A bankokért ment neki Cameron az EU-nak?

A konzervatív képviselők többsége várhatóan hősként fogja ünnepelni, a munkáspárt az épelméjűségét kérdőjelezi majd meg, míg a liberálisok elátkozzák azt a pillanatot, amikor koalícióra léptek a konzervatívokkal. Nagyjából ezek a várakozások David Cameron beszéde előtt, ami azt fogja taglalni milyen okokból szállt szembe London Európával.

Cameron makacssága Brüsszelben nem volt váratlan. Lehetett sejteni, hogy az angolok nem szemlélik felhőtlen boldogsággal a folyamatos német-francia tárgyalásokat, és így az sem volt meglepő, hogy az angol miniszterelnök követelések kész listájával érkezett az európai vezetők csúcstalálkozójára, még akkor is, ha a konkrét követeléseket csak aznap reggel ismerhették meg a politikusok.

A bankárok érdekében?

Az angolok által összeállított kívánságlista alapvetően a londoni City pénzügyi és gazdaság érdekeinek megvédésére készült. Első helyen szerepelt, hogy továbbra is Londonnál legyen a döntő szó a városban székelő bankok esetében a pénzügyi szabályozás terén. Itt példának a bankok tartalékrátáinak meghatározását hozták fel, amiket szigorúbbra vennének, mint az eurózónában.

A listán szerepelt az Európai Bankfelügyelet (EBA) és az uniós tőzsde-felügyeleti hatóság (ESMA) fölött gyakorolt nagyobb angol kontrol. Cameron biztosítékokat akart, hogy az EBA székhelye továbbra is London marad, és hogy a jövőben egyhangú döntésre legyen szükség, ha további jogköröket akarnának átadni a szervezetnek a kormányok.

Az egyhangúság igénye kiterjedt volna új „felhasználói díjak” megállapítására is, amiknek elkerülése a harmadik nagy követelés volt. Nagy-Britanniában a pénzügyi szektor sokkal jelentősebb szerepet játszik, mint a többi európai állambab, így bármilyen díj, vagy adó sokkal jobban érintené a Cityt, mint versenytársait – írta meg a Financial Times.

További kevésbé hevesen követelt elvárás volt az EU nyitva tartása amerikai vagy ázsiai pénzügyi körök előtt (amik valószínűleg Londonon keresztül fektetnék be pénzüket), az unió piacának egységének megőrzése, végül egyes „fontos iparágak” támogatása, a konkrét iparágak megnevezése nélkül.

Az elszántságnak nagy ára lesz

Cameron kiállása az angol bankrendszer mellett gazdasági szempontból teljesen érthető volt. Míg Párizs és Frankfurt is fontos gazdasági központ, pénzügyek terén eltörpülnek London mellett. Egyes kategóriákban, például valutakereskedelemben, Nagy-Britannia az ügyletek 40 százalékát bonyolítja le világszinten, míg Franciaország és Németország csak 3 illetve 2 százalékát.

A Guardian által idézett Times felmérése alapján az angolok többsége egyetértett ezzel az érveléssel. A megkérdezettek 57 százalék szerint helyes volt, hogy Cameron megvétózta a közös EU döntést, és csak 14 százalékuk mondta, hogy ez rossz döntés volt. A konzervatívok koalíciós partnerei a liberálisok bár erősen kritizálták a döntést, a realitásokat felismerve ennél többet nem tehetnek. Danny Alexander liberális pénzügyminiszter helyettes szerint a kormány felbomlása elképzelhetetlen.

Míg otthon Cameron könnyedén átvészelheti a belpolitikai vihart, nemzetközi szintéren a az angolok többsége szerint rosszul járhat. Nicolas Sarkozy francia elnök pénteken már elutasított, hogy Nagy-Britannia az euró megmentéséről szónokoljon, mikor nem is akart csatlakozni a zónához, hétfőn pedig már arról beszélt, hogy szerinte előző hét óta „egyértelműen két Európa létezik.”

Angela Merkel német kancellárasszony szintén nem volt elragadtatva London makacskodása miatt. „Komolyan nem hiszem, hogy David Cameron egyáltalán ott lett volna mellettünk a tárgyalóasztalnál” – nyilatkozta az egyeztetésről távozva. Azóta egy névtelen EU hivatalnok a Financial Timesnak megerősítette, hogy „ez nagyon sokba fog kerülni az Egyesült Királyságnak. Mindenkit megsértettek.”