Beperelték a nagyágyúkat

Gondatlanság, csalás és megtévesztés vádjával beperelte a Standard & Poor's, a Moody's Investors Service és a Fitch Ratings hitelminősítőket egy nyugalmazott amerikai ügyvéd. Ron Grassi szerint e cégek hibás elemzései és besorolásai álltak a globális pénzügyi válság középpontjában, így felelősségre kell őket vonni - írja a Bloomberg Markets júniusi száma. Az indulat érthető, hiszen Grassi és felesége tulajdonában 40 ezer dollárnyi Lehman Brothers-kötvény volt. Azért ezeket az instrumentumokat választották, mert mindhárom hitelminősítő - legalább A osztályba sorolva - biztonságos befektetésnek minősítette azokat, egészen szeptember 15-éig, azaz addig a napig, amikor a Lehman csődvédelemért folyamodott.

Folytatódik a szélmalomharc?

Grassi szerint az, hogy a bíróságon nem hat közgazdász, hanem hat hétköznapi ember dönt majd, halálra rémíti az alpereseket. A hitelminősítők azzal védekeznek, hogy az általuk adott osztályzat csupán vélemény, azt pedig az amerikai alkotmány szólásszabadságról rendelkező első kiegészítése védi. E hivatkozás korábban már sikeresnek bizonyult: 1996-ban Orange megye azzal a váddal perelte be az S&P-t, hogy a cég elmulasztotta figyelmeztetni a megye vezetését, hogy a társaság vagyonkezelője kockázatos befektetésekre használta fel a rá bízott pénzt. A bírósági döntés szerint a megyének bizonyítania kellett volna, hogy a hitelminősítő csalárd módon, vagy az igazság szándékos figyelmen kívül hagyásával okozott kárt.

A globális válság kitörése óta számtalan súlyos kritika érte a hitelminősítői rendszert, és akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint mivel megjavítani már nem is lehet, el kell törölni az egész szisztémát. Eközben továbbra is meghatározóak a hitelminősítések, hiszen a bankokat, biztosítókat, alapokat érintő jogszabályok, magánszerződések százaiban hivatkoznak rájuk.

A három társaság 1975 óta az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) által is figyelembe vett ajánlásokat kibocsátó, úgynevezett államilag elismert statisztikai besorolási szervezet (NRSRO). Jelenleg összesen hét cég tartozik ebbe a körbe, a SEC munkája pedig annyiban függ tőlük, hogy besorolásaik alapján értékeli a brókercégek által birtokolt kötvényeket. A SEC több iránymutatásában is referenciapontokként szolgálnak, hiszen például a pénzpiaci alapkezelőknek e besorolásokat kell figyelembe venniük befektetési döntéseik meghozatalakor.

A hitelminősítők még a gazdaság élénkítésére szánt tervekből sem maradhattak ki: a Federal Reserve TALF nevű programja például, amelynek keretében ezermilliárd dollár értékben vásárolnának új, eszközhátterű értékpapírokat, kizárólag a tripla A besorolású instrumentumokra vonatkozik.

Ötletük sincs

A minősítési rendszer alapproblémája az érdekek konfliktusa - állítja Lawrence White, a New York-i egyetem közgazdászprofesszora. A hitelminősítőket ugyanis azok a cégek fizetik, amelyek kötvényeit górcső alá veszik, így az értékelések részrehajlóak lehetnek, vagyis ameddig e döntéseket profitorientált cégekhez delegálják, elkerülhetetlenül lesznek ilyen konfliktusok.

A G-20 országok már azt javasolják, hogy épp e konfliktusok elkerülése, a jobb átláthatóság és az osztályozás minőségének javítása érdekében ellenőrizzék a hitelminősítők működését, ám ennek mikéntjére vonatkozóan egyelőre nincs részletes javaslat. Az USÁ-ban egyedül a kongresszusnak volna elegendő hatalma ahhoz, hogy változtasson a hitelminősítők rendszerén, de eddig még senki nem nyújtott be erre vonatkozó javaslatot.

Le kell cserélni az amerikai hitelminősítőket, a hitelbesorolási rendszer idejétmúlt - véli Peter Fisher, a legnagyobb tőzsdén forgó befektetési alapkezelő, a BlackRock ügyvezetője. Szerinte a verseny megteremtése érdekében nem cégeknek, hanem magánszemélyeknek kellene jogosultságot adni a hitelminősítésre, őket pedig elsődlegesen az intézményi befektetők fizetnék. Sem részvényelemzőknek, sem a hitelminősítők munkatársainak nem szabadna ilyen jogosultságokat adni - véli Fisher.

A befektető által finanszírozott modell nem volna fair, hiszen abban a legnagyobb alapkezelők jókora előnyhöz jutnának a kisebb cégekhez és az egyéni befektetőkhöz képest, mert utóbbiak nem tudnák megfizetni a szolgáltatást - hoz ellenérvet Daniel Fuss, a Loomis Sayles & Co. elnöke.

Eric Danillo, New York vezető biztosítási felügyelője szerint az államnak kellene átvennie a minősítő rendszert. Fuss szerint viszont ez a megoldás még kisebb versenyt és romló minőséget eredményezne. Joseph Grundfest, a stanfordi jogi egyetem professzora kombinált megoldást javasol: a SEC új típusú hitelminősítő cégeknek adna jogosítványt, e cégeket pedig a legnagyobb kötvényvásárlók tulajdonolnák és működtetnék. Minden kötvénykibocsátónak, amely fizet a hagyományos minősítésért, e cégek egyikétől is elemzést kellene vásárolnia.

Le a minősíthetetlen minősítésekkel

Cathleen Casey, a SEC egyik biztosa mást javasol - ő eltávolítaná a szövetségi iránymutatásokból a hitelminősítési követelményeket, amivel fokozódhatna a verseny és véget lehetne vetni a minősítések iránti túlzott befektetői bizalomnak is.

A befektetőknek nem is kellene megvárniuk a hitelminősítési rendszer megváltoztatását, hiszen a hitelviszonyt megtestesítő papírok értékéről sokkal többet elmond a CDS-ek, vagyis a kötvények nemfizetése ellen biztosítást nyújtó termékek árának alakulása - állítja Jerome Fons, a nevét viselő New York-i hitelkockázati tanácsadó cég vezetője.

Miközben a jogalkotók a fejüket törik, a hitelminősítők továbbra is busás hasznot húznak, a Moody's például - mint az egyetlen, tőzsdén jegyzett cég - az elmúlt öt évben átlagosan 52 százalékos profitrátával működött, és még tavaly is 41 százalékot ért el adó előtt, 1,76 milliárdos bevétel mellett.

Az S&P, a Moody's és a Fitch alkotta trió az amerikai hitelminősítői piac 98 százalékát fedi le a SEC szerint. Ez a versenyzőnek nem nevezhető piac magas díjakhoz vezetett - állítja Casey, aki szerint a McGraw-Hill-csoporthoz tartozó S&P is a Moody'séhoz hasonló profitrátával bír. Keményebben fogalmazott a washingtoni American Enterprise Institution kutatója, Alex Pollock, aki szerint a hitelminősítők kartelljét a SEC hozta létre, és miután a kötvénykibocsátóknak általában két minősítésre is szükségük van, nem is kell versenyezniük.

Az S&P elnöke, Deven Sharma szerint ugyanakkor cége megdolgozott a pénzéért, ügyfeleik azért fizetik ki a magas díjakat, mert értéket kapnak cserébe.

Utóbbi állítással vitatkozik Richard Blumenthal, Connecticut főügyésze, aki szerint nemigen van értéke a minősítéseknek, a hitelminősítő trió hozzá nem értése okozta a pénzügyi válságot. Blumenthal egyébként azt vizsgálja, hogy vajon a három cég vajon tisztességtelenül befolyásolta-e a TALF szabályait annak érdekében, hogy kisebb riválisaiktól piacot hódítsanak el. Utóbbi vádat az S&P és a Fitch is visszautasította.

Rákhoz hasonlította a problémát Fank Partnoy, a San Diegó-i egyetem jogi professzora. Szerinte az egész befektetési rendszerben áttétek vannak, így aprólékosan meg kell vizsgálni és ki kell vágni a rosszindulatú daganatokat.