Közeleg a kínai összeomlás

És ha a kínai motor is leállna? A cím a párizsi Le Monde gazdasági mellékletének összeállítását vezeti be, amely több írásban is foglalkozik az elszabadult hitelezés idei visszafogásának okaival és lehetséges következményeivel. A lap nem zárja ki egy nagyobb pénzügyi válság lehetőségét sem.

A kockázat illusztrálására dél-kínai Csiangszu (Jiangsu) tartományban lévő Sicsi (Shiji) esetét idézi a lap pekingi elemzése. A kínai sajtóban "a BMW-k városának" elkeresztelt település utcáit hirtelen német luxusautók özönlötték el, miután egy vállalkozó havi 10 százalékos kamatot kínált a városka lakóinak betéteiért, s az így gyűjtött pénzt a térség beruházóinak kölcsönözte tovább.

Az utóbbiak földet vásároltak a helyi kormányzattól és lázas lakásépítkezésbe fogtak - amíg egyes adósok csődbe nem mentek. A piramisjáték-szerű spekuláció összeomlott, a 2000 fős település lakóinak pénze elúszott, a kalandra most az üresen maradt épületek emlékeztetnek.

A buborékok egyre gyakoribbak az ingatlanpiacon, de a művészeti-, az elefántcsont- vagy a jáde-kereskedelemben is. A róluk szóló híradások sokasodásában közrejátszhat, hogy alátámasztják a központi kormány ismételt és már bizonyos eredményeket elért törekvését a - korábban Peking által is ösztönzött, ám sok helyen felelőtlenné vált - hitelezés megfékezésére.

A likviditások bősége ellenére a kínai bankok sorra korlátozzák kölcsöneiket, a szabályozó hatóságok fokozottan ellenőriznek, a piac lehűtésére a nagyvárosokban csökkentették a nem rezidensek és a már több lakással rendelkező tulajdonosok ingatlanvásárlási lehetőségeit. Sanghajban, Pekingben és Kantonban és más megalopoliszokban az árak visszaestek. Csang Hszin (Zhang Xin), a Soho ingatlanberuházó vezetője nemrég arról panaszkodott, hogy a luxusrezidenciák szegmense 17 éve nem volt a jelenlegihez fogható nehéz helyzetben.

Úsznak az adósságban

A belső területek nagyvárosaiban viszont  az árak tovább nőnek, bár ott is lassabban, mint 2010-ben - akár össze is omolhatnak, hiszen 2008-ban, az olimpiai játékok után az ingatlanárak egyszer már erőteljesen csökkentek. Sok közgazdász viszont azt tartja, hogy a kínaiak az infláció által veszélyeztetett megtakarításaikat még mindig a kőbe, az ingatlanokba befektetve érzik biztonságban. Ezért Csang Hszin bízik abban, hogy akárcsak a 2008-as pénzügyi válság idején, Peking ismét lazítani fog a szabályokon.

A gyenge láncszemet a belső-kínai nagyvárosok "Dél-Európája" jelenti. A helyi hatóságok hatalmas rejtett tartozásokat halmoztak fel - nevezetesen azóta, hogy két éve, amikor Peking a világválság hatásainak ellensúlyozása végett erre ösztönözte őket, mindenfelé nagy beruházásokba fogtak.

A chicagói Northwestern University professzora, Victor Shih szerint az implicit hatósági garanciákkal rendelkező ad hoc "helyi beruházási társulások" hivatalosan 10 700 milliárd jüant (1250 miliárd eurót) elérő adóssága ennek az összegnek a dupláját is elérheti. A sanghaji Standard Chartered bank júliusban leszögezte: a kínai bankok mérlegében a helyi beruházási társulások és az óriási hitelekben részesült államvasutak  együtt legalább 9000 milliárd jüan (a GDP 22 százaléka) kétes adósságot halmoztak fel, amelynek visszafizetése felette bizonytalan.

Nagyobb a baj, mint itt

Az Unirule pekingi független gazdaságkutató szerint "a helyzet talán súlyosabb, mint Amerikában és Európában: az eladósodási problémák azzal magyarázhatók, hogy Kínában egy (helyi) kormányzat könnyen létrehozhat egy céget, amelynek aztán könnyen hitelezhet egy bank". A nagy állami vállalatok könnyen jutnak finanszírozáshoz, és a gigantikus projektek hatékonysága kétes. A Le Monde minderre utalva úgy fogalmaz, hogy Kína "görög szindrómát" él meg.

A 2008-as gazdaságösztönző megaterv mintegy felét a bankokon keresztül földeladásokkal finanszírozták, utakat, metróvonalakat, konferenciaközpontokat és repülőtereket építettek. Jellemző az igen gazdag városnak számító Hangcsou (Hangzhou) helyzete: dinamikus projektjeinek mintegy 87 százalékát a földek eladásából fedezték, viszont az ebből a forrásból származó bevétele idén 40 százalékkal elmarad a tavalyitól, mivel fogy a beépíthető földterület.

Politikai szempontok szerint hiteleznek

Augusztusban több tartomány is közzétette eladósodásának mértékét. A milliárdosok paradicsomának számító Hajnan (Hainan) szigete, a listavezető, a 93 százalékos aránnyal. Azóta sürgősen új tőkét injekcióznak oda, ahol a felvett hiteleknek nincs megfelelő garanciája, és az elvben visszaszerezhetetlen kintlévőségeket jobb kategóriába minősítik át.

Ez azonban nem változtat azon, hogy - mint a kínai számvevőszék egyik tanulmánya jelezte - a kínai adósságállomány főösszegének mintegy negyede, 2600 milliárd jüan 2011-ben jár le, a Standard Chartered tanulmánya szerint pedig az adósságszolgálat országosan havi 50-60 milliárd jüan. Az összes kínai köztartozások a GDP 68 százalékára rúgnak. A föld-eladásokból eredő legnagyobb bevétel idén száz milliárd jüan volt egy hónapban, de akár 20 százalékkal is csökkenhet. A helyi költségvetéseknek ez a fő forrása, mivel az adóbevételeket a pekingi központi költségvetésbe utalják.

Hu Su-li (Hu Shuli), a Caixin gazdasági portál liberális szemléletűnek tartott főszerkesztője szerint a központi kormány hitelkiáramlást fékező intézkedéseinek hatékonysága korlátozott, mivel Kínában a politikai szempontok előbbre valók a piaci meggondolásoknál. Hu asszony szerint megismétlődhet a 2005 évi eljárás, amikor a kormány sorozatosan feltőkésítette nagy bankjait, ami viszont a felelőtlenséget bátoríthatja - és növeli a máris nagyobb inflációt. A jövőre esedékes őrségváltó pártkongresszus előtt így a gazdaság aláaknázott terepnek tűnik - írta a Le Monde gazdagon dokumentált összeállításában.