Auguszta
-4 °C
2 °C

Hiába várnak Svájcra a frankhitelesek

2011.07.19. 09:55
A svájci gazdaságot egyelőre nem viseli meg az erős frank, az export jól van, deflációs vagy komoly inflációs kockázatok sem jelentkeznek. A svájci jegybankárok azonban aggódva figyelik az európai adósságválságot, hiszen kérdéses, stabilak tudnak-e maradni a sodrásban. Svájci euró mindenesetre egy darabig biztosan nem lesz.

Továbbra sem tűnik úgy, hogy a svájci gazdaságot megviselné az erős frank, deflációs kockázatok egyelőre nem jelentkeznek, jegybanki beavatkozás sem várható a közeljövőben, mondta az Indexnek Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő elemzője.

Az árfolyamot az európai adósságválság körüli félelmek hajtották fel, az euró/frank keresztárfolyam már 1,14-es szinten van, a frank/forint 238 fölött járt hétfőn. Hogy melyik lesz az a pont, ahol a svájci nemzeti banknak tényleg be kell avatkoznia a folyamatba, nehezen jósolható meg. Egyelőre úgy tűnik, a frank hiába erősödik soha nem látott szintekre, a jegybankárok legfeljebb a homlokráncolásig jutnak. Pedig a frank a 2007 körüli időszakhoz képest bőven 50 százalékot meghaladó mértékben erősödött, 2008 őszén, a tomboló válság időszakában is csak átmenetileg lépte át az 1,5-öt.

 

A múlt héten Thomas Jordan alelnök úgy nyilatkozott, aggódnak az Európában dúló adósságválság frankárfolyamra gyakorolt hatása miatt, "a svájci jegybank ugyanakkor nem fegyvertelen, és intézkedhet, ha deflációs kockázatok jelentkeznek."

A defláció és a fegyverek

Az árszínvonal csökkenése a lakosság szemszögéből első ránézésre nem tűnik komoly problémának, ám hosszabb távon komoly gondokat okozhat. A cégeknek a csökkenő eladási árak  – és a további árcsökkenés reményében elhalasztott vásárlások – miatt csökken a bevételük, a munkaerőköltségen pedig csak elbocsátások árán tudnak faragni. A defláció hatására megnövekszik a munkanélküliség, ezáltal tovább csökken a fogyasztás. Ez ellen a jegybank részben az alapkamat csökkentésével küzdhet: az alacsony kamatszint többletfogyasztást generál, aminek árfelhajtó hatása is van. Fiskális oldalon gazdaságélénkítő csomagokkal próbálkozhatnak, csökkenthetik az adókat, növelhetik a segélyeket, vagy munkahelyeket teremtő állami beruházásokba kezdhetnek.

"Deflációs kockázatok egyelőre nem jelentkeznek, sőt a svájci jegybank néhány hete publikált jelentéséből kiderül, a gazdaságban erősebben érvényesülnek az inflációs hatások, ám az árszínvonal emelkedése egyelőre nem igényel jegybanki beavatkozást" –  mondja Samu János a Concorde makroelemzője.

Egy esetleges monetáris szigorítás csak még erősebb frankot hozna – és amíg lehet, addig valószínűleg nem terhelnék ezzel a gazdaságot. Svájc kamatpolitikáját ugyanakkor erősen befolyásolják az Európai Központi Bank döntései. Ha az EKB kamatot emel a megnövekedett inflációs veszélyek miatt, várhatóan az SNB is követi majd ezen az úton.

Az export jól van

A külkereskedelmi adatokból úgy tűnik, az erős frank egyelőre az exportot sem sújtja annyira, hogy az jelentős mértékben rontaná az ország versenyképességét. (Svájc exportja májusban 22,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a kereskedelmi mérleg többlete 3,3 milliárd frank volt.) Bár az SNB legutóbbi felmérésében megkérdezett 210 vállalatból 48 nyilatkozott úgy, hogy negatív hatással van tevékenységükre a frank erősödése – az exportágazatokban és a turizmusban dolgozók szakszervezetei évek óta zúgolódnak –, a kilátásokkal kapcsolatban nem voltak igazán pesszimisták a vállalatok.

Nem mindenki viseli jól

Bár az összkép egyelőre nem lesújtó, az erős frank egyes vállalatoknál azért már érezteti negatív hatását. Az UBS és EFG International bankok költségcsökkentésbe kezdtek, mert a nagyon erős frank már súlyos károkat okoz az eredményükben. A Lonza Group, az egyik vezető svájci vegyipari vállalat arra kényszerül, hogy meghosszabbítsa a dolgozók munkaidejét anélkül, hogy a plusz munkaórákat kifizetné. Ez az emelés közel 2700 alkalmazottat érintene, és 18 hónapig állna fenn. A Lonza Csoport bázeli központja múlt havi jelentésében közzétette, hogy csak a frank masszív erősödése a 2011-es eredményt 84 millió dollárral is lerombolhatja.

Gerőcs Tamás, az Equilor elemzője úgy véli, ez részben a svájci gazdaság sajátos szerkezetének is köszönhető. Az országban számos cég olyan specializált tevékenységet végez, amellyel monopol- vagy oligopol helyzetben van a világpiacon. Ezeknek a termékeknek a keresletére csak kisebb mértékben hatnak az árfolyamváltozások.

Samu János szerint az erős frank negatív reálgazdasági hatásai csak később lesznek kimutathatóak, a mostani, relatíve optimista képet árnyalják Svájc utóbbi hetekben tett kijelentései, miszerint aggódva figyelik az adósságválság frankárfolyamra gyakorolt hatását. Szerinte a SNB ezzel verbálisan máris elkezdett beavatkozni a frankgyengítés érdekében, és nem kizárt, hogy a következő néhány negyedév hatásait látva további lépésekre kényszerül.

Fogytán az eszközök

"Hogy mit tudnak tenni az erős frank ellen, az kérdéses. Intervencióval a jegybank már korábban is próbálkozott, de akkor csak ideig-óráig tudtak megálljt parancsolni a frankerősödésnek" – mondja Gerőcs Tamás.

A svájci jegybank 2009-ben kezdte a rendszeres beavatkozást a piacon, és 2010 első felében is folytatta. Sorozatos euróvásárlással a 2009. márciusi, 55,8 milliárd frankos szintről 2010 májusra a rekordnak számító 238 milliárd frank értékűre növelte a devizatartalékait. Az euró– frank-árfolyamot azonban csak decemberig tudta az 1,50-es határ fölött tartani, a stratégia hatástalannak bizonyult. Ráadásul az ország komoly eurótartalékokra tett szert, amelynek értéke a frank erősödésével folyamatosan csökkent, és ez végül több mint 32 milliárd eurós veszteséget okozott a jegybanknak. Bár a kudarc egy időre elvette az SNB kedvét a beavatkozástól, Samu János, a Concorde elemzője nem tartja kizártnak, hogy idővel újra ehhez az eszközhöz nyúlnak.

A frankon múlik

Az elmúlt két hétben az euróval szemben szinte alig gyengült a forint, bár mostanra 270 forint fölé került az árfolyam, az elmúlt időszak csúcsához képest sem drágult 10 forinttal sem az euró. Eközben a frank több mint 20 forinttal lett drágább, ha százalékban mérjük, mennyit gyengült a forint a két devizához képest, még nagyobb a különbség a frank javára (Az euróval szemben bő 3, a frankkal szemben 13 százalékkal gyengült a forint.)

Mindez a frank euróval szembeni erősödésének köszönhető. A frank forintban kifejezett ára azon múlik, hogy az euróval szemben hogyan mozog a frank illetve a forint, a két árfolyam eredője a most éppen 238 fölött rekordott döntött kurzus. Az alábbi géppel könnyen játszhat azzal, mi történik, ha a forint akár nem is gyengül az euróval szemben, a frank viszont tovább erősödik.

CHF/EUR HUF/EUR HUF/CHF

Bár komoly kormányzati támogatást eddig nem kaptak, korábban a frank erősödésének megállítására felmerültek olyan alternatív ötletek is, mint például a negatív kamatráta bevezetése. Ez a külföldiek által elhelyezett betétek megadóztatását jelentené, vagyis aki frankban tartaná a pénzét, kevesebbet kapna vissza a banktól, mint amennyit betett oda. A másik merész ötlet a frank árfolyamának euróhoz rögzítése, vagy akár az euró bevezetése Svájcban.

Túl sikeres

Svájc úgy képes tartósan a világ legversenyképesebb országa lenni, hogy nem dúskál természeti erőforrásokban. Az évtizedeken át tudatosan irányított és politikai összefogásra épülő gazdaságfejlesztés,jó ütemben történt csatlakozás a globalizációhoz, a kis adók mellett jól működő állam, a belső és külső versenykényszer, a jól menedzselt és az eladósodásnak ellenálló államháztartás, az infrastrukturális fejlesztések, valamint a piaci igényekkel összhangban működő oktatási rendszer miatt Svájc a válságban is a világ egyik legsikeresebb országa maradt.

Ez utóbbi szándékot a svájci jegybank alelnöke egyértelműen elvetette, mivel rögzített árfolyamos rendszerben nem lennének képesek önálló kamatpolitikát folytatni.

Thomas Jordan szerint a leginkább megnyugtató megoldás az lenne, ha az európai adósságválság körüli félelmek csökkennének. Csakhogy erre egyelőre nem látni nagy esélyt, a görög adósságrendezés kapcsán továbbra is csak kérdőjelek vannak, a hangulatot pedig nem javítja az eurózóna vezetőinek kapkodása sem.

A svájci menedék

Svájc tulajdonképpen saját sikerességének csapdájába esett, az ország gazdaságának fundamentumai ugyanis nagyon jók, a befektetők előszeretettel mentik át frankba a pénzüket a gyengélkedő euróból. A válságot a svájciak alig érezték. 2009-ben a GDP másfél százalékot esett, a munkanélküliségi ráta a 2007-2008-as szintről egy százalékpontot emelkedve 2009-re 3,7 százalékra nőtt, a költségvetés a válság előtti két százalék körüli többlete 2009-re 0,7 százalékra apadt, de így is a pozitív tartományban maradt. A vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP még ebben az időszakban is nőtt.

Svájc tehát más országokhoz viszonyítva jelentősen kisebb megingással vészelte át a válságot, elsősorban a lakossági fogyasztásnak és az állami építőipari beruházásoknak köszönhetően. A Világgazdasági Fórum (WEF) által évente elkészített globális versenyképességi listán az ország 2009-ben és 2010-ben is az első helyen végzett.

Ráadásul az állam adóssága meglehetősen alacsony, mindössze a GDP negyven százaléka, és 2005 óta tizenhárom százalékponttal csökkent. A külső egyensúlyt hatalmas többlet jellemzi, a folyó fizetési mérleg egyenlege rendszeresen meghaladja a GDP tíz százalékát, ami ritka erős gazdasági alapokról tanúskodik.