Elkeseredéstől izzik Görögország

„Elég volt! Fogalmuk sincs arról, mit jelent, ha a görögök fellázadnak. És a görögök, pártállástól függetlenül, fellázadtak” – mondta a Reutersnek a 89 éves Manolisz Glezosz, aki még 1941-ben vált nemzeti hőssé, amikor egy éjszaka felmászott az Akropoliszra, hogy a német őrök orra előtt letépje a kifeszített náci zászlót.

És valóban, a hétvégén rég nem látott méretű zavargások törtek ki több görög városban. A tudósítások szerint csak Athénban legalább 10 épületet gyújtottak fel, a központi Szintagma teret könnygáz borította, miközben egyes becslések szerint nyolcvanezren is tüntettek az utcákon a kormány legújabb megszorító intézkedései ellen.

A vasárnap megszavazott csomagban szerepel többek között 15 000 közalkalmazott elbocsátása, a munkaerőpiaci szabályok rugalmasabbá tétele, valamint a minimálbér 20 százalékos csökkentése havi 751 euróról 600 euróra (290-es árfolyamon ez 218 ezer forint helyett 174 ezer forintot jelent).

Állandó csődveszély

Minderre azért van szükség, mert Görögország a korábbi mentőcsomagok ellenére ismét a csőd szélén táncol. Az országnak már márciusban elfogyhat a pénze, ha nem sikerül megállapodnia az IMF-fel és az EU-val s második, 130 milliárd eurós mentőcsomagról. Emellett az intézkedésektől függ az is, hogy sikerül-e végre tető alá hozni a tavaly ősz óta tervezett megállapodást a magánhitelezőkkel a tartozások közel felét jelentő 100 milliárd eurós adósság leírásáról.

„Egyenesen nézünk a görög emberek szemébe, a történelmi felelősségünk teljes tudatában” – mondta a hétvégén Lukasz Papadémosz miniszterelnök egy televíziós beszédben. „A mostani intézkedések társadalmi költségei eltörpülnek ahhoz képest, amivel az a gazdasági és társadalmi katasztrófa járna, ami az elmaradásuk esetén következne be.”

Egyre lejjebb

Ez azonban vélhetően nem jelent igazi vigaszt azoknak, akiket már a korábbi megszorítások is érzékenyen érintettek: 2008 óta az országban kiigazítások egész sorát jelentették be, szolidaritási adót vezettek be, emelték az áfát, 20 százalékkal megvágták az ezer eurónál magasabb nyugdíjakat, luxusadót vetettek ki a jachtokra, medencékre és bizonyos autókra, csökkentették a közszféra béreit, megvágták a bónuszokat és felfüggesztettek állásából 30 000 közalkalmazottat.

A takarékoskodás miatt a Financial Times becslése szerint csak tavaly 14 százalékkal csökkent egy átlagos görög jövedelme. Közben az adóemelések és a fizetéscsökkentések mellett tovább rontja a helyzetet a gazdaság visszaesése is: az IMF adatai szerint tavaly 6 százalékkal csökkent a GDP, és még idén is mintegy 3 százalékos visszaesésre lehet számítani. Eközben a munkanélküliség drámai mértékben növekszik, két év alatt a duplájára nőtt.

Elkeseredettség

Az általános pesszimizmust jelzi, hogy a BBC szerint egy év alatt negyven százalékkal nőtt az öngyilkosságok száma az országban, és az Eurobarometer tavaly decemberi adatai alapján a görögök 63 százaléka fél attól, hogy elveszítheti a munkáját. Még rosszabb a helyzet a jövőre nézve, a válaszadók 78 százaléka félti a gyerekei munkahelyét, és 85 százalékuk szerint nem ér véget a válság a következő két év során.

Katasztrófaelhárítás

Ennek ellenére abban, hogy a most megszavazott intézkedésekkel egy sokkal nagyobb katasztrófa kerülhető el, Papadémosznak és a koalíciós kormánynak igaza van. Ha Görögország csődöt jelent, annak elemzők szerint beláthatatlan következményei lennének: a bevételeinél még mindig jóval többet költő államnak senki nem lenne hajlandó további kölcsönöket adni, így a közalkalmazottak fizetés nélkül maradnának, és például a nyugdíjakat sem tudnák kifizetni.

Emellett az állampapírok hozama az egekbe szökne, ami katasztrofálisan érintené az ezekből sokat birtokló görög bankokat. Ez a két hatás az egész gazdaságot leblokkolná, az országnak sürgősen pénzre lenne szüksége, amit csak – vélhetően újabb megszorítások árán – egy új mentőcsomaggal, vagy a drachma visszahozatalával lehetne megoldani. Mivel ez utóbbi a görög vagyonok drámai leértékelődésével járna, a kör lényegében bezárul, és az országnak nem marad más választása, mint a megszorítások elfogadása.

Dominóeffektus

Arról nem is beszélve, hogy az eurózóna egyik tagjának bedőlése a teljes övezet bankrendszerét megrázná. Német és francia bankok több tízmilliárd euró értékben birtokolnak görög papírokat, így ezek kényszerű, tervezetlen leírása a többi tagállam kötvényhozamát is megdobná.

A 2008-at követő helyzethez hasonlóan befagyna a hitelezés és visszaesne a gazdaság teljesítménye, ami az eddigieknél is hevesebb ellenérzéseket válthat ki a társadalmakban Görögország finanszírozásával szemben. Ez pedig azt jelentené, hogy az országnak nem marad más választása, mint az eurózóna elhagyása, ami viszont könnyen az egész pénzügyi unió végének nyitányát jelentheti.

Nem látszik a kiút

Bár a megszorításokért cserébe kapott új mentőcsomaggal, valamint a magánhitelezőkkel tervezett megállapodással az adósság mintegy felének elengedéséről osmét elhárult az azonnali csőd veszélye, ez minden jel szerint ismét csak egy átmeneti megoldást jelent az országnak, amit már a 2008-as válság is hatalmas, a GDP 113 százalékát kitevő adóssággal ért el.

Ez az adósságszint a recesszió miatt az elmúlt években rohamos növekedésnek indult, és tavaly már elérte a GDP 166 százalékát. Ezt kellene az uniós tervek szerint 2020-ig a GDP 120 százalékára csökkenteni, ami még mindig rendkívül magas összeg, de a remények szerint a hiány leszorítása mellett már kezelhető.

Ehhez azonban nem biztos, hogy elegendő az eddigi utat járni: sokak szerint az ország közelít a határaihoz, ráadásul a megszorítások a gazdaság fékezésén keresztül rontják a GDP-arányos államadósság mutatót. Így a megoldáshoz szükség lehet arra, hogy a hitelezők, köztük az ettől eddig mereven elzárkózó európai államok is elengedjék a tartozás egy részét – erre azonban az általános gazdasági visszaesés és a fokozódó társadalmi ellenállás miatt nem valószínű, hogy a közeljövőben sor kerülne. Sőt, a legfrissebb – bár időről időre korábban is felmerült – hírek szerint Brüsszelben egyre többen beszélnek arról, hogy elegük van a görögök pénzeléséből, és inkább lennének híve a görög államcsődnek.