Megmentőnk, a decentralizált energia

Többszörösen is súlyos hibát követ el a kormányzat a Magyar Államkötvény Plusz (MÁP) kibocsátásával. Először is, kimerítheti a hűtlen kezelés fogalmát az, hogy az állam a kötvényt megvásárlóktól kapott pénzt a piaci ár többszörösét kitevő ( 400 bázisponttal magasabb ) kamat fejében használja. (Ez az eddig kibocsátott 2600 milliárd forintra vetítve kb. 100 milliárd forint többletkiadást jelent egy évben a büdzsének.) A tervek szerint  a kötvényállománynak el kell érni a 11 000 milliárd forintot, amelynek az éves kamata arányosan ennél jóval nagyobb többletráfordítást fog igényelni az adóforintjainkból.

Másodszor, összezavarja az emberek gondolkodását, mivel járadékvadászatra alkalmas szituációt teremt a bankokkal összejátszani képes gazdag spekulánsoknak, valamint az ügyeskedésre hajlamos babaváró hitelre jogosultaknak. Harmadszor, elvonja a forrásokat olyan befektetések elől, amelyek segítségével az előttünk álló ökológiai kihívásokra releváns válaszokat tudnánk adni. Ha az emberek azt a több ezer milliárd forintot, amiért állampapírt vásároltak és vásárolni fognak, csak részben olyan befektetésekre fordítanák, amelyek klímavédelmi célokat szolgáló projekteket finanszíroznának, akkor adóforintok felhasználása nélkül át tudna állni a magyar gazdaság egy fenntartható pályára.

A piacgazdaság önkorrekciós képessége és a megújuló energia hasznosítását lehetővé tevő technológiák rohamos fejlődése azt eredményezi, hogy a fejlett országokban egyre többen – főleg a fiatal, fogyasztásában tudatos rétegek – fektetnek klímavédelmi projektekbe. A józan ész persze Magyarországon is utat tör: sokan próbálják kihasználni a megújuló energia kínálta lehetőségeket és kedvezőbbnél kedvezőbb konstrukciókat kínálnak, bizonyítva azt, hogy ma az egyik legjobb befektetés a megújuló energia hasznosításán alapuló nulla rezsire történő átállás.

A hibák sorozata még tovább is bővülhet azzal, ha a lehetőnél sokkal drágábban kibocsátott államkötvényekből befolyt pénz egy részét a Paks II. létesítését finanszírozó orosz hitel törlesztésére fordítjuk. Ahelyett, hogy ezeket az összeget az állam a zöld energia elterjesztésének ösztönzésére fordíthatná! Persze, olyasmiért ne kritizáljuk a kormányt, amit nem követett még el, de azzal viszont vádolhatjuk, hogy igenis szűkkeblűen bánik azokkal a forrásokkal, amelyekkel a lakosságnak a megújuló energia hasznosítására és az energiahatékonyság javítására irányuló beruházásait lehetne támogatni.

Különösen annak fényében, hogy ugyanakkor mennyire nagyvonalú a MÁP magas kamatprémiumát illetően. Uniós forrásból a lakosság eddig nem pályázhatott zöld energia hasznosítását elősegítő támogatásra (leszámítva a hazai költségvetési forrásokból finanszírozott „Otthon melege” és más, pl. hűtőcserére irányuló programokat, amelyeknek összege azonban eltörpül a MÁP-kamathoz képest), erre csupán az MFB fenti videóban hivatkozott  kamatmentes hitelkerete  használható fel. Ez az EU által finanszírozott forrás nagyságrendileg megegyezik azzal, amit a MÁP után az állam ebben az évben kamat formájában kifizet: száz milliárd forint. Ennyire  fontos  a magyar államnak a megújuló energia!

De ha azt az összeget, amit a Magyar Államkincstár évente kamattöbbletként ki fog fizetni, olyan adókedvezmények finanszírozására fordítanánk, amelyekkel a zöld energia széles körű hasznosítására ösztönöznénk a lakosságot, már akkor is csodákra lennénk képesek a klímavédelem szempontjából. A fejlett országok gyakorlata (pl. Németország vagy Hollandia) azt bizonyítja, hogy elsősorban nem a korrupciót kiirthatatlanul magában foglaló támogatások osztogatásával, hanem komplex intézkedésekkel, többek között az utólag, a beruházások megvalósulása után igénybe vehető adókedvezményeken keresztül lehet a lakosságot leghatékonyabban arra sarkallni, hogy áttérjen a megújuló energia hasznosítására.

A zöld energia hasznosítása azonban számos kérdést vet fel, amelyek elsősorban abból származnak, hogy a nap- és szélerőművek akkor termelik az áramot, amikor süt a nap és/vagy fúj a szél. De akkor viszont le kell állítani más kapacitásokat, hacsak a puffer szerepére alkalmas vízi-energia nem áll rendelkezésre. A hálózatba betáplált, megújuló forrásból termelt áram hasznosítása tehát komoly járulékos költségekkel jár, amelyeket – mint Németországban – bonyolult szabályozás-technikai eszközökkel lehet optimalizálni, de még akkor is jelentősek maradnak. Nem véletlen, hogy rohamosan terjed az ún. decentralizált áramtermelési modell, amelyben a zöld áramot nem a hálózatba táplálják, hanem tárolóba (akkumulátorba). Ehhez nem is kell hálózatot kiépíteni, azaz költséget lehet megtakarítani. Kis szigetszerű hálózatokat ( mikrogrideket) azonban érdemes létesíteni, mert ezzel tovább lehet csökkenteni a költségeket, ebből a szempontból is nagyon ígéretes a decentralizált energiatermelésben utat mutató Tesla ausztráliai projektje, Az új áramtermelő kapacitások kétharmada szakértők szerint már decentralizált lesz 2030-ra!

pappj

Ha a tárolóba táplált zöld árammal alacsony fogyasztású hő-ellátó (hűtő-fűtő) rendszereket (hőszivattyú, villanykazán, stb.) működtetünk, akkor nem csak elektromos hálózatra, de gázvezetékre sincs szükség. A helyben megtermelt - decentralizált - energia komplex hasznosítása tökéletes energia-függetlenséget biztosít: nem csupán a fosszilis energiahordozókat birtoklók zsarolási potenciálja válik semmivé, hanem megszűnik az a kiszolgáltatottság is, ami a gigantikussá vált hálózatok kiszámíthatatlan működéséből keletkező áramszünetekkel együtt jár.

De megszűnik az állampolgárok korrumpálásának a lehetősége is, hiszen a komplex decentralizált modellben nincs rezsi, mivel a saját magam által megtermelt áram után nem kell fizetni áramdíjat. Ez az igazi rezsicsökkentési program, nem pedig az, ami a közszolgáltatás árainak a befagyasztásán alapul, és amelynek következményeit a rezsicsökkentés előnyeit rövid távon élvező fogyasztók hosszú távon adóforintjaikból fogják majd megfizetni! A decentralizált energia-modell - mivel kizárólag megújuló energia helyi hasznosításán alapul, ezért zéró kibocsátással jár - nem csupán a klímavédelem – és így a fenntartható fejlődés - leghatékonyabb eszköze, de a liberális demokrácia fennmaradásának és továbbfejlődésének is az egyik legszilárdabb pillére. 2021-től Magyarországon is életbe lép az az uniós direktíva, hogy csak közel nulla rezsijű ingatlanokat lehet építeni és legalább 25%-ban megújuló energiát kell hasznosítani. Ilyenkor érezheti az ember azt, hogy mit is jelent az EU és miért jó a tagjának lenni!

A decentralizált energiahasznosítási modell mind a három szintjén a bevethető technológiák gyorsan fejlődnek és egyre versenyképesebbé válnak a hagyományos megoldásokkal szemben. A napelemek és a szélgenerátorok ára gyorsan csökken, a villanyfűtés terén is hatékony újítások szemtanúi lehetünk, a hőszivattyúk kínálta technológiákról meg nem is beszélve. Az energiatárolás kapcsán azért akad még tennivaló, mivel az erősen függ korlátozottan rendelkezésre álló és csak kevés helyen fellelhető alapanyagtól (pl. lítium), de az innovációs verseny előbb vagy utóbb kialakítja az optimális megoldást ezen a szinten is.

A versenyképes technológiák és a zéró rezsi együtt az energiahatékonyságot olyan kedvezővé teszik, ami miatt a decentralizált energiahasznosítási modellt kiváltképp alkalmas az ESCO-konstrukció bevetésére. Ebben a harmadik feles finanszírozásnak is nevezett konstrukcióban az energiaszolgáltató saját költségére (persze bankhitelből, mert ezt tuti üzlet a bankoknak is, lsd. fentebb) kiépíti a decentralizált modellt és a futamidő alatt szolgáltatási díjat kér a megrendelőtől, ami kevesebb annál, mint amennyi a korábban fizetett energiaszámlákon szereplő összegek együttesen kitettek. A futamidő leteltével a decentralizált rendszer átmegy a megrendelő tulajdonába, attól kezdve valóban semmilyen költség nem terheli az energia-fogyasztást.

A rezsiköltség megtakarítása és/vagy az ebből finanszírozható beruházás (hitel) lehetősége teszi alkalmassá a decentralizált modellt arra, hogy vonzó legyen a befektetők számára. Ha a rezsi megtakarításával a befektetésemre tisztes hozamot tudok elérni, akkor miért ne fektessek be a saját ingatlanom energia-ellátásának decentralizálásába? Ha az állam a MÁP-ra kifizetendő kamatprémium helyett ebből az összegből ezt a hajlandóságot ösztönözné, Magyarország – adottságai révén – a decentralizált energia minta-országa lehetne. A decentralizált energia hasznosítására irányuló beruházások normatív adókedvezményének biztosítása mellett be lehetne vezetni a zöld részvények intézményét is, amelyben az ilyen részvényt vásárlók – hasonlóan a rendszerváltás első éveiben alkalmazott konstrukcióhoz - adókedvezményben részesülnének, ha a részvényt egy ideig nem adnák el. Sorra jönnének létre az ESCO-részvénytársaságok, amelyek felkutatnának minden olyan ingatlant, ahol megtakarítást érhetnek el. Mivel a hozam – az adókedvezmények miatt is, de leginkább a nulla rezsiből adódó stabilitás miatt - kellően vonzó lesz, tolongani fognak a befektetők. Még az ingatlanpiac is megpezsdülne, anélkül, hogy nyakatekert spekulációra csábító akciókkal (csok, babaváró hitel, ideiglenes áfa-csökkentés, stb.) felforgatnák és megzavarnák a normál piaci működést. Már csak azért is, mert sikk lenne kizárólag zöld energiából működtetett ingatlanban lakni.

A helyi energia hasznosításában rejlő lehetőségek megmozgatják az innovációra képes és fogékony helyi vállalkozók fantáziáját is. A zöld energia fentebb részletezett önfinanszírozó képessége és a helyi innovációk integrációja - külső források igénybe vétele nélkül - valóban Münchausen-módra segítené Magyarországot egy - ökológiailag is - fenntartható növekedési pályára állítani.

A zöld energia hasznosításának előnyeiről meggyőződött, kihasználására adókedvezményekkel is ösztönzött lakosság ide irányuló befektetéseivel egyre növekvő keresletet tudna támasztani a hazai innovációkból kifejlődött új technológiák iránt és ez – afféle multiplikátorként – azt eredményezné, hogy enyhülnének a magyar gazdaság végletes dualitásából keletkező súlyos strukturális problémák. (Az erről szóló tanulmányt lsd. „A folyamatmenedzsment kihivásai” c. kiadvány, 115. o.) Végre a kkv-szektor lehetne a növekedés motorja és nem a multinacionális vállalatok kénye-kedvétől függne a magyar gazdaság! Ehhez persze nem elég a lakosságot áttérítetni a megújuló energia használatára, hanem úgy kellene átalakítani a vállalkozásfejlesztés intézményrendszerét, hogy a piacképes hazai innovációk a lehető leggyorsabban és a lehető legszélesebb körben érvényesülhessenek.

A magyar állam ugyan az uniós támogatások jelentős részét fordítja a hazai vállalatok innovációs tevékenységének támogatására, de a gazdaság abszorpciós képessége mégis alacsony. Az innovációra képes hazai kkv–k számára az életidegen feltételekkel teleszórt pályázati rendszer inkább kényszerzubbony, sokkal hatékonyabb lenne, ha az állam megrendelésekkel segíteni ezeknek a vállalatoknak a piacra jutását. Igen, állami megrendelésekkel, amelynek intézményét sajnos az elmúlt két évtizedben sikerült lejáratni a közvélemény előtt a túlárazott, a nevét megcsúfoló, csak a politikai osztály gazdagodását szolgáló közbeszerzési gyakorlattal. De attól még, ha okosan csinálják, állami megrendelésekkel sok-sok innovatív vállalatot lehetne sikeres növekedési pályára állítani, olyanra, amelyből akár világsiker is lehet. (A közbeszerzések preferált sztárjaiból eddig egy sem lett. Viszont abból világraszóló botrány keletkezett, hogy a túlárazással szerzett pénzt hogyan költik el. Ezt a Borkai-ügy a napnál világosabbá tette az átlagpolgárok számára is.)

Azt, hogy a magyar állam szerepvállalása az innovációk érvényre juttatásában mennyire nem hatékony, azt két olyan – a megújuló energia hasznosításában új lehetőségekkel kecsegtető - projekt kapcsán, mint tanácsadó, közvetlenül is megtapasztaltam. Az egyik innovációról, a talajvíz hőjét két-kutas hőszivattyús eljárással hasznosító új technológiában rejlő lehetőségekről már írtam egy ismertetőt „Gáz helyett a talajvíz hőjével lehetne fűteni!” címmel az Energiagazdálkodás 2015/5-6. számában (lsd. 63. o). A technológia maximálisan illik a decentralizált modellbe, mivel a COP értéke (egységnyi árammal termelt hőmennyiség) több, mint kétszerese a legelterjedtebb levegős hőszivattyúénak és hűteni, pusztán a talajvíz keringtetésével, hőszivattyú nélkül is képes, azaz, fele annyi napelemet kell telepíteni a működtetéséhez, mint a levegő áramoltatásán alapuló klímaberendezésekhez. (Mostanra a legmelegebb nyári napokon mért áramfogyasztás csúcsértéke vetekszik a leghidegebb téli napokéval.) Magyarország talajvízben gazdag, területének negyven százalékán a felszíntől mért kevesebb, mint 30 m-en belül hozzáférhető, azaz a fúrás költségei versenyképesek.

A másik projekt - az I-WIND technológia - egy komplex magyar megoldást ad a decentralizált energia hasznosítására: vertikális, napelemmel kombinált szélgenerátor, saját fejlesztésű tárolóba is képes áramot termelni, aminek segítségével indukciós eljárással, víz keringtetésével lehet fűteni, egy 100 m2–es ingatlant havi 5000,-Ft-ért (ha hálózatról veszik az áramot). Mindkét projekt rendkívül ígéretes, de nem jutnak egyről a kettőre. Mindkét projektre új céget hoztak létre, mind a kettő sikerrel pályázott az uniós forrásból finanszírozott, prototípus megvalósítására kiírt pályázaton, még 2016 elején. Az egyik 2018 közepén jutott a támogatás első részletéhez, a másik 2019 elején. Azaz, három évvel a pályázat beadása után! Mindkét cég, mint a legtöbb magyar kkv, tőkehiányban szenved, a támogatásból - amihez hozzájutni külön küzdelem a túlbürokratizált pályázati protokoll miatt – vért izzadva tudják csak megvalósítani vállalt kötelezettségeiket. Mindkettőnek vannak rész-referenciái, de a prototípusnak el kell készülni és kiegészítő fejlesztéseket is realizálni kell ahhoz, hogy a piac megismerhesse ezeket az újításokat. Az egyik már lassan két éve tárgyalásokat folytat egy állami kockázati-tőke társasággal, a pozitív befektetési döntés is megszületett, de a szerződés még mindig nincs aláírva.

A másik cégnek megrendelései lennének a Közel-Keletre, de meg kellene hitelezni a gyártást valamilyen banknak és ezt eddig nem sikerült. De ha az állam, vagy valamelyik vállalata (MVM, Nemzeti Közművek, stb.) mintaprojekteket rendelt volna, már régen két siker-sztoritól lehetne hangos a hazai gazdasági sajtó és sok ingatlantulajdonos élvezné ezeknek a magyar innovációknak a segítségével a megújuló energia áldásait. Befektetők kilincselnének, hogy pénzüket azokba az ESCO-cégekbe fektessék, amelyek ezen technológiák alapján eljuttatják a decentralizált energetikai modellt Magyarország minden lehetséges zugába. És persze, külföldre is. Ami késik, nem múlik!

Azért valakinek meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy Magyarország miért nem használja ki a zöld energia kínálta új lehetőségeket, és miért kell hazudni a kormánynak, hogy teljesíti a megújuló energia részarányára számunkra előírt uniós direktívát. Miért kell Paks II-t erőltetni, amivel nem hogy csökken, hanem jelentősen nő az ország energia-kitettsége, nem beszélve az elhasznált fűtőanyag miatti kockázatokról. Miért kell gigantikus összegű hitelt felvenni, miközben külső források igénybe vétele nélkül át lehetne állni teljesen a zöld energiára úgy, hogy közben a gazdaság egy fenntartható növekedési pályára léphetne. Miért kell ennyi pénzt orosz és kormány-közeli beszállítóknak kifizetni, miközben ennek töredékéért fel lehetne lendíteni a hazai kkv-szektort. Miért is?