Július végén, közel tíz év után, ismét kamatot csökkent az amerikai jegybank. Bár a döntés hivatalosan még nem született meg, akár a monetáris tanács tagjainak nyilatkozatait nézzük, akár a piaci várakozásokat, a kamatvágás gyakorlatilag biztos. Ami talán ennél is határozottabb képet mutat a monetáris politika új irányáról, hogy a piaci szereplők több mint négy kamatvágásra számítanak a következő egy évben.

Napjainkban hatalmas léptekkel változik az üzemanyag-kiskereskedelem. Az elektromos autózás és más alternatív üzemanyagok megjelenése, az új közlekedési formák kialakulása, a kényelmi és személyre szabott szolgáltatások iránti egyre jelentősebb fogyasztói igény olyan trendek, melyek alapjaiban változtatják meg a piaci versenyt és kikényszerítik a jelenlegi üzleti modellek felülvizsgálatát.

Ezekről a változásokról beszélni itthon is időszerű, hiszen ezek a folyamatok Magyarországon és a régiónkban is beindultak. Elég csak a zöld rendszámos autók terjedésére, az elektromos buszok beszerzését támogató állami programra, vagy az e-kereskedelem és az immár a friss élelmiszerek esetében is egyre népszerűbb házhozszállítás mindennapossá válására gondolni. A kiskereskedelmi piac szereplői már megkezdték az alkalmazkodást – ki kisebb, ki nagyobb lendülettel.

A műanyagmentes júliusban idén Magyarországon is sokan szánták rá magukat, hogy minél kevesebb egyszer használatos műanyagot vegyenek, használjanak. Míg ez a program alapvetően a lelkiismeretünkre próbál hatni, addig Glastonburyben már továbbléptek és nemcsak a fesztivál látogatóit, hanem a kiskereskedelmi szereplőket is egy sor szabály betartására kérték. Az előrelépés vitathatatlan, de ha nemcsak egy hónapra vagy egy fesztivál idejére akarunk zöldek lenni, ennél ambiciózusabbaknak kell lennünk. A cél csak a közel teljes hulladékmentesség lehet, és ma már erre is találunk példákat.

Fogyasztói társadalmunkban ma már számtalan terméket megvásárolhatunk, de kérdés, hogy mitől leszünk igazán és tartósan boldogok. Az elmúlt évtizedek kutatásai egyértelműen azt találják, hogy sokkal jobban megéri élményekre költenünk, mint tárgyakra (Gilovich és szerzőtársai, 2015).

A visszaemlékezés szubjektív műfaj – s bármennyire igaza van ebben Király Júliának, a fent idézett József Attila-i intelemre is illik törekedni –, ugyanis a dokumentumok egyoldalú leírása és az azokhoz fűzött megjegyzések (a szépirodalmi analógiák kivételével) már nem a szubjektivitáshoz, hanem a féligazságokhoz sorolhatók.

(Francis Bacon szerint „Könnyebben elhisszük azt, amit igaznak óhajtunk ... gyakran fel sem ismerhető módon torzítja el és fertőzi meg értelmünket az érzelem ....”). A féligazságot (értelmező szótár szerint: a félrevezető állítást) az olvasók számára segítő szándékkal kötelező helyreigazítani.

Donald Trump amerikai elnök jelenleg 72 éves, Janet Yellen 71 éves korában még amerikai jegybankelnök volt, Warren Buffet közismert pénzügyi szakember, a Berkshire Hathaway vezérigazgatója pedig 88 éves és még aktív. Számos országban a társadalom öregedésével párhuzamosan egyre több az érettkorú munkavállaló: húsz éve Magyarországon az 55-64 éveseknek csak kevesebb, mint 20%-a  dolgozott, 2017-ben pedig már több mint 50 százaléka. Mit is jelent gazdaságilag a társadalmi öregedés; érdemes-e minduntalan kijjebb tolni a nyugdíjkorhatárokat tekintettel asztereotípiákra, miszerint az idősebbek lassabbak, kevésbé alkalmazkodóképesek és kevésbé jártasak az új, digitális technológiákban?

Mint minden új technológiát, a hibrid autózást is tanulnunk kell. Egy kaliforniai felmérés azt találta, hogy sokan sima hibridként használják tölthető hibridjüket, de az is látszik, hogy az akkumulátorkapacitást érdemes az egyéni autózási szokásokhoz igazítani. A szabályozás segítheti a vásárlót a számára megfelelő típus kiválasztásában, a vásárlónak pedig meg kell tanulnia jól használni a technológiát.

A Magyar Nemzeti Bank nemrég 330 pontban foglalta össze a magyar versenyképesség valóban gyászos alakulásának okait és a probléma megoldási lehetőségeit. Bár sok pontjával és megállapításával lehet és kell vitatkozni, nem kérdés, hogy ennél átfogóbb elemzés a magyar gazdaság állapotáról és a versenyképesség – vagy inkább versenyképtelenség – magyarázataként rég született, főleg kormányzati műhelyben.

Jelen írásban nem teszek kísérletet sem a monstre mű elemzésére, kritikájára vagy éppen a számomra is elfogadható (nagyszámú) megállapításának, javaslatának bemutatására, inkább arra az egy dologra összpontosítok, ami kimaradt belőle. Ugyanis, ahogy a cikk elején idézett mottó – szerintem zseniális egyszerűséggel – megfogalmazza, általában a ki nem mondott gondolatok a legfontosabbak és nem véletlenül maradnak kimondatlanul: mert akkor nem kell a lényeggel foglalkozni és szembenézni önmagunkkal.

Ha valaki öt évvel ezelőtt biztosan előre látta volna régiónk gazdasági fellendülésének mértékét, valószínűleg nyugodt szívvel vett volna közép-európai részvényeket. Hiába azonban a növekedés, pénzt alig keresett volna. A legnagyobb régiós piac, a lengyel ugyanis nem emelkedett semmit.

Az elmúlt öt év Közép-Európában gazdasági sikertörténet. Beindult a konvergencia évi 3-4 százalékos reálnövekedéssel. Ahogy az alábbi ábra mutatja, a lengyel és a magyar gazdaság gyakorlatilag kéz a kézben emelkedett, összességében nominálisan mintegy másfélszeresére növekedve ezen időszak alatt.

Túlértékeljük a gazdaságpolitika alakítóinak a gazdasági növekedésre, és úgy általában a sorsunkra gyakorolt szerepét. Ebben a túlértékelésben az emberi elmének jelentős szerepe van, hiszen vágyunk arra, sőt sokan hajlamosak is elhinni, hogy politikusainknak, vagy akár a jegybankok vezetőinek döntő befolyása van az események alakulását illetően.

Nem akarjuk, nem merjük elhinni, hogy az esetek túlnyomó többségében sodródunk, és az események alakulásában a véletlennek legalább akkora, hanem nagyobb szerepe van, mint a rációnak és a tudatos döntéshozatalnak. (Annyira nem merjük ezt elhinni, hogy a népesség jelentős része fogékony is az összeesküvés elméletekre, ennek háttere pedig az emberi elmében keresendő.)

A globális gazdaság nincs könnyű helyzetben. Az egyre több forrásból érkező aggasztó, a gazdaságok lassulására utaló makroadatok, a kereskedelmi háború újabb és újabb mozzanatai, valamint a geopolitikai kockázatok mind óvatosságra intik a befektetőket. Ilyen időszakokban érdemes kisebb kockázatot vállalni, a befektetéseink kockázatos részébe pedig olyan papírokat (is) válogatni, melyek bástyaként, jól bírják a depresszív időszakokat. Ezekből az úgynevezett defenzív szektorokból meglehetősen sokat fel tudunk sorolni, viszont van egy, ami valamelyest kilóg sorból sajátos viselkedése miatt. Ezek a luxuscikkekkel foglalkozó vállalatok. A 2008-as válságot követően elsőként jöttek rendbe ezek a cégek, és az esés mértéke is kisebb volt a többi szektorhoz képest, így felmerül a kérdés, hogy azóta mi változott, és mire lehet számítani az előttünk álló időszakban.

A világ nagy nagy jegybankjainak a következő recesszióra való felkészülését körbejáró sorozatunk második részében az inflációt igyekszünk elhelyezni a monetáris politika evolúciójának összefüggésében. A téma első ránézésre nem túl izgalmas, hiszen azt mindenki tudja, hogy a jegybank elsődleges feladata az infláció féken tartása, és meg is vannak az eszközei arra, hogy ennek a küldetésének megfeleljen.

A jegybanki függetlenség intézménye mögött is elsősorban az a gondolat áll, hogy a politikai főhatalom mindenkori birtokosai általában túlságosan könnyű kézzel bánnak az inflációval, az árstabilitás melletti elkötelezettség sosem lehet olyan erős, mint bármely ország bármely kormánynak a saját hatalmon maradásához fűződő érdekei.

Nemcsak egy-egy ország jellemzője lehet az, hogy a közbeszerzési szerződések megkötését milyen erős verseny előzi meg, hanem azoké az intézményeké is, amelyek ezeket a közbeszerzéseket kiírják. Ez aztán módot ad arra, hogy megvizsgáljuk: ezen intézmények mennyire képesek ténylegesen és nemcsak  a percepció, illetve az önértékelés szempontjaiból  kontrollálni a korrupciós kockázatokat? Egy piacgazdaság keretei között mennyire érvényesítik működésük során a verseny szempontjait? Hogyan változott az ezzel kapcsolatos magatartásuk az évek során?

A lineáris gazdaságból, ahol a legyártott, felhasznált termékek életciklusuk végén a szemétben kötnek ki, a környezet védelmében, illetve a fenntartható(bb)ság érdekében egyre nagyobb mértékű elmozdulás történik a jobb hulladékmenedzsment segítségével a hosszabb életciklus és a több újrahasznosítás irányába.

Ha innen sikerül még tovább lépni,

Ez pedig különösen fontos a műanyagok esetében, hogy a földek, vizek szennyezése ne fokozódjon.

A közelmúltban nagy visszhangot váltott ki a  legújabb tanulmány , ami a villanyautók és a hagyományos autók üvegházhatását hasonlítja össze. A németül elérhető  IFO számítások  ugyanis meglepő eredményre jutnak: egy Németországban gyártott és üzemeltetett Tesla 3 üvegházhatása – a közvélekedéssel ellentétben – nagyobb, mint egy takarékos dízel Mercedesé. Az IFO intézet inkább a gáz és hidrogén alapú technológiák támogatását szorgalmazza a klímaváltozás elleni küzdelemben.

A számítások mögé néztünk és arra jutottunk, hogy bár a villanyautók valóban nem minden esetben jobbak, mint a belső égésűek, azért a klímaküzdelemben nekik is fontos szerep jut. Összességében pedig minden alternatívát érdemes megfontolni, és mindig azt választani, amelyik az adott körülmények között a legnagyobb javulást tudja biztosítani.

Nem tudjuk, hogy mikor és hogyan köszönt majd be a következő globális lassulás, azt sem tudhatjuk, hogy miként reagálnak erre a nagy jegybankok, az viszont világos, hogy a monetáris politika jövőjét meghatározó szakmai, akadémiai világ forrásban van. Forradalom készül, a monetáris politikai eszköztár alapvető átértelmezése, egy teljes paradigmaváltás is ott van a lehetőségek között.

Ebben az írásban csupán a téma felvetésére vállalkozunk, a rengeteg érdekes és fontos elágazásnak, történeti példának, jövőbeli lehetőségnek pedig egész sorozatot szánunk. Az alábbi néhány bekezdés tehát mindössze egy ízelítő.

Apálykor derül ki, kin nincs fürdőnadrág – szokta volt mondani Warren Buffett. De könnyen lehet, hogy már leszokott róla, ugyanis úgy tűnik, hogy a jegybankok és kormányok kitörölték a természeti jelenségek közül az apályt. Ha mégis jönne, akkor a temérdek, még kinyomtatható pénz láttán csalódottan fordul vissza – nincs itt semmi keresnivalója. Furcsa lenne, ha ez a végtelenségig működhetne, de egyelőre tény, hogy nem a víz az úr.

Új-Zéland miniszterelnöke fiatal, mosolygós nőként gyorsan robbant be a világ köztudatába, amit miniszterelnöksége alatt bejelentett várandóssága, majd szülése csak fokozott. Azóta – talán még nagyobb mosollyal és több szem körüli ránccal gazdagodva – kifejtette, hogy a gyermeke körüli teendők megértették vele, hogy a fiatal családoknak miért is juthat kevés ideje a politikára.

Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök (b) és párja, Clarke Gayford újszülött kislányukkal távozik az aucklandi kórházból 2018. június 24-én.

Fotó: David Rowland / MTI / EPA

A királyok egy részéről köztudott, hogy hatalmuk dacára sokat dolgoztak, fegyelmezett életet éltek. Így volt ez például a 16. században I. Ferdinánd esetében is, akiről Magyarország ezeréves fennállásának emlékére kiadott, Jókai Mórt is a szerzők között tudó A Magyar Nemzet Történetében megemlítik, hogy: „Általában igen tevékeny ember volt. Hajnalban kelt s folyton sokat dolgozott.”

Míg Európában komoly fejtörést okoz az autógyártóknak, hogyan fogják teljesíteni az egyre szigorodó CO2 kibocsátási előírásokat, addig Japánban nem nagyon aggódnak a helyi célkitűzések elérése miatt. Pedig Japánban stabilan 1% körüli maradt a konnektoros elektromos (PHEV+BEV) autók aránya az újautó eladásokon belül, sőt 2018-ban még csökkentek is. Mégis úgy tűnik, ha nemcsak a szabályozás kényszeríti a gyártókat a változásra, hanem az autóvásárlók preferenciája is egybeesik a környezetvédelmi célokkal, akkor sokkal könnyebb a CO2-kibocsátás mérséklése.

Napjaink vállalatfinanszírozási és befektetői világának slágertémája az ICO, azaz az Initial Coin Offering. Az IPO-hoz, azaz az elsődleges részvénykibocsátásokhoz hasonlóan az ICO egy cég vagy projekt megfinanszírozásának módja.

Az ICO keretében egy új virtuális valutát (úgynevezett tokent) bocsátanak ki, melyet a befektetők már létező kriptopénzekért (jellemzően Ethereum vagy Bitcoin), vagy hagyományos pénzekért vásárolhatnak meg. Fontos különbség azonban a részvényekhez képest, hogy ICO esetében a befektető nem lesz tulajdonosa a cégnek, így jellemzően osztalékot sem fog kapni (a különböző ICO-típusokról itt olvashat).

Az EU 27-ek egységének legnagyobb próbája lehet a brexit halasztásának kérdése – írtuk egy hónappal ezelőtt.

 Az Európai Tanács szerda éjszakai ülésén pedig nyilvánvalóvá vált, hogy

Az európai projekt szíve és lelke a német-francia együttműködés. Ha ez megvan, a projekt működik, ha ebben zavar keletkezik, akkor minden működésképtelen. A britek kiválása ezerféle módon okoz borzalmas károkat az európai integrációs folyamatban, de semmivel nem árthat annyit, mint a német-francia együttműködés megzavarásával. Egyelőre csak horzsolások és zúzódások látszanak, de nincs rá garancia, hogy megússzuk ennyivel.

A német és a francia orvosok között pedig egyre nő a feszültség.

Ijesztően szaporodnak az elrettentő európai példák a pénzmosási, terrorizmusfinanszírozási ügyekre. Az MNB megelőzésként májustól életbe lépő felügyeleti elvárásaiban megköveteli a pénzügyi intézményektől, hogy vizsgálják az ügyfelek nagy összegű készpénzbefizetéseinek forrását. Tízmillió forint feletti – vagyis az átlagügyfeleket nem érintő – készpénzbefizetésnél dokumentummal is igazolni kell, hogy honnan jött a pénz, s a pénzváltással kapcsolatos szabályok is változnak.

Az alábbi írásban Horváth Ágnes, a Mol vezető közgazdászának Kell-e tudnunk, hogy mi okozza a globális felmelegedést? című cikkére szeretnénk reagálni. A cikk szerzői klímakutatók és olyan tudományos szakemberek, akik célul tűzték ki, hogy minden a klímaváltozással és annak a társadalmunkra gyakorolt hatásával kapcsolatos tévhitet eloszlassanak kizárólag tudományos megállapításokra hivatkozva, de mindezt hétköznapi témákban közérthető nyelven megfogalmazva.