Konstantin
12 °C
25 °C

A kisebb krízisek még jól is jönnek

2010.01.19. 17:04
Ha nem akarnánk a gazdaság ciklikusságából fakadó kisebb hullámzásokat kisimítani, ki sem alakulnának a mostanihoz hasonló világméretű krízisek - írja Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter a Financial Times hasábjain. Az újfajta megközelítés lényege, hogy a keynesi szellemben túlkezelt kisebb hullámvölgyek "tisztító hatása" megakadályozná nagyobb krízisek kialakulását. Az államnak kisebb szerepet kellene vállalnia, a kormányoknak a költségvetés egyensúlyára kellene fókuszálnia, a gazdaságot pedig nem szükséges megóvni a kisebb recesszióktól, amelyek fenntartják a pénzügyi szereplőkben az óvatosságot, és valós árazást eredményeznek a piacon. Mint ismert, a lengyel gazdaság az egyetlen kivétel Európában, amely eddig megúszta recesszió nélkül a válságot.

A válságot megelőző pénzbőség idején az egyes gazdaságpolitikai megközelítések abban általában megegyeztek, hogy a monetáris politika eszközeit alkalmazták beavatkozás gyanánt, a fiskális restrikciót alig, illetve igyekeztek kisimítani a ciklikusságból fakadó recessziós kockázatokat, ami a keynesi gazdaságpolitika alaptétele is. A mostani krízis logikus következménye az elmúlt 20 év gazdaságpolitikájának - vezeti be a cikket Rostowski.

A túlzott gondoskodás oda vezet, hogy a piaci szereplők megfeledkeznek az óvatosságról, az egyensúly megbomlik, és eluralkodik a végtelen bőség illúziójába vetett bizalom.

Az a globális monetáris politika, amelyet Alan Greenspan, az USA jegybanki szerepét betöltő Fed egykori elnöke is képviselt, a kamatok alacsonyan tartásáról szólt, védekezve a gazdaság bármilyen csekély visszaesése ellen. Fennáll a veszélye - figyelmeztet Rostowski - hogy a krízis után ez a politika folytatódni fog. Pedig a pénzpiac természetéből fakadóan - ha az óvatosságot gyakorlatilag kiiktatják -, generálni fogja az új buborékokat. Ha a döntéshozók ezt nem veszik figyelembe, a buborékok és az azokban rejlő veszélyek továbbosztódhatnak a carry trade ügyleteken keresztül (kamatkülönbözetre épülő kereskedés) az Egyesült Államokból és más olyan országokból, ahol alacsonyak a kamatok és gyenge a deviza árfolyama.

Nem a túlszabályozás a tuti orvosság

A gyenge szabályozás és felügyelet még önmagában nem lenne olyan nagy probléma, bár átgondolásra szorul. Kína, Lengyelország, egyes dél-amerikai országok például nem kerültek recesszióba, pedig nem rendelkeznek túlságosan szofisztikált felügyeleti rendszerrel.

Annak a gyakorlatnak véget kell érnie, hogy a tranzakciók árazásából kimarad a kockázat hiteles beszámítása (moral hazard), az óvatosságot a pénzpiacnak újra be kell építenie. A laza monetáris politika segített a pénzügyi intézmények feltőkésítésében, ami jó, de túl sokáig ezt az állapotot nem szabad fenntartani, mert a következmények újabb buborékok formájában lépnek majd fel.

A pénzügyi rendszer átstrukturálásának egyik módja Rostowski szerint az intézmények méretének csökkentése. Gondoljunk csak arra a szállóigévé vált mondásra: "Túl nagy, hogy vesszen" (Too big to fail), amit felhasználva a bankok voltaképp csapdába ejtették kormányukat, mivel tudták, hogy az így-úgy, de végül kimenti őket a csődveszélyből. Az erős, hallgatólagos garancia továbbélése csak tovább fogja gerjeszteni a pénzéhséget, amelyet a garanciába vetett bizalom miatt nem fékez az óvatos magatartás - véli Rostowski.

Ne féljünk, ha beüt egy kisebb krízis

Keményebb lépést jelentene, az említett keynesi gazdaságfilozófia kikerülne a gazdaságpolitikából, vagyis nem törekednének a döntéshozók az anticiklikus gazdaságpolitikára. Ez nem is olyan egyszerű, hiszen ez esetben hagyniuk kellene, hogy a gazdaság kisebb krízisekbe, recessziókba essen. Rostowski szerint valójában ez szüntetné meg a nagy recessziók kialakulásának esélyét.

Ami a mostani helyzetet illeti, elegendő a laza monetáris politika, nagyon laza fiskális politikára, kormányzati expanzióra nincs szükség ezzel egy időben. A lengyel pénzügyminiszter itt főleg az extra kormányzati beruházásokra, költekezésre gondolt, nem vonatkozik az automatikus stabilizáló eszközökre, mint alacsonyabb adók bevezetése, erősebb szociális védőháló - ezeket időszerűnek tartja, hatékonyak lehetnek a válságkezelésben. 2010-2011-ben, mikor a válság már elvonul a fejünk fölül az extra kormányzati beavatkozásra végképp nem lesz szükség, sőt, vissza kellene vonni ezeket.

A legnagyobb kihívás most a költségvetés, a fiskális egyensúly állapotának visszanyerése. A túlzott mértékben felhízott államadósság még a nyugati országokat is aggodalommal töltheti el. Kérdéses, vajon fenntartható-e a GDP 100% fölé emelkedő adósságráta, amelybe egyre több ország belecsúszik. A világnak kisebb és racionálisabb jövedelem-visszaosztó rendszerre van szüksége, új kötelezettségeket az állam az eljövendő években nem vehet magára.

A mostani válság fő sikerének nevezi Rostowski, hogy nem alakult ki a gazdasági szereplők részéről protekcionista hozzáállás, bár egyetlen pozitívum szembeállítva a sok-sok vesztességgel nem nyújt túlságosan meggyőző mérleget.