Rekordszinten a görög csődkockázat

Hetven százalék annak a valószínűsége, hogy Görögország ötéves távlatban törlesztésképtelenné válik, derül ki a CMA DataVision adataiból. A csődkockázatot jelző görög CDS-árazás azt mutatja, hogy a biztosítási tranzakciók éves díja középárfolyamon már több mint másfél millió euró minden 10 millió euró görög államadósság után az irányadó ötéves futamidőre - ez a 15 százalékos szint nagyjából több mint hatszorosa a 2,36 százalékos magyar felárnak.

A görög államadósság besorolását hétfőn a Standard and Poor's is két fokozattal rontotta: "BB-"-ról "B"-re. Ez ugyan csak a bóvli, tehát a befektetésre nem ajánlott – így sok intézményi befektetőnél eleve tiltólistát jelentő – kategórián belüli további lesorolást jelent, mégis furcsa, hogy egy uniós, mi több euróország adósságbesorolása rosszabb mondjuk Szenegálénál.

A görög CDS-felár az után ugrott meg, hogy a Der Spiegel pénteki online kiadásában azt írta, Görögország a monetáris unióból való kilépését fontolgatja, emiatt pedig az Európai Bizottság válságtanácskozást hívott össze. Bár az athéni pénzügyminisztérium és a bizottság is cáfolta, hogy az eurózónából való kilépés szóba került volna, a piac érzékenyen reagált a hírre. A görög ügyészség emiatt vizsgálatot is indított a német lap ellen.

A kedélyeket csak tovább korbácsolta a Die Welt hétfői értesülése, miszerint Görögország a 110 milliárd eurós pénzügyi mentőcsomaghoz csatolt feltételrendszer lazítását kéri a hitelezőktől, az Európai Uniótól (EU) és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). A német napilap az athéni kormánnyal zajló tárgyalásokat ismerő uniós forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a görög fél a hitelkamat további csökkentését kéri, és azt is szorgalmazza, hogy lazíthasson a támogatásért cserébe megkövetelt takarékossági programon.

A görögök kilépéséről nem először kezd találgatásokba a sajtó, a csőd szélén álló országnak ugyanis az egyik legnagyobb problémája, hogy - önálló árfolyampolitika híján - nem tudja javítani versenyképességét az árfolyam leértékelésével. A kilépéssel Görögország az euró árfolyamán bevezethetné a drachmát, majd azt leértékelné, ezzel a nominális árak és a bérmegállapodások nem változnának, a külföldi árucikkek azonban drágulnának, csökkenne az import és növekedne az export. Amint a görög külkereskedelmi mérleg újra egyensúlyi helyzetbe kerülne, ismét kérhetnék felvételüket a monetáris unióba.

Ennek a forgatókönyvnek a megvalósíthatóságát több közgazdász vitatja, legutóbb Lucas Papademos az EKB korábbi alelnöke a Marketwachnak azt mondta, egy esetleges kilépés esetén a görögök vélhetőleg euróba menekítenék a megtakarításaikat, a leértékelt drachma hiába segítené az exportot, az államadósság tovább nőne.

"A drachma visszavezetése nehéz, de nem lehetetlen feladat" - írta korábban a lehetséges kilépéssel kapcsolatban a The Economist. A gazdasági hetilap szerint megfelelő állami szabályozás és a bankrendszer gondos korlátozással elkerülhető lenne a katasztrófa.

Kevéssé osztják ezt a véleményt a Reuters elemzői, szerintük az eurózónából nincs visszaút, a görög kilépés költsége annyira magas lenne, hogy az övezet tagjai várhatóan mindent bevetnek majd, hogy azt megakadályozzák. Szerintük a monetáris unió elhagyása a gazdasági aggályokon kívül társadalmi, politikai és stratégiai veszélyeket is hordoz, és nem csak a görögöket sodorná nehéz helyzetbe, hanem az eurózóna többi országát is.

Elképesztő precedens lenne

Hasonló véleményen van Balázs Péter, az EU korábbi biztosa, volt külügyminiszter. A szakértő szerint bár tény, hogy a sajtóhírek leginkább keringőre való felhívásként értelmezhetőek, azt tükrözik, hogy a görögök kilépését egyre többen látják kívánatosnak az európai centrumban. Balázs Péter szerint azonban egy ilyen forgatókönyv nagyon kevéssé valószínű – azért is, mert bár az EU centrumát jelentő országokat egyre jobban terhelik a perifériának nyújtandó támogatások, segélycsomagok, ma mégis az az alapvető érdek, hogy a rendszer, az eurózóna működjön és egyben maradjon.

Márpedig egy kilépés – nem beszélve most ennek legkülönfélébb nehézségeiről – rossz fényt vetne a monetáris unióra és elképesztő precedenst teremtene. Könnyen válsághelyzetet idézhetne elő azáltal, hogy a kilépés bátorítaná vagy megalapozná a centrum országainak előremenükélést, befelé, saját problémáik felé fordulását, és állandó találgatásokat hozna a következő lehetséges áldozatról.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!