Bezzeg-Szlovénia is elindult a görög úton?

A hét végén kilép a szlovén kormánykoalícióból a Zares nevű liberális párt, miután nem sikerült egyezségre jutnia a koalíció másik két tagjával, a szociáldemokratákkal és a liberális demokratákkal. Így kisebbségi kormányzás jöhet, vagy új választások. Nemcsak ebben hasonlít a helyzet a pár évvel ezelőtti magyarországi állapotokra: a politikai feszültségek hátterében arról szólnak a viták, mit lehetne kezdeni a hatalmasra duzzadt államadóssággal és a fenntarthatatlan költségvetési hiánnyal.

A helyzet korántsem rózsás, az ország központi bankjának elnöke már arról beszél, hogy Szlovénia további hitelek felvételével hasonló helyzetbe kerülhet, mint Görögország. Megszorításokra mindenképp szükség lesz, tudja ezt a kormány is, így már a 2008-as megalakulása után nekikezdett takarékossági és munkahely-teremtő intézkedések meghozatalának, illetve most is napirenden van egy új csomag.

Szintén egy magyarországi esemény, a szociális népszavazás juthat az eszünkbe a szakszervezetek kezdeményezésére júniusban megtartott népszavazásról, amin elbuktatták a kormány által decemberben benyújtott nyugdíjreform-tervezet. Az intézkedéscsomag keretében fokozatosan 65 évre emelték volna a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi – nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony –, nőkre vonatkozó 57 és a férfiakra érvényes 58 éves szintről.

"Most ott tartunk, hogy a költségvetés lyukait betömködték a külföldi hitelekkel, relatíve jó állapotba került a gazdaság, mégis totális az elégedetlenség" – mondja Szilágyi Imre, a Magyar Külügyi Intézet Szlovéniával foglalkozó munkatársa.

Tündöklése...

Pedig nemrég a térség leggazdagabb államaként Szlovénia a régió mintaországának számított, kiváló infrastruktúrával és jól képzett munkaerővel rendelkezik, ráadásul az elhelyezkedése is kedvező Nyugat-Európa és a Balkán között. A privatizáció 2002 óta lelassult, és az állam szerepe a gazdaságban az uniós országok közül itt a legerősebbek közé tartozik. Szlovénia a 2004-ben csatlakozók közül elsőként vezette be az eurót 2007-ben, az egy főre jutó GDP alapján pedig a régi tagok közül Portugáliával van egy szinten.

A gazdasági sikerek ellenére a külföldi befektetésekben elmarad az ország a régiós átlagtól, ebben Magyarország is messze megelőzi, és az adók is viszonylag magasak. A munkaerőpiac is rugalmatlan, így rosszul reagál a válságokra, és a hagyományos iparágak is egyre nehezebben birkóznak meg a távol-keleti konkurenciával.

A válság előtti években az ország gazdasága gyorsan növekedett, itt volt az eurózónán belül a leggyorsabb a fejlődés, ami főként a jól teljesítő exportnak és a beruházásoknak volt köszönhető. Szlovénia főként az uniós államokba, Németországba és Olaszországba exportál, főbb exporttermékei személygépkocsik, elektromos berendezések, gyógyszerek, acélipari termékek. A legnagyobb exportőrök: a Renault Revoz nevű leányvállalata, a Gorenje-csoport és a Krka gyógyszergyártó vállalat.

... és bukása

Ugyanakkor a krízis alaposan átírta a pályát: 2008 és 2010 között Szlovénia nemzeti össztermékének majdnem 10 százalékát elvesztette, ennek fő oka, hogy az export a nyugati partnerek gyengélkedése miatt 20 százalékkal visszaesett. Így megtört az unió fejlettebb államaihoz való gyors felzárkózás folyamata – pedig egyes becslések szerint 2015-re már az uniós átlag 90 százalékát is elérte volna a GDP.

A gazdasági recesszió társadalmi hatásai közül különösen fontos a munkanélküliség növekedése, a válságra a munkáltatók jelentős elbocsátási hullámmal reagáltak, így a munkanélküliségi ráta a korábbi 4 százalék körüli szintről 2010-re 7,3 százalékra nőtt. A gazdasági növekedést talán idén sikerül újra nagyobb sebességre kapcsolni, becslések szerint 2011-ben már 2 százalékkal nő a GDP a tavalyi 1,2 százalék körüli emelkedés után.

Forrás: Világbank

Ez azonban nem jelent gyors kilábalást, a magyar növekedési ütemet most 2,5 százalék körüli várják az elemzők. Pedig Magyarországgal összehasonlítva egyértelmű volt Szlovénia előnye a válság előtti években, amikor az ország nálunk jobban tudta kihasználni a régióban különösen erős növekedési trendet.

Az ösztönzés ára

A gazdasági visszaesést a kormány különböző támogatásokkal és gazdaságösztönző intézkedésekkel próbálta fékezni, amik mind alaposan megdobták a költségvetési hiányt. 2009-ben a GDP 1,8 százalékának megfelelő összeget tettek ki az olyan jellegű támogatások, mint a vállalatok támogatása a rövidebb munkaidő miatt, a társasági adó csökkentése, foglalkoztatást terhelő adók csökkentése, vagy éppen különböző garanciavállalások. A legtöbb támogatást 2010 végével visszavonták.

Az eredmény összességében az lett, hogy a 2008-ban még csak a GDP 0,3 százalékát kitevő költségvetési hiány egy év alatt majdnem hússzorosára, a GDP 5,5 százalékára ugrott. Ezt azóta sem sikerült érdemben csökkenteni, tavaly még mindig 5,2 százalékot tett ki, és idén sem lesz sokkal alacsonyabb, a Világbank 4,8 százalékos adatot vár.

Forrás: Világbank

A kormány által tervezett megszorító csomag célja, hogy 2013-ra a 3 százalékos küszöb alá csökkenjen a hiány. Az IMF országjelentése szerint a jelenlegi kilátásokkal ez a cél nem fog teljesülni, így az ország várhatóan nem tud kikerülni az uniós túlzottdeficit-eljárás alól.

A legnagyobb problémát a bankrendszer instabilitása jelenti, idén az állam 243 millió eurót költ az ország egyik legnagyobb pénzintézete, a Nova Ljubljanska Banka (NLB) feltőkésítésére, ami önmagában 0,7 százalékponttal növeli a deficitet, emiatt várhatóan az idei hiánycél sem teljesülhet.

Ennél hosszabb távú hatása lehet annak, hogy a krízis során az állam a GDP 6 százalékának megfelelő garanciákat vállalt a bankok kötvényeire, amelyek jövőre kezdenek lejárni. Ez azt jelenti, hogy a piaci kamatlábak függvényében az államnak újabb tőkével kell beszállnia a következő években. Ez akár a GDP egy százalékára is rúghat, ami miatt jelentősen meg kell vágni a kiadásokat, köztük a társadalmi hangulatot különösen érzékenyen érintő szociális ellátásokat és nyugdíjakat, mert a bevételi oldalon szinte lehetetlen javítani a költségvetésen a már most is magas adószint miatt.

Veszélyes dinamika

A recesszió és a költségvetési hiány együttesen oda vezettek, hogy eddig nem látott mértékben kezdett nőni az államadósság: egy év alatt a régióban alacsonynak számító 21,9 százalékos szintről majdnem másfélszeresére, 35,2 százalékra hízott, idén már 42 százalék körül jár, ami azt jelenti, hogy három év alatt gyakorlatilag megduplázódott.

Bár a lejáró adósságok finanszírozásában előrelátó volt Szlovénia, az elmúlt két évben túlnyomórészt hosszú lejáratú államkötvényeket bocsátottak ki fix kamatozással, így a refinanszírozással feltehetően nem lesz gond egy jó ideig, és Magyarországhoz, vagy az eurózóna átlagához viszonyítva ez még mindig alacsony szintnek számít. Az utóbbi évek adatai mégis olyan gyorsan felívelő pályát rajzolnak ki, hogy az már a befektetői bizalom megrendüléséhez vezethet, és jelzi, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a folyamat visszafordításához, vagy legalább mérsékléséhez.

Erre figyelmeztette az államot az IMF és az Európai Unió több tisztviselője is. A tervezett nyugdíjreform kapcsán Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke kijelentette, hogy a rendszer fenntarthatatlan a népesség öregedése miatt, az euróövezeti országok vezetője, Jean-Claude Juncker pedig szintén kikerülhetetlen intézkedésként beszélt a tervezett reformról (ennek jelentőségét mutatja, hogy az állam a GDP közel 10 százalékát költi nyugdíjra, bár ez az arány még mindig egy kicsit alacsonyabb, mint az uniós átlag vagy akár a magyar adat). Az IMF az országjelentésében a munkaerő-piaci szabályozás rugalmasabbá tételét javasolta, és a hiánycsökkentő intézkedések mihamarabbi pontos kidolgozására és végrehajtására szólította fel az államot.

Ennek megvalósítását azonban a kormánykoalíció bizonytalansága mellett a politikai oldalak közötti filozófiai ellentétek is kérdésessé teszik. "Míg a balliberális kormány a szociális feszültséget szeretné minimalizálni az intézkedések során, és azon vívódik, meddig mehet el baloldaliként a társadalmi ellátórendszerek leépítésében, addig a jobboldali ellenzék szerint a megoldást a nagyarányú létszámleépítés jelentené a költségvetésből finanszírozott intézményeknél" – mondja Szilágyi Imre.

A következő hónapokban eldőlhet, lesz-e elég ereje a kormánynak kisebbségben is átvinni a parlamenten a szükséges intézkedéseket. Ellenkező esetben ősszel választásokat írhatnak ki, és az új kormányra várhat az államadósság rohamos növekedésének megfékezése.