Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A kisebb krízisek még jól is jönnek

2010.01.19. 17:04
Ha nem akarnánk a gazdaság ciklikusságából fakadó kisebb hullámzásokat kisimítani, ki sem alakulnának a mostanihoz hasonló világméretű krízisek - írja Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter a Financial Times hasábjain. Az újfajta megközelítés lényege, hogy a keynesi szellemben túlkezelt kisebb hullámvölgyek "tisztító hatása" megakadályozná nagyobb krízisek kialakulását. Az államnak kisebb szerepet kellene vállalnia, a kormányoknak a költségvetés egyensúlyára kellene fókuszálnia, a gazdaságot pedig nem szükséges megóvni a kisebb recesszióktól, amelyek fenntartják a pénzügyi szereplőkben az óvatosságot, és valós árazást eredményeznek a piacon. Mint ismert, a lengyel gazdaság az egyetlen kivétel Európában, amely eddig megúszta recesszió nélkül a válságot.

A válságot megelőző pénzbőség idején az egyes gazdaságpolitikai megközelítések abban általában megegyeztek, hogy a monetáris politika eszközeit alkalmazták beavatkozás gyanánt, a fiskális restrikciót alig, illetve igyekeztek kisimítani a ciklikusságból fakadó recessziós kockázatokat, ami a keynesi gazdaságpolitika alaptétele is. A mostani krízis logikus következménye az elmúlt 20 év gazdaságpolitikájának - vezeti be a cikket Rostowski.

A túlzott gondoskodás oda vezet, hogy a piaci szereplők megfeledkeznek az óvatosságról, az egyensúly megbomlik, és eluralkodik a végtelen bőség illúziójába vetett bizalom.

Az a globális monetáris politika, amelyet Alan Greenspan, az USA jegybanki szerepét betöltő Fed egykori elnöke is képviselt, a kamatok alacsonyan tartásáról szólt, védekezve a gazdaság bármilyen csekély visszaesése ellen. Fennáll a veszélye - figyelmeztet Rostowski - hogy a krízis után ez a politika folytatódni fog. Pedig a pénzpiac természetéből fakadóan - ha az óvatosságot gyakorlatilag kiiktatják -, generálni fogja az új buborékokat. Ha a döntéshozók ezt nem veszik figyelembe, a buborékok és az azokban rejlő veszélyek továbbosztódhatnak a carry trade ügyleteken keresztül (kamatkülönbözetre épülő kereskedés) az Egyesült Államokból és más olyan országokból, ahol alacsonyak a kamatok és gyenge a deviza árfolyama.

Nem a túlszabályozás a tuti orvosság

A gyenge szabályozás és felügyelet még önmagában nem lenne olyan nagy probléma, bár átgondolásra szorul. Kína, Lengyelország, egyes dél-amerikai országok például nem kerültek recesszióba, pedig nem rendelkeznek túlságosan szofisztikált felügyeleti rendszerrel.

Annak a gyakorlatnak véget kell érnie, hogy a tranzakciók árazásából kimarad a kockázat hiteles beszámítása (moral hazard), az óvatosságot a pénzpiacnak újra be kell építenie. A laza monetáris politika segített a pénzügyi intézmények feltőkésítésében, ami jó, de túl sokáig ezt az állapotot nem szabad fenntartani, mert a következmények újabb buborékok formájában lépnek majd fel.

A pénzügyi rendszer átstrukturálásának egyik módja Rostowski szerint az intézmények méretének csökkentése. Gondoljunk csak arra a szállóigévé vált mondásra: "Túl nagy, hogy vesszen" (Too big to fail), amit felhasználva a bankok voltaképp csapdába ejtették kormányukat, mivel tudták, hogy az így-úgy, de végül kimenti őket a csődveszélyből. Az erős, hallgatólagos garancia továbbélése csak tovább fogja gerjeszteni a pénzéhséget, amelyet a garanciába vetett bizalom miatt nem fékez az óvatos magatartás - véli Rostowski.

Ne féljünk, ha beüt egy kisebb krízis

Keményebb lépést jelentene, az említett keynesi gazdaságfilozófia kikerülne a gazdaságpolitikából, vagyis nem törekednének a döntéshozók az anticiklikus gazdaságpolitikára. Ez nem is olyan egyszerű, hiszen ez esetben hagyniuk kellene, hogy a gazdaság kisebb krízisekbe, recessziókba essen. Rostowski szerint valójában ez szüntetné meg a nagy recessziók kialakulásának esélyét.

Ami a mostani helyzetet illeti, elegendő a laza monetáris politika, nagyon laza fiskális politikára, kormányzati expanzióra nincs szükség ezzel egy időben. A lengyel pénzügyminiszter itt főleg az extra kormányzati beruházásokra, költekezésre gondolt, nem vonatkozik az automatikus stabilizáló eszközökre, mint alacsonyabb adók bevezetése, erősebb szociális védőháló - ezeket időszerűnek tartja, hatékonyak lehetnek a válságkezelésben. 2010-2011-ben, mikor a válság már elvonul a fejünk fölül az extra kormányzati beavatkozásra végképp nem lesz szükség, sőt, vissza kellene vonni ezeket.

A legnagyobb kihívás most a költségvetés, a fiskális egyensúly állapotának visszanyerése. A túlzott mértékben felhízott államadósság még a nyugati országokat is aggodalommal töltheti el. Kérdéses, vajon fenntartható-e a GDP 100% fölé emelkedő adósságráta, amelybe egyre több ország belecsúszik. A világnak kisebb és racionálisabb jövedelem-visszaosztó rendszerre van szüksége, új kötelezettségeket az állam az eljövendő években nem vehet magára.

A mostani válság fő sikerének nevezi Rostowski, hogy nem alakult ki a gazdasági szereplők részéről protekcionista hozzáállás, bár egyetlen pozitívum szembeállítva a sok-sok vesztességgel nem nyújt túlságosan meggyőző mérleget.