Van 100 billió eurónk, mégse örülhetünk

Az Allianz tegnap jelentette meg Globális Vagyonosodási Jelentésének harmadik kiadását, mely több mint 50 ország háztartásainak eszköz- és adóssághelyzetét elemzi. A beszámolóból kiderül, hogy a vagyonok a pénzügyi válságot követő egyértelmű fellendülése tavaly hirtelen megtorpant: a 2009-es és 2010-es 7,8 és 9,7 százalékos növekedési adatokat követően 2011-ben az egy főre jutó nettó pénzeszközök mindössze 0,6 százalékos bővülést mutattak.

Bár a 100 trillió eurós szintet 2011-ben sikerült meghaladni, részben az uniós pénz gyengeségének köszönhető, hogy a háztartások a világ pénzeszközeit összességében 103,3 billió euróra növelték. A bizonytalanság, az alacsony kamatlábak és az euróválság egyértelmű nyomot hagytak – mondta el Michael Heise, az Allianz SE vezető közgazdásza. Szerinte nagyrészt a betétesek viselik annak terhét, hogy a pénzügyi piacok újjászervezésében nem történt érdemi előrelépés, és az eurózóna válságát sem sikerült megoldani.

Egyértelműen megfigyelhető, hogy a betétesek életét egy ideje kedvezőtlen megtakarítási környezet nehezíti: 2000 óta az egy főre jutó bruttó pénzeszközök átlagosan évi 3,1 százalékos ütemben növekedtek; ez nagyjából megfelel ugyanazon időszak átlag inflációs rátájának. Más szóval: az elmúlt 11 évben a betétesek világszerte képtelenek voltak eszközeikkel reálnövekedést felmutatni. „Kijózanító felismerés” – jegyezte meg Heise.

Vissza a biztonsághoz

Más részről viszont a betétesek a pénzügyi válság óta fegyelmezettebben viszonyulnak adósságukhoz. A globális adósságtömeg 2011-ben ismét csak mérsékelten, mintegy 2,2 százalékkal növekedett, ami sokkal lassabb, mint a nominális gazdasági teljesítmény növekedése. Ennek eredményeként a globális adósság aránya csak tavaly 2,5 százalékponttal (kevesebb, mint 67 százalékra) csökkent. A válságot megelőző években a globális adósságnövekedés gyakran járt a 8 százalékos határ fölött, miközben az adósság ráta csaknem 72 százalékon tetőzött.

A 2000-rel kezdődő teljes időszak alatt azonban az adósságnövekedés, évente átlagosan 5,5 százalékkal nyilvánvalóan meghaladta a háztartások évi négy százalékos eszközgyarapodását . Ezért növekedtek az egy főre jutó nettó pénzeszközök átlagosan évente csupán 2,5 százalékkal.

A nagyobb fokú adósságtörlesztési fegyelem mellett a globális eszközgyarapodást a Lehman Brothers csődje utáni korszakban egy másik jelenség is jellemzi. A biztonságos befektetésekbe való visszalépés lehetőségére folyamatos az igény. Ennek a trendnek mindenekelőtt maguk a bankok a haszonélvezői, a banki szektor válságától egyébként függetlenül.

Az elmúlt négy évben a világ összes régiójában a bankbetétek bizonyultak a leggyorsabban gyarapodó eszközcsoportnak. Csak az elmúlt évben a betétesek világszerte több mint 6 százalékkal, azaz mintegy kéttrillió euróval növelték bankbetétjeiket.

Ezek a globális számadatok természetesen elkendőzik az igen eltérő regionális és országos fejlettségi szinteket. Általánosan szólva, eszközállomány és dinamizmus tekintetében a világ két részre osztható.

Mi gyengén teljesítünk

Vannak egyrészt Észak-Amerika gazdagabb országai, Nyugat-Európa, Japán és a Csendes-óceáni térség, melyek a múltban igen gyenge növekedést tudtak felmutatni. 2000 óta az egy főre jutó pénzeszköz állomány növekedése ezen országokban csak évi 1,2 (Japán) és 2,4 (Csendes-óceáni térség) százalék között mozog.

Európai szemszögből ez különösen aggasztó: ha az eszköznövekedést és az éves 1,3 százalékos növekedési rátát tekintjük, Nyugat-Európa már Japánhoz kezd hasonlítani. Ezen felül pedig a világ gazdag régióinak van még egy közös, kedvezőtlen vonása: az egy főre jutó nettó pénzeszközök csökkentek a Lehman-válság óta, bár Nyugat-Európában e csökkenés kizárólag a tavalyi hanyatlásnak tulajdonítható. Ezekben az európai országokban a válság miatti jelentős eszközvesztés az a fő tényező, mely nyomás alatt tartja az eszközállományok gyarapodását a teljes régióban.

Ezzel szemben a latin-amerikai, ázsiai és kelet-európai feltörekvő gazdaságokban a növekedés távolról sem volt vérszegénynek mondható. A fenti régiók betétesei következetesen csillagászati eszköznövekedésről számolnak be az ezredforduló óta: évi egy főre jutó nettó pénzeszköz-növekedéseik átlagértéke gyakran kétszámjegyű. Bár a 2007/2008. évi pénzügyi válság jelentékenyen lelassította a piacot ezen régiókban, az évi növekedési ráta továbbra is igen erőteljes, 7 és 10 százalék között mozog. Másrészről viszont az átlagos egy főre jutó eszközállomány a hagyományosan iparosodott országokban mért értékeknek csak töredéke.

Ebben a tekintetben Magyarország inkább a fejlett gazdaságokhoz hasonlít. Míg tavaly Magyarország komoly visszaesést könyvelhetett el az egy főre jutó nettó pénzeszközök területén, addig a 2011-es érték legalább kicsit meghaladja a válság előtti csúcsot.

Még hosszabb időtávon szemlélve a helyzetet, Magyarország egy főre jutó nettó pénzeszköz-növekedése - az éves növekedési ráta 2000 óta 6,2 százalék - közelebb áll Németországéhoz, mint a regionális átlaghoz. Ez a viszonylag gyenge teljesítmény kizárólag Magyarország lakossági adósságállományában látott gyors növekedésnek tudható be. Globális összehasonlításban Magyarország 33. volt a leggazdagabb országok listáján, ahol az egy főre jutó nettó pénzeszközök átlaga 2011 végén 5 220 euró volt. A listát egyébként évek óta Svájc vezeti a második és harmadik helyen Japán és az USA következik.