Marianna
5 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Kit pusztít el az iráni atom?

2012.10.11. 17:09
Súlyos gazdasági válságba sodorták Iránt az ellene elrendelt szankciók, amelyek körét szerdán ki is bővítette Barack Obama elnök – más olvasatban az ország saját magát lehetetlenítette el az atomprogramjával. Teherán szerint polgári célra dúsítják az uránt, ám közben a Forradalmi Gárda vezetője arról beszél, biztosan háborúzni fognak Izraellel, csak kérdés, mikor. Két elnökválasztás és az iráni gazdasági válság is bekavarhat a történetbe.

Barack Obama amerikai elnök szerdán aláírta azt az újabb Irán-ellenes gazdasági szankciókról szóló végrehajtási végzést, amit a kongresszus még a nyáron fogadott el. Így az Egyesült Államok egyre erősebben szoríthatja meg Irán gazdaságát. Az új szankciók az energiaipart, a hajógyártást és a pénzügyi szektort érintik, és büntetést irányoznak elő minden olyan cégnek, amely bármilyen formában segíti az iráni uránkitermelést vagy olajszállító tartályhajókat bocsát a perzsa állam rendelkezésére.

Egy hét, mínusz negyven százalék

A feszültségek egyre nőnek, előző héten már összecsapások is kirobbantak, miután az ország valutája, a riál értéke egy hét alatt negyven százalékot esett a dollárral szemben, így az elmúlt 15 hónapban értékének kétharmadát elvesztette. A rohamos pénzromlást a nyugati gazdasági szankciók okozzák, amik gyakorlatilag összeroppantották az iráni gazdaságot.

A klerikális kormány jelenleg úgy próbálja felvenni a harcot a riál gyengülésével, hogy gyakorlatilag államosítja a valutapiacot. A rezsim szereti kiemelni, hogy az IMF előrejelzése szerint az ország gazdasága a szankciók ellenére még jövőre talpra állhat. A valutaalap úgy látja, hogy hiába károsítja az olajembargó országot, az iráni gazdaság nem fog összeomlani – csakhogy a jelentés még a riál összeomlása előtt készült. Az IMF egyébként a tavalyi kétszázalékos gazdasági növekedés után azt mondja, idén majdnem egy százalékkal csökken majd az iráni GDP.

A parlament közben jóváhagyta azt a kerettörvényt, amely korlátozza a kormányt abban, hogy több fajta árfolyamot használjon külföldről származó bevételeiben, továbbá kötelezte, hogy bizonyos alapok ismét az államkassza részét képezzék.

Árfolyam, ahogy jólesik

Iránban így már háromféle árfolyam létezik: a dollár hivatalos árfolyama az importált élelmiszerek és gyógyszerek esetében 12 260 riál, az ipari eszközöknél ennek a dupláját számítják fel, míg a feketepiacon 30 000 riált is adnak egy dollárért. A legális valutaváltók viszont egy dollárért ne adhatnak 28 500 riálnál többet, ezért azok inkább bezártak, hogy ne bukjanak annyit a váltásokon.

Az iráni infláció azonban az IMF szerint csökken majd 2013-ban, az idei 25,2 százalék után. Az előrejelzett 21,8 százalék azonban még így is hatalmas infláció, az Európai Unióban például a magyar a legnagyobb a maga hat százalékával.

A kormány ráadásul úgy döntött, hogy elhalasztja az élelmiszertámogatások reformját. Ez segíthet az iráni kormánynak, az ország gazdaságának azonban biztosan nem tesz jót. Az IMF 2011 nyarán már megdicsérte a kormányt, mert bele mert menni egy népszerűtlen reformba, ami több tízmilliárd dollárral csökkentette volna az élelmiszerárak támogatásait.

Vasárnap azonban az iráni parlament felfüggesztette ezt a reformot a riál gyengülése miatt. A terv egyébként Mahmúd Ahmedinezsád elnöké volt, ezért a leszavazás erősíti azt a feltételezést, hogy a gazdasági válságot a kormány és a parlament megpróbálja majd az amúgy is távozó elnök nyakába varrni.

Csak csirkét ne!

Teheránba egyébként is alig jut áru külföldről – a nyáron a rendőrség parancsnoka például meg akarta tiltani, hogy a tévében csirkét mutassanak, mert az annyira drága lett, hogy egy átlagos család már nem engedhette meg magának. Az IMF szerint az iráni központi banknak tavaly 106 milliárd dollárnyi devizatartaléka volt, ami a szokásos kereskedelmi forgalommal 13 hónapra lenne elég az import fedezéséhez.

Arról egyébként megoszlanak a vélemények, hogy a szankciók mennyire szoktak működni, hiszen a gazdasági megszorítások elsősorban az adott ország állampolgárait, nem pedig a vezetést sértik. Egy 1997-es, a téma klasszikusának számító tanulmányban Gary Hufbauer azt írja, hogy a gazdasági szankciók körülbelül egyharmada működik, azok is főleg akkor, amikor visszafogott célokat tűznek ki, nem a rezsimváltást.

Irán gazdasága egyébként sincs jó állapotban, hiába volt az elmúlt években rendszeresen a négy százalékos GDP-arányos gazdasági növekedés. Az iszlám forradalom kezdete óta ugyan rohamosan csökken a szegénység az országban, azonban olyan államkapitalizmust építettek ki, amiben a klerikális állam vezetősége irányítja a teljes belföldi piacot.

De mit akarnak tőlük?

A nyugati országok a szankciókkal atomprogramjának leállítására akarják rábírni Iránt. Teherán azt állítja, hogy a program kizárólag polgári célú – bár energiaigényét a világ legnagyobb kimutatott földgáztartalékaiból is fedezhetné –, de urándúsítási programja alapján feltételezhető, hogy valódi célja a fegyvergyártás.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy pontosan mikorra tudna atomfegyvert előállítani, de a Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet (ISIS) amerikai biztonsági kutatóintézet hétfőn azt állította, hogy Iránnak már 2-4 hónapon belül lehet egy atomtöltethez elegendő fegyvertisztaságú uránja. Ez ugyanakkor nem egyenlő azzal, hogy működőképes robbanótöltetet is előállítana, ami további időbe telne majd. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök az ENSZ Közgyűlésen arról beszélt , hogy Iránnak 2013 közepére lehet elég alapanyaga egy atombomba elkészítéséhez.

Az ország vezetői egyelőre a szankciók ellenére sem hajlandók feladni atomprogramjukat, időről időre visszaengedik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ellenőreit, és tárgyalnak a szervezettel. A NAÜ szeptember közepén jelezte, hogy folytatják a tárgyalásokat az ellenőrzések megújításáról, és az iráni oldal is nyitott volt erre, habár egyben arról beszélt, hogy a szervezet információit szerinte szabotőr terroristák is felhasználhatják. Az iráni külügyminiszter utalt erre, de a NAÜ szerdán tagadta, hogy főigazgatójuk, Jukija Amano mostanában Teheránba látogatna, írja az AFP.

Háború lehet belőle

Az iráni atomprogram előrehaladásával egyre reálisabb veszély egy közel-keleti háború, Izraelben ugyanis el akarják kerülni, hogy egy rendszeresen az elpusztításukkal fenyegetőző ország atomfegyverhez jusson. Izraeli vezetők az elmúlt hónapokban is többször felvetették az iráni létesítmények ellen irányuló megelőző csapás lehetőségét, mivel állításuk szerint a szankciók nem érik el a kívánt hatást.

Ennek ugyanakkor ellentmond az izraeli kormánynak készített, szeptember végén kiszivárgott olyan jelentés, amely állítólag éppen arról szólt, hogy hatnak az Irán elleni szankciók. Az izraeli külügyminiszter pedig nem megelőző csapásról, hanem arról beszélt, hogy egy éven belül a Tunéziát, Egyiptomot és Líbiát megrázó forradalmakhoz hasonló felkelés törhet ki Iránban. Az ENSZ Közgyűlésében Netanjahu annyit mondott, világos határvonalat kell húzni , amit egy piros filctollal meg is tett egy bombát ábrázoló táblán. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államokkal együtt jelölnék ki a lépéseket.

A Newsweeknek viszont korábbi politikai és katonai vezetők Barack Obama amerikai elnök nemzetbiztonsági stábját lemodellezve már azt szimulálták, hogyan indulna még a november 6-i amerikai elnökválasztás előtt az iráni háború. Az Egyesült Államok a választási kampány hajrájában semmiképpen sem érdekelt egy fegyveres konfliktusban, és Izraelt is próbálja eltéríteni ettől, de légicsapások sorozata esetén nehezen maradhatna ki.

Obama kampányolhat is azzal, hogy hatnak a szankciók. Az elnökválasztás után ugyanakkor fontos különbséget jelenthet, hogy Obama marad-e az Egyesült Államok élén, vagy republikánus kihívója, Mitt Romney kerül hatalomra – azt ugyan nem tudni, Romney változtatna-e álláspontján, amennyiben megválasztanák.

A volt massachusetts-i kormányzó mindenesetre keményen bírálta a szankciókat erőltető Obamát, ő akár konkrét katonai fenyegetést is szükségesnek tart ahhoz, hogy megakadályozzák Irán atomhatalommá válását. Szerinte Irán túlságosan is biztonságban érezheti magát az Egyesült Államoktól, Obama pedig cserbenhagyta Izraelt a kérdésben. Nemcsak az amerikaiak, hanem az irániak is elnökválasztásra készülnek, miközben az országban most kiújuló elégedetlenség középpontjában Mahmúd Ahmadinezsád elnök áll.

Az atomprogram körüli vita az amerikai elnökválasztás eredményétől függően erősödhet fel, de az is kérdés, hogy a gazdasági szankciók milyen lépésekre kényszerítik az iráni rezsimet. Az elmúlt hetekben kiújult elégedetlenség középpontjában ugyanis áll Mahmúd Ahmadinezsád elnök áll, aki helyett jövőre egy szociálisan érzékeny elnökjelöltet is indíthatnak majd az elnökválasztáson.

Iráni pávatánc

Ami Iránt illeti, Teherán többször fenyegetőzött, hogy ha támadás éri, akkor a Perzsa-öbölnél lévő amerikai támaszpontokat is célpontnak fogja tekinteni, mivel szerinte Izrael nem indíthatna légi csapást az Egyesült Államok tudta nélkül. Emellett azt mondják, hogy lezárják a nemzetközi olajszállításban kulcsfontosságú Hormuzi-szorost. Közben a Forradalmi Gárda parancsnoka arról beszélt, hogy előbb-utóbb a zsidó államot elpusztító háború tör majd ki Izraellel.

Ezzel párhuzamosan viszont ENSZ-szakértők vasárnap bejelentették, hogy Irán orvosi célokat szolgáló U3O8-as uránoxidporrá zúzta magasan dúsított uránkészletének harmadát, ezzel is jelezve, hogy kész visszatérni a tárgyalóasztalhoz. Azt is belengették, hogy felfüggesztenék az atomprogramot, ha azonnal feloldják a gazdasági szankciókat a nyugati országok. Így azonban a kitermelt urán Iránban maradna, ami lehetővé tenné, hogy bármikor újraindítsák a programot, ezért ebbe nem mennének bele a nyugati országok.