Megroggyantja-e a kamatpofon a lakáshitelezést?

Példátlan időszak zárult a magyarországi hitel-, ezen belül lakáshiteltörténelemben idén nyáron, amikor az egyre gyorsuló infláció letörése miatt a Magyar Nemzeti Bank megkezdte a kamatemelési – másként fogalmazva – szigorítási ciklusát, amelynek eredményeként  a hitelkamatok emelkedőre kerültek .  A kamatemelések megkezdéséig szuperalacsony kamatokkal lehetett lakáshiteleket és egyéb kölcsönöket igényelni.

Az évtized, amikor a hitelek egyre olcsóbbak lettek

• Tíz éve, 2011 októberében a lakáshitelek átlagos kamata 8,72 százalék (a teljes hitelköltség mutató – THM 10,28 százalék) volt,
• 2016 októberében 4,81 százalékos (THM: 5,49 százalék) kamaton jutott egy átlagos ügyfél hitelhez,
• 2020 októberében 3,93 százalék volt az átlagkamat (THM: 4,25 százalék)

Mindez egy 15 évre 10 millió forintos fix kamatozású hitel felvétele esetében a money.hu számításai szerint azt jelenti, hogy

• míg a 2011-ben felvett kölcsön után havi 99 768 forintot fizet havonta az, aki felvette, s a teljes hitelterhe 17,96 millió forintot tesz ki,
• addig az, aki 2016-ban hasonló kondíciók mellett adósodott el, az havonta 78 093 forintos törlesztőrészettel ússza meg, s a teljes visszafizetendő összege alig haladja meg a 14 millió forintot,
• aki viszont a pandémia második hullámának elején vett fel kölcsönt, már csak 73 618 forintot kell, hogy havonta befizessen és a 10 milliós kölcsönre már csak 3,25 millió forint többletteher hárul.

Ennek az évtizedes kedvező gyakorlatnak vetett véget az infláció és a kamatemelés elindulása. Idén októberben már újra 4,35 százalékon állt a mutató (THM 4,78 százalék) – 2019. szeptemberéig kell visszamenni ahhoz, hogy ennél magasabb átlagkamattal találkozzunk. Aki idén októberben ilyen kamatszint mellett szerződött, 75 735 forintos törlesztőrészlettel találkozik, s 2035 végéig összesen 13,63 millió forintot fizet a bankjának.

Olcsó, de nem kelendő

Gondolhatnánk, ha az idén nyáron elindult szigorításokig ennyire kedvezőek voltak a hitelfeltételek, akkor ennek érdemi hatása volt a hitelpiac méretére is. Ám az így gondolkodókat el kell szomorítanunk: nemzetközi összevetésben nagyon le van maradva a magyar lakossági hitelpiac.

Európa végén

GDP-arányosan nézve az idei második negyedévben 17 százalékos volt a lakossági hitelállomány – ebbe a mutatóban a lakáshitelek mellett többek között beletartoznak a személyi kölcsönök, áruhitelek, folyószámla-hitelek is.

A gond inkább az, hogy a visegrádi országokok teljesítményét is mi húzzuk le 35 százalékra, tekintve, hogy Lengyelországban a bruttó hazai termék (GDP) 33, Csehországban 34 százalékát teszi ki a lakossági hitelállomány. Szlovákia pedig már-már felzárkózott az eurózónához 46 százalékos mértékével.

Az uniós tagállomok közül mindössze Románia és Litvánia van a magyarnál alacsonyabb szinten. Ennél is érdekesebb, hogy a csökkenő kamatkörnyezet, s az egyre kedvezőbb a hitelfeltételek ellenére az eurózóna jegybankja, az Európai Központi Bank felmérése szerint a magyar háztartások mindössze 30 százalékának van valamilyen hitele és ez az arány 2014 és 2020 között érdemben nem emelkedett.

A hiányzó láncszem

Vagyis az alacsony kamatok időszakában is sokan ódzkodtak a hitelfelvételtől. Ennek az oka leginkább az, hogy a nem is távoli múltból nagyon rossz emlékeink vannak a hitelekkel kapcsolatban. Bár a régió több országban is kínáltak a bankok devizahiteleket, ám olyan súlyú problémák nem voltak egyetlen szomszédunknál sem, mint nálunk. A sok megégett ember nyomán nem lehet komolyabban csodálkozni azon, hogy a magyar jegybank idén szeptemberben elkészült felmérése szerint a lakosság 25 százaléka továbbra is bizalmatlan a bankokkal szemben.

Épp felzárkóznánk...

A money.hu szakértői ezzel kapcsolatban ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy bizalmatlanság ide vagy oda,

A lakáshiteleknél maradva az idei első 10 hónapban az ügyfelek által felvett 1082,6 milliárd forint már önmagában magasabb, mint bármely eddigi év teljes kihelyezése. 2011-ben alig több mint ennek az összegnek az ötödét, 226,7 milliárd forint lakáshitelt vettek fel a magyarok. A felzárkózás tehát megindult...

Sokára heverjük ki a kamatcunamit

Az elmúlt hetek kamatemelései ugyanakkor ezt a trendet jó eséllyel megtörik. Az MNB statisztikái szerint a hitelvolumen 2017 után indult komolyabb növekedésnek, amikor a lakáshitelek átlagkamata 5 százalék alá csökkent. Ezt a szintet néhány héten belül jó eséllyel a kölcsönök nagy részénél megugorják a bankok. Ez érthető akkor, amikor az éves infláció novembernben 7,4 százalékos mértékével 14 éves csúcsot dönt nem igazán lehet várni – főleg azért, mert szakértői vélemények szerint a 7 százalék körüli infláció néhány hónapig velünk marad.

Bár az infláció előbb-utóbb - a mostani kilátások szerint inkább utóbb – visszalassulhat az árstabilitást jelentő 3 százalék körüli szintre, a hiteldinamikának adott kamatpofon hatása ma még nem látható hosszúságban fékezni fogja a magyar lakosság hitelfelvételi kedvét. Persze, sokan úgy vélik, ezerszer jobb, ha nem veszünk fel hitelt és a túlzott mértékű eladósodás veszélyeit talán már tényleg nem kell itthon bemutatni, de azért emlékezzünk Széchenyi István szavaira is: „A hitel híja minden mozgást elakaszt”.