Pál
-5 °C
0 °C
Index - In English In English Eng

A görögök lettek Európa új magyarjai

2010.03.10. 10:28
Görögország miniszterelnök-helyettese a második világháborús német megszállást okolta az ország mostani csődközeli állapotáért. Erre német politikusok azt tanácsolták a görögöknek, el kéne adniuk néhány szigetüket és az Akropoliszt, hogy az egekig érő adósságukat csökkentsék. Mindeközben pedig tüntetők elfoglalták a görög tőzsde és a pénzügyminisztérium épületét és sztrájkokba fagyhat az ország – idáig fajult a görög sztori csupán néhány hónap alatt. De hogyan is jutottunk idáig, és mi jön ezután?

A pénzpiaci válságot a tavalyi év közepéig elég jól megúszta Görögország. Az IMF-nek Lettországot, Magyarországot, Romániát, Ukrajnát kellett kihúzni a csávából, a befektetőket pedig emellett elsősorban Nagy-Britannia és az Egyesült Államok adósságproblémája foglalkoztatta. Ugyan a görög államadósság már akkor is éppen csak a GDP 100 százaléka alatt volt, a piac ezt akkor finanszírozhatónak tartotta a növekedési kilátások és az európai összehasonlításban igen alacsonyra prognosztizált államháztartási hiány alapján. Az akkori kormány ugyanis először még csak 3,7 százalékos költségvetési deficitet jelzett előre 2009-re. Ezek után még a tavasszal 6 százalékra emelt előrejelzés sem volt vészes, hiszen akkor az EU átlagára 7 százalék fölötti hiányt becsült a piac.

 

Új seprű bilit borít

Október elején aztán előrehozott választásokat tartottak, és az új kormány két kijózanító pofont osztott ki a befektetőknek. Hirtelen a duplájára emelte a 2009-es költségvetési hiányra vonatkozó becslését, így a deficitet a GDP arányában már kétszámjegyűre prognosztizálta. Másrészt a 2008-as, véglegesnek hitt hiányadatot is felülvizsgálták, a GDP 5 százalékáról 7,7 százalékra tolták fel a deficitszámot. Az új kormány a leváltott kabinetre kente rá a felelősséget. (Az államadósság-mutató ezeknek megfelelően szintén nőtt.)

Ekkor borult ki a bili a piacokon és az EU-ban egyaránt. Egy dologban igaza lett az új kormánynak: a deficit csaknem elérte a GDP 13 százalékát. Az államadósság pedig a GDP 113 százalékára rúgott, idén év végén pedig 125 százalékra hízhat. A piac ekkor ismerte fel, hogy a görög államadósság finanszírozhatatlanná válhat, és egyre nagyobb valószínűséget adott a görög államcsődnek.

A költségvetési csalás nagymesterei

Ezt csinálták

Az első nagy csalássorozatban a görögök eljátszották azt, hogy a katonai kiadásokat arra hivatkozva nem tették bele az államháztartási kimutatásokba, hogy azok államtitkot képeznek.

A 2008-as adatok látványos felülvizsgálata során beismerték, hogy a GDP 1,1 százalékára rúgó kifizetetlen kórházi számlákat nem számolták hozzá a hiányhoz, a GDP 0,3 százalékának megfelelő bevételelmaradásról nem szóltak, ahogyan a GDP 0,2 százalékát kitevő kamatkiadás-túllépésről is hallgattak, és más tranzakciókat is kozmetikáztak.

Brüsszelnek két dolog miatt is kínossá vált Görögország. A görögök másodszor játszották el a költségvetési és államadósság-mutatókkal folyó trükközést. Először 2004-ben derült ki, hogy a görög statisztikai hivatal a kormány kézivezérlése mellett meghamisította az 1999-es államháztartási hiány adatát, ami kulcsfontosságú volt a görögök eurózónába való belépésében. Görögország 2001-ben lett az euróövezet tagja, amihez a többi között teljesíteniük kellett a költségvetési kritériumot, a GDP 3 százaléka alatti deficitet. Mivel 2000 végén az 1999-es deficitről lehetett végleges adat, azt hamisították meg a görögök, így léptek be az elitzónába.

Éppen az akkori trükközés miatt alkotott meg szigorúbb adatszolgáltatási előírásokat az EU, és az EU statisztikai hivatalának, az Eurostatnak a munkatársai gyakrabban látogattak el problémás országokba, munkacsoportok alakultak, ajánlások születtek. (2005 őszén mi is trükközni próbáltunk az autópályákkal, akkor mi is rákerültünk a szégyenpadra.) Mindez azonban mit sem ért, a görög lelemény ellen nem hatott, hiszen tavaly októberben az új kormány beismerte, hogy a 2008-as, véglegesnek gondolt számot is kozmetikázták.

Átterjedhetett volna a krízis

Az EU-nak azért is főhetett a feje, mert a görög állam esetleges csődje az európai bankokat megrengette volna. Görögországban a legnagyobb kitettséggel a német és a francia bankok rendelkeznek. Más befektetők is tartottak maguknál görög állampapírokat, részvényeket, az azokon elszenvedett veszteség egyiküknek sem hiányzott. Pláne hogy alig egy éve kopogtatott be Európába a világválság, ami nagyon sokakat megégetett.

Ráadásul a görög sztoriban megjelent a fertőzésveszély lehetősége is. A portugálok, spanyolok, olaszok is hasonló makromutatókat tudtak felmutatni, hasonlóan fejlődött a gazdaságuk, mint a görögöknek: magas államadósság, nagyra duzzasztott államigazgatás, gyenge adómorál és versenyképesség sújtotta ezeket az országokat. A piacon egyre több befektető hitt abban, hogy a görögök után a portugálok, spanyolok, vagy az olaszok jönnek, náluk is problémát okozhat a magas államadósság finanszírozása.

Róka fogta csuka

A fentiek miatt az EU-nak érdeke fűződött a görögök megmentéséhez. Azt azonban el kívánták kerülni, hogy egy lyukas zsákba öntsenek pénzt. És azt is el szerették volna kerülni, hogy harmadszor is pofára essenek: az első kikötésük az volt, hogy a görögök teremtsék meg a nemzeti statisztikai hivatal függetlenségét, a kormány ne utasítsa, ne befolyásolja a szakmai munkát.

 

A kimentés politikai vetülete pedig tovább nehezítette a folyamatot. Nehéz meggyőzni például a német lakosságot arról, hogy az EU-n belül az egyik legnagyobb nettó támogatást kapó, de felelőtlen gazdaságpolitikát folytató görögöket még ki is kell menteni a német adófizetők pénzén. Ebből a dilemmából fakadt az, hogy viszonylag sokáig tartott és a nyilvánosságot is felhasználva zajlottak a görögökkel folytatott tárgyalások, amelyek bővelkedtek a zsarolási elemekben.

A színfalak előtt zajló zsarolás

A görögök először januárban álltak elő valami homályos költségvetési kiigazítási tervvel, de érződött, hogy a kormány tart a társadalmi elégedetlenségtől. Február közepén az informális EU-tanácskozás jól illusztrálta a Brüsszel-Athén-huzavonát. Az EU vezetői megpendítették, hogy valamilyen formában hajlandóak lennének megmenteni a görögöket, ha azok is komolyan vennék a kiigazítást. Az EU egy hónapos határidőt adott a görögöknek, hogy hihető, konkrét intézkedésekkel támassza alá, miként kívánja a GDP 13 százalékáról 9 százalékára levinni a 2010-es költségvetési hiányt. Az EU azt várta, hogy a konkrét lépéseket március közepéig jelentsék be a görögök, és május közepéig hajtsák is végre. Brüsszel egyértelműen jelezte, hogy nem tartja hihetőnek, megfelelőnek a görög kormány addigi terveit, mert abban például olyan bizonytalan dologból is megtakarítást vártak, mint a „gazdaság fehéredése”. Hogy lássuk: Magyarországon 2006-ban 9,3 százalékos hiány jött össze, 11 is lehetett volna az ősszel már elindított Gyurcsány-csomag nélkül, 2007-ben azonban 5 százalékra csökkent a deficit. Igaz, akkor a külpiacokon konjunktúra volt.

Az EU azzal is fenyegetőzött, elzárja az uniós csapokat Görögország előtt, sok milliárd eurótól fosztva meg a renitens görögöket.

A szűk határidő magyarázata az, hogy idén Görögországnak 54 milliárd eurónyi államadóssága jár le, azt meg kellene újítani, ebből pedig tavaszra 20 milliárd euró esik. Ráadásul azért is a görögök nyakán volt a kés, mert a három nagy hitelminősítőből kettő már tavaly év végén, illetve idén év elején – az eurózóna-országok közül egyetlenként – a közepes befektetői kategóriába rontotta le Görögország adósminősítését, és csak egy, a Moody's tartotta a legjobb kategóriában. Ennek az a jelentősége, hogy az Európai Központi Bank csak olyan országnak nyújthat segítséget, hitelt, amelyik a legjobb befektetői kategóriában van.

 

Kezdett kaotikussá válni a folyamat. Az EU szivárogtatott információkat arról, hogy milyen formában segítene a görögöknek (egy német és egy francia állami bank garanciát adna azoknak a német és francia bankoknak, akik hajlandóak részt venni a görög államadósság megújításában, azaz amelyek vesznek görög államkötvényt), a görögök miközben bedobták annak a lehetőségét, hogy az IMF-hez fordulnak. Athénban ezalatt kisebb tüntetésekkel kellett megküzdenie a megszorító terv körvonalait már ismertető kormánynak.

Az EU szempontjából az IMF bevonása a folyamatba presztízsveszteség lett volna, azt jelezte volna, hogy az EU nem képes kezelni egy eurózóna-ország baját. De az IMF-kártyát azért játszhatták ki mégis a görögök, mert az EU-ban nincs kidolgozva az a jogi, eljárási folyamat (monitorozás, felülvizsgálat, célkitűzések letárgyalása), amely a bajba jutott országok kimentését szabályozná – ilyennel az IMF rendelkezik, hiszen a Valutaalap egyik fő feladata éppen a bajba jutott ország megsegítése.

A shortolók dörzsölték a markukat

A piacon pedig egyre csak nőtt a bizonytalanság, a spekulánsok egyre nagyobb téteket tettek a görög állam csődjére, de még inkább egyre többen játszottak az euró gyengülésére. A nagyobb fedezeti alapok pedig a jelek szerint össze is játszottak. Január végén még csak 7 milliárd dollárnyi shortállomány volt az euró ellen, ez egy hónap alatt közel megduplázódott (a shortosok az adott eszköz árfolyamának esésére játszanak, az hozza nekik a profitot). Az euró értékvesztésének esélye azért is nőtt, mert ha ki is mentik a görögöket, azzal az EU más országainak adóssága nő, így ők odahaza kényszerülnek a nagyobb költségvetési szigorításra, ártva a gazdasági fellendülésnek.

Van lejjebb

Február végére mérgesedett el a viszony az EU és a görögök között. A görög kormányfőhelyettes nácizott, azt mondta, hogy a mostani bajok abból fakadnak, hogy a német hadsereg a második világháború alatt megszállta az országot és elvitte az aranytartalékokat. A görög miniszterelnök-helyettes ráadásul az olaszokat még nagyobb csalónak titulálta, mondván, ők is érdemtelenül kerültek be az eurózónába.

A diplomáciai botrányt a sajtó is meglovagolta, német újságok eltorzított Milói Vénusszal válaszoltak a görög kirohanásra. A legújabb akció pedig az volt, amikor két német politikus arra biztatta Görögországot, inkább adja el néhány szigetét és esetleg az Akropoliszt, hogy csökkenthesse az államadósságot.

A görög Gyurcsány-csomag megszületett, de a java még hátravan

A görögök végül múlt hét szerdán készre csiszolták a megszorító csomagot, immáron a harmadikat pár hónap leforgása alatt, ami nagyobb is lett az eredetileg bejelentett kettőhöz képest. Csak idén a kiigazítás 4 helyett 4,8 milliárd euróra, 1300 milliárd forintra rúg, és 2012-ig 3 százalék alá kívánják vinni az államháztartási hiányt. Van a pakkban bőven adóemelés (áfa, jövedéki adó, szja, pótadó a luxustermékekre, ingatlanokra, a magas jövedelműekre), de van kemény kiadásvágás is (a nyugdíjak befagyasztása, az óriásira duzzadt állami szektorban a bónuszokat és a túlórapénzt 30 százalékkal lefaragják, a bérpótlékot 12 százalékkal csökkentik, ezzel a most lényegében 14 havi bérből kettőt eltörölnek). A görög parlament pedig múlt hét pénteken el is fogadta a megszorítást tartalmazó törvényeket. A megszorítás egyebek között a belső fogyasztás vissavágásával természetesen súlyosbítja a recessziót az országban.

A portugálok is megszorítanak

A portugál kormánynak sem volt más választása a görög elhatározás után, a portugál kabinet ezen a héten jelentett be megszorításokat. Három év alatt jelentősen csökkentik a közalkalmazottak bérét, a leggazdagabbak szja-kulcsát növelik, privatizálják a nemzeti légitársaság egy részét, új autópályadíjakat vezetnek be, eltörölnek adókedvezményeket.

Bár a piacok kicsit megnyugodtak a konkrét intézkedési tervek bejelentése után, és az EU vezetői is elégedetten nyugtázták, hogy a görög kormány az elmúlt tíz-húsz év tékozló, a fogyasztásra buzdító, az állam szférát példátlan nagyságúra hizlaló gazdaságpolitika után elszánta magát a kemény lépésekre, a történetnek közel sincs vége. (A kedvező piaci fogadtatás egyértelmű jele, hogy a tervek bejelentése után egy nappal meghirdetett államkötvény-kibocsátást óriási befektetői érdeklődés övezte.) Az EU még mindig nem mondta meg, pontosan milyen formában segít a görögökön, a németek tovább lebegtetik, miben is merülne ki Görögország megsegítése a részükről. Erre egy görög kormánytisztviselő ismét előhúzta az IMF-kártyát.

Az EU a görög esetből több tanulságot is levont és lépések kíván tenni több területen. Egyrészt komolyan felmerült a gondolata annak, hogy az IMF mintájára egy Európai Valutaalapot kéne létrehozni, amely a bajba kerülő eurózóna-tagországokat mentené ki egy strukturált csődeljárás keretében. Másrészt a három nagy hitelminősítő cégnek versenyt kívánnak támasztani európai politikusok, hogy ne függjenek annyira egyetlen nemzetközi hitelminősítő jóindulatától, mint most, ezért saját hitelminősítő felállításán gondolkoznak. Harmadrészt, a spekulánsok kedvenc terepén, az államcsőd esélyét mérő, az államcsőd esetére biztosítást kínáló piacon, az úgynevezett CDS-piacon megtiltanák a shortolást, és jobban szabályoznák a pénzügyi piacnak ezt a szegmensét.

A lakosság nem fogadja el

A legújabb megszorító csomag bejelentése után nem sokkal készült felmérés szerint a közalkalmazottak 90 százaléka, a magánszektorban dolgozók 76 százaléka és a nyugdíjasok 68 százaléka ellenzi a kormánydöntést.

A görög „Gyurcsány-csomag” készen van, de kérdés, hogy mit valósítanak meg belőle. Az erős szakszervezetek már januárban és februárban is tüntetéseket szerveztek az országban, a szerdai bejelentés után pedig naponta szerveznek megmozdulásokat a szakszervezetek. Egy szakszervezet emberei gyorsan elfoglalták a pénzügyminisztérium épületét, megelőző héten a tőzsde épülete jutott erre a sorsra. Pénteken pedig belügyi dologzók elfoglalták az állami nyomdát, hogy megakadályozzák a megszorító csomagot tartalmazó törvények kihirdetését. Közalkalmazottak ezrei léptek 24 órás sztrájkba pénteken. Görögország két legnagyobb városában 24 órára leállt a tömegközlekedés is, miközben egynapos sztrájkot tartottak a vasúti dolgozók, a tanárok és az állami televízió, valamint a hírügynökség újságírói. Sztrájkoltak az önkormányzati dolgozók is, az állami kórházak és a villamos művek alkalmazottai pedig csak az elégséges szolgáltatást biztosították. Nemcsak a közszféra dolgozói sztrájkolnak, hanem a magánszektor számos szakszervezete is az utcára hívja az embereket, holnap magánszektorbeli és állami dolgozók általános sztrájkot tartanak.

A lakosság nagy része nem fogadja el a szükségszerű lépéseket, a politikusi réteg aktív asszisztálása, felelősségének elhárítása mellett bűnbakot keresnek, sokan még mindig úgy gondolják, hogy a spekulánsok vagy a pénzügyi világ esküdött össze ellenük.