Enikő, Melitta
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Kész a csodafegyver az erős frank ellen?

2011.08.16. 14:25
Jelentős gyengülésnek indult a svájci frank, miután a múlt hét második felében megjelent hírek szerint a svájci jegybank a frankárfolyam euróhoz kötésére készül; ezt állítólag szerdán jelentik be. Ha ez így lesz, akkor egy bizonyos szintnél nem lehet drágább a frank az euróval szemben, és így a forinttal szemben sem. Ha mégsem lesz a héten bejelentés, az csalódást okozhat a piacokon, és újra emelheti a frankárát.

Árfolyamküszöböt állíthat fel a svájci jegybank (SNB) az euróval szemben, ezzel gátolva a frank további erősödését. A pletyka még múlt hét csütörtökön terjedt el, miután a frank árfolyama napról napra döntött történelmi csúcsot az euróval szemben, és megközelítette az úgynevezett paritásos állapotot (azt, amikor már csak egy frankot kell adni egy euróért).

    15 perccel késleltetett adatok. Forrás: portfoliofinancial.hu

    Egyes svájci lapok azt is tudni vélik, hogy már ezen a héten szerdán döntés születhet az ügyben. Bár erről a dolog jellegénél fogva biztosat nem tudni, Andre Simonazzi kormányzati szóvivő a Bloombergnek elmondta, legközelebb szerdán találkoznak a kormány tagjai és a frank ereje is a napirenden szerepel. Az előzetes találgatásokban viszonylag széles sávban mozgó, 1,1 és 1,4 frankos euró közötti értékek szerepelnek; jelenleg nagyjából 1,15 frankba kerül egy euró.

    Miért fáj nekik?

    Míg korábban úgy tűnt, a svájci gazdaság bármilyen erős frankot elvisel, az utóbbi hetek erősödése már Svájcnak is elviselhetetlen. Egy országnak ugyanis csak látszólag jó, ha erős a pénze: ez valóban kedvez például azoknak, akik saját valutájukat külföldire akarják átváltani, mert mondjuk utaznának, vagy azoknak, akik importálnak, importált terméket vesznek.

    Csakhogy a legtöbb európai gazdaságban, a svájciban pedig különösen, nagy jelentősége van a kivitelnek. Az exportőröknek pedig nem jó az erős hazai pénz: az exportáló svájci cég eurót kap a kiszállított csokoládéért, óráért vagy épp precíziós műszerért, amiből egyre kevesebb frankot tud venni otthon. Szintén szenvednek a svájci gazdaságban ugyancsak jelentős szerepet betöltő turisztikai szolgáltatók: az országba kevesebben érkeznek, a svájciak viszont olcsóbban tudnak külföldre utazni. Akár csak egy-egy bevásárlás erejéig – ami a belföldi fogyasztást és a kiskereskedelmet is visszaveti –, hiszen az is mindinkább megéri, mert frankjukért egyre több eurót kapnak.

    Hogy mennyivel többet? Július eleje óta az euró 17 százalékkal, az 1,23 frankos szintről 1,026-ig gyengült az euróval szemben. Ugyanebben az időszakban a dollár 0,85 frankról 0,77 frankra esett, míg a frank a forinttal szemben a július eleji 213,59 forintról 249,28 forintra drágult, majd a múlt héten már 273 fölött is járt.

    Mit jelentene nekünk?

    A frank-forint árfolyamot a forint-euró és a frank-euró árfolyamokból számolják ki. Vagyis ha az euróval szemben gyengül a frank, akkor – változatlan forint-euró árfolyammal számolva – a forinttal szemben is gyengülni fog. Például ha 1,1-es szinten lenne az árfolyamsáv, akkor a 270 forintos eurónál az 1,1-es szint 245 forint lehet a frank maximális ára. Ha 1,4-es szinten, akkor 270 forintos idején a frank legfeljebb 193 forint lehetne.

    CHF/EUR HUF/EUR HUF/CHF

    Az erős frank a svájci export gyengítése miatt visszavetheti a foglalkoztatást, és így távlatilag akár az egész svájci GDP-t. A fogyasztói bizalmi mutatók már csökkentek, a Goldman Sachs rontotta a svájci gazdaság növekedésére vonatkozó előrejelzését. A svájci cégek után a svájci jegybanknál is betelt a pohár, bejelentette, túlértékeltnek tekinti a frankot, és minden eszközt megvizsgál, amivel gyengíthetné azt.

    Első lépésként, még augusztus 3-án 0-0,25 százalékra csökkentette kamatcélját az eddigi 0-0,75 százalékról. Csakhogy ez kevésnek bizonyult, a bejelentés átmeneti enyhülést hozott ugyan, nem sokkal később azonban már folytatódott az erősödés.

    Rossz emlékek

    A jegybanknak nincs könnyű dolga, még élénken él a két évvel ezelőtti kudarc emléke, amikor az SNB megpróbált, de végül tartósan nem tudott a piaci sodrással szembemenni. Ekkor sorozatos euróvásárlással a 2009. márciusi, 55,8 milliárd frankos szintről 2010 májusára a rekordnak számító 238 milliárd frank értékűre növelte a devizatartalékait, a frankdrágulás azonban folytatódott.

    A frank/euró árfolyamot Svájc csak decemberig tudta az 1,50-es határ fölött tartani, a stratégia végül hatástalannak bizonyult. Ráadásul az ország komoly eurótartalékokra tett szert, amelynek értéke a frank erősödésével folyamatosan csökkent, és ez végül több mint 32 milliárd eurós veszteséget okozott a jegybanknak.

     

    Nem ígérnek rögzítést

    Nagyon mással pedig most sem próbálozhat, mint hogy eurót vásárol frank ellenében. Svájci közgazdászok szerint az SNB-nek konkrét árfolyamcélt kellene megállapítania ahhoz, hogy a devizapiaci intervenció sikeres legyen. Ebben az esetben nincs értelme, hogy a piaci szereplők egy bizonyos árfolyamszint alá (vagy fölé) spekuláljanak, mert oda egyszerűen nem juthatnak el.

    Rögzített árfolyam esetén ugyanis a jegybank lényegében garanciát vállal arra, hogy az ország devizájának egy másik devizához – jelen esetben az euróhoz – kapcsolódó árfolyamát egy meghatározott szinten, vagy szűk sávon belül tartja. Jelen esetben ez például azt jelentheti, hogy nem engedi a frankot az 1,1-es (vagy 1,4-es) szint alá. Az árfolyam rövid távú elmozdulásainak ellensúlyozására a jegybank devizapiaci intervenciók keretében végrehajtott devizaeladási és -vásárlási műveleteket hajtana végre.

    "Az árfolyam rögzítése politikai döntést igényel, és a független pénzügypolitika feladásával jár" – reagált az ezzel kapcsolatos felvetésekre legutóbb Phillip Hildebrand svájci jegybankelnök egy interjúban. Szerinte a mostani problémák ellenére a svájci gazdaság sikeres, amihez a monetáris politika függetlensége is hozzájárult. Hogy lesz-e ilyen politikai döntés, az igencsak kétséges, Johann Schneider-Ammann, Svájc gazdasági minisztere a múlt héten azt mondta: "nem jöhet számításba a frank árfolyamának euróhoz való rögzítése".

    Nem lenne ördögtől való

    Csakhogy úgy tűnik, ha Svájc gyengébb frankot akar, nem marad más választása, mint a küszöb bevezetése. Ezt jelzi, hogy már az erről szóló találgatások célt értek: a csütörtökön elterjedt, árfolyamrögzítésről szóló pletykák hatására a frankárfolyam két óra alatt öt százalékot esett. A kormány legközelebb most szerdán ülésezik, többen ekkorra várják az esetleges árfolyamsáv bejelentését. Ha viszont ez elmarad, a pánik folytatódhat, és a frank újból erősödésnek indulhat.

    A defláció és a fegyverek

    Az árszínvonal csökkenése a lakosság szemszögéből első ránézésre nem tűnik komoly problémának, ám hosszabb távon komoly gondokat okozhat. A csökkenő eladási árak  – és a további árcsökkenés reményében elhalasztott vásárlások – miatt csökken a cégek bevétele, a munkaerőköltségen pedig csak elbocsátások árán tudnak faragni. A növekvő munkanélküliség miatt tovább csökken a fogyasztás. Ez ellen a jegybank részben a kamat csökkentésével küzdhet, mert az többletfogyasztást generál, aminek árfelhajtó hatása is van. A kormány gazdaságélénkítő csomagokkal próbálkozhat, csökkentheti az adókat, növelheti a segélyeket.

    "Nem lenne ördögtől való a svájci árfolyamrögzítés, az ugyanis egyáltalán nem áll szemben az SNB inflációkövető céljaival. Svájcban jelen pillanatban a defláció veszélye a nagyobb, a franknyomda erőteljes megindulása valószínűleg sikerrel gyengítené a frankot" – mondta egy szakértő. Szerinte a huzavona arról szól, hogy a jegybank hitelességét akarják védeni.

    "A rögzítést az inflációs célkövetés eszközeként lenne fontos tálalni, és nem úgy, mintha politikai nyomásra lépnék meg" – vélte a szakértő, utalva arra, hogy a svájci jegybank frankgyengítő törekvéseinél erőteljesebb beavatkozást sürgetnek a politikai pártok, akik tartanak választóik elégedetlenségtől.

    Úgysem sikerül?

    Más elemzők szerint a svájciak meg fogják bánni, ha a frank árfolyamát rögzítik. Szerintük a rögzítés hosszútávon aláássa a jegybank hitelességét és függetlenségét, és a várt hatást sem érik el vele, a korábbi hetek frankerősödését a kockázatkerülés vezérelte, így a jegybank intézkedései nem tudják megakadályozni a tőkebeáramlást egy olyan időszakban, ahol a befektetők a menedéket keresik.

    "A piac azonnal támadná az új árfolyamküszöböt vagy az átmeneti árfolyamrögzítést" – idézte a Portfolio.hu Stephen Jent, a londoni SLJ Macro Partners alapítóját, aki szerint ez a lépés nem vet véget a menedékszerű vásárlásoknak a frank piacán.

    Egyszer a jegybank már élt a rögzítés eszközével, 1978-ban a német márkával szemben 0,80-as szinten határozták meg az árfolyamot, a jegyzések akkor önmagában a bejelentésre 0,75 körüli szintről 0,90 fölé ugrottak, és évtizedekig a 0,80-as szint felett maradt a frank a márkával szemben. Igaz akkoriban fél év alatt mintegy 40 százalékkal növelte a jegybank a pénzmennyiséget, amely aztán a későbbi magas inflációhoz is hozzájárult.

    A svájci menedék

    Svájc tulajdonképpen saját sikerességének csapdájába esett, az ország gazdasága ugyanis nagyon jó teljesít, ezért a befektetők előszeretettel mentik át frankba a pénzüket a gyengélkedő euróból (illetve az USA leminősítése miatt menekülődeviza-szerepét elveszítő dollárból).. A válságot a svájciak alig érezték: 2009-ben a GDP másfél százalékot esett, a munkanélküliségi ráta a 2007-2008-as szintről egy százalékpontot emelkedve 2009-re 3,7 százalékra nőtt, a költségvetés a válság előtti két százalék körüli többlete 2009-re 0,7 százalékra apadt, de így is a pozitív tartományban maradt. A vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP még ebben az időszakban is nőtt.

    Az MNB is élt már vele

    Az MNB által 1995 és 2001 között követett csúszó leértékelés az árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. Ezt követte 2008. február 25-ig a tisztán árfolyamsávos rendszer, aminek a nagy szélessége lehetővé tette, hogy a sávon belül a jegybank az inflációs célkövetésre alapuló monetáris politikát folytasson. 2008. február 26-tól az MNB tisztán inflációs célkövetésen alapuló monetáris politikát folytat.

    Svájc tehát más országokhoz viszonyítva jelentősen kisebb megingással vészelte át a válságot, elsősorban a lakossági fogyasztásnak és az állami építőipari beruházásoknak köszönhetően. A Világgazdasági Fórum (WEF) által évente elkészített globális versenyképességi listán az ország 2009-ben és 2010-ben is az első helyen végzett.

    Ráadásul az állam adóssága meglehetősen alacsony, mindössze a GDP negyven százaléka, és 2005 óta tizenhárom százalékponttal csökkent. A külső egyensúlyt hatalmas többlet jellemzi, a folyó fizetési mérleg egyenlege rendszeresen meghaladja a GDP tíz százalékát, ami ritka erős gazdasági alapokról tanúskodik.