Kínában újabb Nagy Fal épül

A három legnagyobb kockázatot magában hordozó tényezőnek az export drasztikus leállását, a gyárbezárások során hirtelen megjelenő és társadalmi feszültségeket generáló munkanélküli embermilliókat, valamint az esetlegesen protekcionistának ítélt gazdaságpolitika miatt az USA-val történő konfrontáció lehetőségét emelte ki az AXA egy tavaly novemberi elemzésében. Közép és hosszú távon pedig egyértelműen a túlzott exportorientáltságról a fogyasztásvezérelt növekedésre való fokozatos áttérés melletti elkötelezettség hiányát találták aggasztónak.

Kína tárgyalásakor az egyik legfontosabb kérdés, hogy az országnak valóban ilyen nagy-e az exportra való ráutaltsága - írja friss elemzésében Orosz Dániel, az AXA-csoport stratégiai tanácsadója. Egy 2007-es IMF tanulmány arra mutat rá, hogy a fejlesztések és a technológia transzfer révén a kínai export importhányada már lényegesen alacsonyabb, mint az ezredforduló környékén volt. Kínát így már nem igazán lehet egy nagy „összeszerelő műhelynek” tekinteni, ahol a termelésben a belső hozzáadott érték minimális lenne csupán. A Hong Kongi Monetáris Hatóság idén márciusban publikált kiadványában már számszerűsítik is a hatást. Az export 10 százalékpontos visszaesése a továbbgyűrűző hatások (elsősorban az ipar visszaesése) miatt mintegy 2,5 százalékponttal veti vissza a GDP-növekedést (a termelési oldalon). Az export GDP növekedésre gyakorolt súlyos hatását jól mutatja, hogy az év/év alapú export-növekedés a tavaly októberi 19,2 százalék után novemberben -2,2%-ra esett vissza, ami olyan drasztikus lassulás volt, hogy még a legpesszimistább megfigyelőket is meglepte. Az idei év elején azonban tovább csökkent Kína exportdinamikája és februárban már 25,7%-os zuhanást kellett elszenvednie, amivel mondhatni szabályosan összecsuklott a kivitel. Ezzel párhuzamosan a kínai gazdasági növekedés az első negyedév végére, a harmadával 6,1%-ra csökkent, a második negyedévben azonban 7,9 %-ra ugrott.

Orosz Dániel szerint a kínai gazdaság vizsgálatánál a kiindulási pont így továbbra is az marad, hogy a növekedést eddig meghatározó export miatt, a globális gazdasági ciklus alakulásának függvényében Kína igen sérülékenynek tekinthető; nem tud olyan egyszerűen leválni a világgazdaság meghatározó folyamatairól és a belső fogyasztás jelenleg még nem tud magában kétszámjegyű növekedési dinamikát produkálni.

A 8 százalékos növekedés nem csoda

Mindezek ellenére a piac úgy tűnik, már kezdi beárazni, hogy Kína igen korán lecsatlakozva a globális piaci trendekről, elsőként és talán egyedüliként fogja végrehajtani a V-alakú visszapattanást. Egyre élesebben rajzolódik ki az a vízió, hogy a növekedés felpörgetéséhez új motorokat beépítve talán már 2010-re ismét kétszámjegyűre gyorsítja fel a GDP-bővülés ütemét. Minek is köszönhető ez a hatalmas bizakodás?

A beinduló félelmetesen gyors gazdasági visszapattanásban oroszlánrésze volt, hogy a kínai kormány tavaly igen gyorsan reagálva indította be a 4 billió jüanra (586 milliárd dollárra) rúgó fiskális ösztönző csomagot. Az ország alapvető stratégiája a hatalmas mennyiségű pénz gazdaságba való bepumpálásával élénkíteni az aktivitást, amíg az export újraindításához szükséges globális kereslet nem talál ismét magára. Ha kell, akár több éven keresztül is. Nem csak maga az export eddigi növekedést generáló hatásának kiesése okozza azonban a problémát. A Hong Kongi Monetáris Hatóság tanulmánya szerint, az ipari és állóeszköz-beruházások jelentős hányadát a folyamatosan és nagyon dinamikusan növekvő export felfutása generálta. A kieső export hatásának ellensúlyozása mellett az általa gerjesztett, továbbgyűrűző keresletet is mesterségesen kellett élénkíteni, aminek nem is maradt el a hatása, mivel a városi állóeszköz-beruházások júniusban már 33,6%-kal ugrottak meg az előző év hasonló időszakához képest.

Itt érdemes megjegyezni, hogy azokban a tartományokban, ahol elsősorban nem az exportra való termelés volt a legfontosabb az állami támogatásoknak már a válság kirobbanása előtt is meghatározó szerepe volt a növekedés stimulálásában. Jelenleg most már elmondható, hogy Kína egész területén, a gazdaság teljes növekedésében fontos szerepet játszanak a különböző állami ösztönző programok. Ha ezt a hatalmas stimuláló programot hirtelen leállítanák és az özönvízszerű likviditás pénzcsapját elzárnák a növekedés egyik negyedévről a másikra alacsony egyszámjegyű értékre esne vissza vagy rosszabb esetben teljesen kinullázódna. Egyelőre azonban a terv tökéletesen működik, a kieső export teljesítményét és a gazdaságba továbbgyűrűző pozitív hatásait többé-kevésbé fiskális programokkal helyettesítik. Ez azonban többéves időhorizonton nem tartható fenn. Amennyiben azonban a globális válság még idén véget ér ez a stratégia tökéletesen áthidalhatja a külső sokk okozta export-visszaesést.

Ömlik a hitel

Amerikával ellentétben Kínában a gazdaság élénkítéséhez elengedhetetlenül szükséges hitelezés felpörgetésének semmi nem állhatta útját. Egyrészről a kínai bankok sokkal konzervatívabb befektetési politikát folytattak, aminek eredményeképpen nem vásároltak jelentős tételeket a toxikus eszközökből így a válság közepette leírásokkal és tőkeemeléssel sem kellett különösebben bajlódniuk. Másrészről viszont a jelentős állami részesedésnek betudhatóan a kínai kormány szinte „kézi vezérléssel” növelhette az új hitelkibocsátásokat, míg az USA-ban a hitelezést csak minimális mértékben sikerült újraindítani. Ez azért is volt kulcsfontosságú, mivel a gigantikus projekt jelentős részének a forrásait a bankoknak kellett finanszírozniuk vagy inkább „túlfinanszírozniuk”. A kínai kormány még tavaly novemberben feloldotta a hitelezésre kivetett korábbi korlátozásokat. Az első félévben kibocsátott új hitelek mennyisége pedig év/év alapon a triplájára, 7366 milliárd jüanra (1077 milliárd dollárra) emelkedett és már közel 50 százalékkal meg is haladta a központi bank egész éves előrejelzését.

Érdekes azonban, hogy háromszor akkora hitelezési aktivitás mellett sem lehet a „standard” kínai 10%-os GDP dinamikát elérni. Mindenesetre a rendszerben lévő pénzmennyiség hirtelen soha nem látott magasságokba ugrott, a tavalyi átlagos 17%-os év/év alapú bővülést nagyobb fokozatba kapcsolva az M2 már 28,5%-kal emelkedett júniusban. Az ilyen gyors ütemben felfutó hitelezés növeli a problémás hitelek és irreális eszközár-növekedés kialakulásának kockázatát. A kínai felügyeleti szervek attól is tartanak, hogy bizonyos pénzek egyenesen tőzsdei befektetésekbe áramlottak.

A China Business News szerint a kínai bankok által, az idén májusig kihelyezett 5,8 billió jüanra tehető hitelállománynak mintegy az ötödét (170 milliárd dollárt) tőzsdei részvényekbe fektették. A kilátások viszont annál kevésbé kedvezőek. Ugyanis a China Construction Bank, amely hitelintézet mintegy tizedét generálta az első féléves teljes hitelkibocsátásnak 900 milliárd jüanban maximalizálta a 2009-es hitelezési tervét. Az első félévben a bank 709 milliárd jüant pumpált be a rendszerbe, ami egy egyszerű matematikai képlet alapján számolva is jól mutatja, hogy az év második felében már nem sok hitelkérelmet fogadhat el.

A kínai jegybank egyelőre nem szándékozik monetáris oldalon az alapkamat vagy a tartalékolási ráta emelésével fékezni a hitelezési aktivitást. Ehelyett a bankok „szóbeli figyelmeztetésével” és nyíltpiaci műveletekkel kezdte el fokozatosan szigorítani a banki hitelezést. A kínai nemzeti bank repo tendereken keresztül szűkíti a forgalomban lévő pénzmennyiséget, ami jól tetten érhető a bankközi kamatok látványosabb emelkedésben. A hitelezési boom, monetáris oldalról akkor jelent majd igazán nagy veszélyt mikor az inflációs adatokban is nyilvánvalóvá válik a gazdaság felhevülése. A jegybank már a második félévben elképzelhetőnek tartja, hogy visszapattan az infláció.

A tényleges számokból ítélve azonban egyelőre szó sincs inflációs sokkról, sem túlhevülésről. Inkább nyári fagyokról beszélhetünk. Az infláció a tavalyi 8,7 százalékos csúcsról rohamléptékben csökkent, egészen 1999 óta nem látott mélységbe. 2009-ben már január kivételével rendre egy százalék feletti csökkenést mutattak a havi év/év alapú adatok. Kína esetében tehát nem is inflációról, hanem egyelőre deflációról beszélhetünk. Annál is inkább mivel júniusban eddig soha nem látott ütemű csökkenést lehetett látni mind a fogyasztói (-1,7%), mind a termelő árindex (-7,8%) esetében. Mindezek alapján úgy tűnik, ha a gazdaság lendületének fenntartásához elengedhetetlen hitelezési boom hirtelen leáll, a növekedés egyszerűen derékbe törik.

Érik az ingatlanpiaci lufi

A legfrissebb adatok szerint a kínai GDP 10%-át kitevő ingatlan beruházások a tavalyi évhez képest mintegy 6,8%-kal nőttek, a kereskedelmi ingatlanok értékesítés volumen év/év alapon nem kevesebb, mint 45,3%-ot száguldott. A megkezdett építkezések száma júniusban már 12%-os növekedést mutatott, úgy hogy az elmúlt egy évben emelkedésre sem volt példa. A Financial Times-nak nyilatkozó Cao Jianhai szerint - aki egyike az ingatlanpiac szakértők „három muskétásának” - azonban a városi lakóingatlan piacon látható látványos felpattanás inkább likviditásvezérelt, mint valós keresletre alapozott és arra számít, hogy a 2008 év végi szintről a lakásárak 2 éven belül lefeleződnek! Az építőipari aktivitáson mindenesetre hatalmasat lendített a kormány ösztönző programja, amelynek mintegy kétharmada kifejezetten infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódik.

Az elmúlt időszakban rohamtempóban végrehajtott építkezési projektek már-már a Nagy Fal monumentalitás építkezési lázához mérhetőek. A fennakadások és késlekedések ellenére a Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság szerint a program novemberi megkezdése óta többek között 20 000 kilométer vidéki utat, 30 000 kilométer hosszú elektromos vezetékhálózatot, 214 000 alsókategóriás lakóingatlant (további 650 000 építését pedig már megkezdték), 445 kilométer autópályát és 100 ezer négyzetméternyi repülőtéri terminált építettek Kínában.

Tessenek vásárolni

A belső fogyasztás azonnali felpörgetésének érdekében is próbál lépéseket tenni a kínai kormány. Június elején hozták nyilvánosságra a pontos részleteit annak a tervezetnek miszerint 3000-6000 jüan (90-180e Ft) engedményt kapnak azok a fogyasztók, akik a kis és közép kategóriájú teherautójukat vagy személygépkocsijukat újra cserélik. A kínai vásárlók további 10% engedményt kapnak különböző új elektrotechnikai cikkekre a régi becserélése esetén. Hosszabb távon természetesen ez sem fenntartható módja a fogyasztás stimulálásának és a hatása is inkább egyszerinek tekinthető.

A regisztrációs adó csökkentése után rekord szintre felfutó kínai autóértékesítések (éves szinten, az első 6 hónapban 6,1 millióra emelkedett az értékesítés) is hasonlóan ideiglenes hatásnak tekinthető. A kínaiak megtakarítási szokásai ugyanis csak igen lassan fognak megváltozni az egészségügyi, nyugdíj, valamint oktatási rendszer megreformálása után; az átalakítás pedig szintén egy hosszú folyamat lesz. Ugyan a kormány áprilisban bejelentette, hogy a következő három évben 850 milliárd jüant (124 milliárd dollár) fog az egészségügyre költeni, növelve az állami támogatásokat és hozzáférhetőbbé téve a gyógyszereket. Egyes értesülések szerint jelenleg mintegy 200 millió kínai, azaz a vidéki lakosság negyede szükség esetén még alapvető egészségügyi ellátásban sem részesül. Ez azt jelenti, hogy adott esetben egy váratlan műtét akkora terhet ró egy háztartásra, mintha valaki biztosítás nélkül komolyabb balesetet szenvedne külföldön.

A nem teljes körű társadalombiztosítás miatt így nem csoda, hogy a családok, illetve a szélesebb értelemben vett rokonság teljes összefogására van szükség amikor valaki komolyabb kórházi kezelésre szorul. Ezeket a kiadásokat pedig egyelőre csak a megtakarításokból lehet fedezni, életveszélyes bevásárlási lázba kerülni.

Egyre többen állás nélkül

A kínai statisztikai hivatal szerint a a válság hatására a 225 millió nem mezőgazdasági foglalkoztatott közül mintegy 11 millió vidékről városokba vándorló lakos vált munkanélkülivé. Mindez történt annak ellenére, hogy a kínai kormánynak sikerült közel 10 millió embernek munkahelyet teremteni a belső tartományokban (amiben jelentős szerepe volt, hogy az exportra termelő bezárt gyárakból az építkezési munkálatokhoz csoportosították át a tömegeket). A tavaly ősszel még a gyakorinak tekinthető gyárbezárásokat követő tüntetésekről idén nem igen érkeztek Kínából tudósítások.

Leszámítva a Tonghua Vas és Acélipari mű dolgozói által meglincselt vezérigazgatóról érkező hírt. Az Urumcsiban történt zavargások is alapvetően etnikai okokra vezethetők vissza, az ott kirobbanó feszültségeket azért feltehetően felerősítette a válság. A legfrissebb adatok szerint 192 áldozatot követelő zavargások után azonban látványosan tovább szigorodott a cenzúra Kínában. Az elmúlt hetekben már nem lehetett elérni a legnagyobb internetes közösségi portált. A korábban betiltott videoklip nézegető site után, a legnagyobb online áruház honlapját és a legismertebb keresőprogramot is többször blokkolták. Július elsejétől az összes új személyi számítógépre pedig kötelező jelleggel a ZöldGát nevű webszűrő programot kell feltelepíteni, hogy a megvédje a felhasználót a „kétes tartalmaktól”.

Konfliktus Amerikával

Az export abszolút prioritása miatt az árfolyam-politika több súrlódást is okozott az USA-val. A jüan 2005 július óta van a dollárhoz rögzítve és Kína hagyta, hogy 3 év alatt mintegy 20%-ot értékelődjön fel a dollárral szemben. A kínai központ bank pedig továbbra is stabilan a 6,83-6,84 sávban kívánja tartani a jüan árfolyamát a dollárral szemben annak érdekében, hogy növelje a kínai termékek versenyképességét a globális piacokon. Obama hatalomra lépése óta változott a kommunikáció és a retorika a két ország között. Egyrészről az USA már nem vádaskodik, hogy Kína manipulálná a jüant. Kína viszont annál határozottabban demonstrálja növekvő erejét, hangoztatva, hogy egy új globális valutára lenne szükség, megkérdőjelezve a dollár tartalékvaluta szerepét. Válaszul az amerikai 787 milliárdos csomag acélipari beszerzésekhez kapcsolódó protekcionista kitételeire Peking a múlt hónapban bejelentette, hogy a 4 billió jüanra rúgó fiskális csomaghoz kapcsolódó állami beszerzési pályázatokon elsősorban csak kínai árukat és szolgáltatásokat lehet igénybe venni. Ezzel a szabad kereskedelmet Kína nyíltan korlátozza. A növekvő protekcionizmus abban is jól megmutatkozik, hogy Kína az idén már most 60 esetben érintett különböző kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó peres vizsgálásokban, míg tavaly egész évben összesen 62-szer volt erre példa.

Konkluzió

A globális kereslet összeomlásával párhuzamosan leálló exporttal, Kínában a növekedés hajtóműveit is lekapcsolták. A kormány nem hagyta azonban, hogy a kínai gazdaság zuhanórepülésben landoljon és érjen földet, még az utazómagasság felénél bekapcsolták a fiskális ösztönző programot, amivel a „globális vészhelyzet” idején újra manőverezhetővé tették ezt a „jumbo jet” méretű gazdaságot. A banki hitelezés felpörgetése – mint a növekedés új hajtóműje - olyan likviditásbőséget teremtett a gazdaságban, hogy az a második negyedévben már kénytelen volt 8 százalék körüli emelkedést produkálni.

Az export leállása – és a tartalékrendszerre való kényszerű átállás – azonban egyértelműen megmutatta Kína külső sokkokra való érzékenységét. Kínában a munkanélküli tömegekről szóló tüntetésekről nem igen hallani, viszont úgy tűnik, hogy az információáramlás is egyre inkább felülről szabályozottá válik. A kínai protekcionizmus ugyan még inkább burkolt formában, de továbbra is magában hordozza a konfliktus lehetőségét. Az eddigi kockázatokat kiegészítve azonban, bizonyos mértékben most már az irreális eszközár-növekedéssel, az indokolatlanul nagy mennyiségben értékpapírokba áramló pénzekkel, az ingatlanpiac lufiszerű felpumpálásával és esetleges kidurranásával, valamint a nem teljesítő hitelállomány megugrásával is kalkulálni lehet. Természetesen ameddig a gazdaságot úgy árasztják el likviditással, mint a rizsföldeket vízzel, addig a rengeteg probléma is a víz felszíne alatt marad, amint azonban újra elzárják a duzzasztógátakat és a víz leapad...