a hazai vállalatok fejlődésének.

Az adórendszer, ami Írországban a multik betelepedését segítette, Magyarországon is kedvező, ahogy a multik bevonzásával is jól állunk. Ugyanakkor makrogazdasági, gazdaságpolitikai szinten illetve okos tematizálással kell megtalálni azokat a módszereket, melyekkel a hazai multik rávehetők a hazai beszállítói környezet aktívabb használatára és fejlesztésére, hogy aztán azok a cégek megerősödve és tudást szerezve léphessenek nemzetközi porondra. Információnk szerint egyébként az Irish Development Board (hasonlóan a szingapúri Economic Development Board-hoz) kifejezetten sokat tett azért, hogy az országba belépő multikat formális és informális eszközökkel is rávegye a hazai cégekkel való hatékony együttműködésre. Az a trend, hogy a multinacionális cégek számtalan folyamatot és tevékenységet kiszerveznek, hatalmas lehetőséget ad helyi cégeknek akkor, ha a multik rávehetők, hogy némi plusz energiával lehetőséget adnak helyi cégeknek a tanulásra.

Fontos tanulság az is, hogy az iparágak többségében szükség lenne sokkal erősebb, akár tulajdonosi szintű kooperációkra a hazai cégek között.

Az adatbázisok

Munkánk során a 2017-es adatokra alapuló top vállalati listákat használtuk, melyek árbevétel alapján rendezik sorrendbe a cégeket. Magyarországra vonatkozóan a HVG-től kaptuk meg a toplistájukat, amely az 500 legnagyobb árbevételű céget közli. Írország esetében pedig az Irish Times által, a HVG-hez hasonlóan évente publikált Top1000 első 500 cégét elemeztük.

Hogy néznek ki ezek a listák? Nagy különbség, hogy a HVG listájában a cégcsoportok szerepelnek csoportként konszolidált adatokkal és ha a csoportban szereplő vállalatok kellően nagyok, akkor külön vállalatonként is (azaz megvan egyfajta kettőződése a vállalatoknak és vállalatcsoportoknak). Az írországi lista ilyen szempontból kevésbé duplikál; minden szereplő vagy konszolidáltan, csoport szinten kerül bele, vagy pedig az egyedi vállalatokkal, de a holdingszervezet nélkül.

A magyar listában 168 hazai tulajdonúnak értékelt cég van; az ír listában kicsit több, 193 darab. A cégek tulajdonosi felosztása a következő ábrán látható:

Talán a legérdekesebb különbség, hogy míg az ír listában 12 szövetkezet van (többnyire a magyar TÉSZ-ekre hasonlítanak, több száz, akár ezer tulajdonossal; főként az agrár és élelmiszeripari szektorban), addig a magyar listában egyetlen ilyet sem találunk. Érdekes az is, hogy az ír listában van 10 non-profit szervezet, ami akkora árbevételű, hogy befér a top 500 cég közé (kórházak, egyetemek), és hogy az ír listában van 3 pénzügyi befektető által tulajdonolt nem tőzsdei cég (private equity), a magyar listában ilyeneket sem találtunk.

A magyar listában az elsőt, a MOL-t magyarnak tekintettük (tőzsdei, állami tulajdonhányaddal); a harmadik, az MVM is magyar, állami; az ír listában a 3. és a 8. helyi az első tízből, de ezek is, mint ahogy a következő kettő, tőzsdeiek. A hazai listában ez első konkrét magánszemélyek által tulajdonolt cégek a 13. és 14. helyen lévő, dohány-ellátáshoz kapcsolódó privát társaságok.

Az első 500 cég együttes árbevétele Magyarországon 160 millió EUR; Írországban 740 millió EUR. Ezt a kb. 4,5-ös szorzót (ami – nem meglepő módon a megtermelt GDP aránya is), kétharmadnyi lakossággal (az Ír köztársaság és Észak-Írország együtt 6,6 millió ember) termelik meg az ír vállalatok, A top 500 cég átlagos bevétele Magyarországon 320 millió EUR, Írországban pedig 1,5 milliárd EUR.

Iparági különbségek

Mezőgazdaság

Mezőgazdasággal foglalkozó cégek (növénytermelés, állattenyésztés, mezőgazdasági gép- és terménykereskedelem) mindkét listában nagyjából hasonló számban szerepelnek, de nagy a különbség a tulajdoni szerkezetben.

Élelmiszeripar

Élelmiszer- és italgyártó cégek pont ugyanannyian szerepelnek a listákban: 49-49 darab. Érdekességként, a hazai tulajdonú cégek száma is közel megegyezik a két listában: 22 cég a magyar, 23 az ír listában van hazai érdekeltségben.

Feldolgozóipar

Gyártó cégek tekintetében hatalmas különbség van a két lista között. A magyar listában a top cégek között 141 gyártó cég van, az ír listában csak 35 gyártó cég található.

Ez óriási változás Írországban; mert míg a '90-es években az ország tele volt kiszervezett gyártói bázisokkal (hasonlóan ahhoz a piaci szegmenshez, amiben a magyar gazdaság jelenleg hasít), a legnagyobb cégek között is sok ilyen volt, addig ezek száma mostanra jelentősen lecsökkent, átadva helyüket a magasabb hozzáadott értéket termelőknek. Aláhúzva a „Magyar Vállalatok 2030” konferencia üzenetét:

bár a hazai cégek derékhada a selejtezőből a középdöntőbe került, csupán az ipari gyártás területén nem fognak tudni előre lépni a globális döntőbe.

Éppen ezért fontos megérteni, hogy a sikeres ír cégek mekkora része jutott be a globális döntőbe, mekkora részük tud csak hazai pályán sikeres lenni és maradni, és akik csak otthon sikeres, azoknak lejt-e a hazai pálya, ez hogyan alakult ki, és a „lejtés” hogyan volt fenntartható hosszabb távon. Akik határozottan kiléptek a nemzetközi porondra, ott meg kell vizsgálni, hogy ez mely cégeknél jelenti elsősorban Nagy-Britanniát („közelkülföldet”), és mely cégeknél beszélhetünk európai vagy globális jelenlétről.

Technológiai cégek

Ebben az iparágban a gyártáshoz hasonló különbség van a két lista között. A magyar listában nagyon kevés technológiai cég van, az ír listában sokkal több.

Mindkét listán 4-4 hazai szereplő van, de ez azt mutatja, hogy Írország erős gazdaságát a technológiai hajtja, de az nem hazai tulajdonban van. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezen technológiai cégek jelenléte, illetve annak kezdete gyakran az adókedvezményekhez kapcsolódott. Itt fontos előre bocsátani, hogy ezek a technológiai cégek – sokszor meglepő módokon – mennyivel jobban „berántották” az ír vállalati szférát, mint a hazai FDI ipari betelepülések.

További iparágak

Energetikai cégekből Magyarországon sokkal több van a top 500 cég között, mint Írországban (itthon 56, Írországban 39). Magyarországon a top 500-ban van 7 önkormányzati szolgáltató társaság, Írországban egy sincs, ugyanakkor az íreknél van 2 egyetem és 4 non-profit intézmény.

Érdekes, hogy bár bankok és biztosítók nem részei a listának egyik országban sem, az ír listában van 14 pénzügyi szolgáltató, amiből ráadásul 4 helyi cég. A hazai listán nincsen pénzügyi szolgáltató. Az is fontos, hogy az ír listában és a magyarban egyaránt kb. 15 professzionális szolgáltató cég található; de míg a magyar listában csak egyetlen hazai található, az is állami kézben, nem piaci versenyhelyzetben, addig az ír listán 8 helyi magántulajdonú tanácsadó-jellegű cég található a top 500 cég között. A kiskereskedelmi cégek darabszáma is hasonló a listákban (40 körüli); míg azonban Magyarországon ezeknek a cégeknek a fele magánkézben van, Írországban sokkal több a nagy nemzetközi hálózathoz tartozó kiskereskedelmi cég.

Írország (és egyébként Magyarország is) híres arról, hogy kedvező adókörnyezetet ajánl a betelepülő vállalkozásoknak. A betelepülők sokszor igazi tevékenységet hoznak ezekbe az országokba – elvétve, de azért előfordul az is, hogy külföldi belépők komoly tevékenység nélkül, inkább csupán adóoptimalizálási okokból jelennek meg egy-egy országban. Ezt a jelenséget a listákban mi a magas árbevételhez tartozó alacsony létszámmal próbáltuk megfogni; érdekes, hogy a két listában ugyanannyi, 4 darab cég van 10 fő alatti létszámmal.

Érdekességek az ír listában – tanulságok a magyar cégek számára

Az ír lista elemzése közben feltűnő volt a már korábban is említett elem, hogy nincsen benne Videoton vagy Jász-Plasztik típusú, kiszervezett gyártói bázisként működő helyi magáncég. Viszont van 11 magáncég, amely gyártóként működik; úgy látjuk, hogy ezek mára egyedi technológiai know-how-val és/vagy B-to-B márkanévvel rendelkező cégekké alakultak. A következő 10 évre ez fontos tanulság a hazai, külföldiek számára gyártói bázisként működő cégek számára: középtávon a továbblépés ebben az irányban kell, hogy történjen.

A hazai cégek vonatkozásában sokszor elhangzik, hogy sok piac nagyon töredezett és ebből következően kompetitív– sok kis szereplő versenyez alacsony hatékonysággal. Nagy tanulság, hogy Írországban jelentős számban vannak az akár ezrek tulajdonában lévő szövetkezeti cégek, melyek egész iparágakat fognak össze, jelentős földrajzi területen. A mezőgazdaságban az elmúlt évszázadban több (piacos és egyáltalán nem piacos) próbálkozás volt a szövetkezetek felélesztésére; az ír példa alapján úgy tűnik, hogy megfelelő attitűd mellett alulról szerveződve is lehet olyan modellt találni, amiben a felek megtalálják a számításukat.

Nagyon fontos tapasztalat az ír listát látva, hogy Írországban nagyon sikeresek voltak a helyi cégek a multinacionális cégek kiszolgálásában és utána erre a tudásbázisra ráépülve UK - európai - globális kiterjesztésben. Hiszen más módon nem tudjuk elképzelni, hogy hogyan alakultak ki a következő ír magántulajdonú cégek:

  • 3 építő cég, amelyek gyógyszergyári tiszta terek építésére (clean room) specializálódott (mert az adókedvezményért idetelepült amerikai gyógyszergyárak laborokat és üzemeket építettek)
  • 4 építő cég, amelyek adatközpontok kiépítésére specializálódtak (mert az adókedvezményért idetelepült IT óriások ide kellett telepítsék a hatalmas adatközpontjaikat)
  • 5 jogi iroda, 700 fő feletti jogász számmal (főként Írországi működéssel), mert az IT és gyógyszeripari cégek tevékenységével (szabadalmak, adószakértelem, nemzetközi kereskedelem) kapcsolatban hatalmas folyamatos jog munka szükséges
  • 2 globálisra duzzadt humán erőforrás cég, globális operációval (CPL, Grafton)
  • 1 munkaruhagyártó (Portwest)
  • 1 IT fókuszú management tanácsadó cég (Verzion 1 - Írország mellett teljes Nagy Britanniát lefedő működéssel és indiai szolgáltató központtal)

A listát látva tanulságos, hogy míg vannak piaci szegmensek, ahol a globalizáció triviális (az Unileverek, P&G-k és társaik minden országban a top vállalatok között vannak), van egy csomó terület, ahol akár az ír lista tanulmányozása során is felmerülhet, hogy feleslegesen adtuk át a piacot, azaz mi magyarok átadtuk a piacot, mielőtt a helyi szereplőknek idejük lett volna megerősödni; így az ír listában található:

  • 9 db erős helyi benzinkút és háztartási tüzelőolaj árusító hálózat
  • 7 db komoly méretű autókereskedő
  • De még a vezető márkák autóimportőrei között is van helyi (ilyet Magyarországon csak elvétve ismerünk; az autógyárak vagy maguk csinálják az importot, vagy pedig nemzetközi – baráti - cégeket bíztak meg ezzel a tevékenységgel)

Menedzsment kivásárlás is megjelent ebben a cégméretben; 4 darab olyan helyi tulajdonú cég van az ír listában, melyek korábbi (tipikusan multinacionális) tulajdonosuktól a helyi menedzsment kezébe kerültek.

Végezetül érdekes módon megjelent 3 esetben a helyi tudásra alapuló, globálisan élenjáró cég is:

  • Az ír mézgyártás 60%-s egy óriási, magántulajdonú cég kezében van (Boyne Valley Group)
  • Magyarországon is nagy a Bio-Funghi, de Írországban van egy nála nyolcszor nagyobb árbevételű, globálisan is jelen lévő gombatermelő cég (Monaghan Mushrooms)
  • A világ legnagyobb versenylótenyésztő cége is top500-as ír, magántulajdonú cég (Coolmore Stud)