Úgyis jön a segély
Az Accor vezére szerint a tengerentúli francia megyének számító szigetekre zúduló állami apanázs miatt a helyiek nem igazán szorulnak rá arra, hogy dolgozzanak, ennek következtében az ismétlődő sztrájkok "szisztematikusan tönkretették" a vállalat szervezettségét, így a hatékonyság "borzalmas" szintre zuhant vissza.
Inkább a spangli
Az 15 munkahely elvesztésén túl gazdaságuk teljes megrendülése fenyegeti a két szigetet. Nem az Accor ugyanis az egyetlen, amelynek elege lett. A térség turistaforgalmának jelentős szeletét biztosító luxushajó-társaságok egyre nagyobb része dönt úgy, hogy nem kötnek ki a karibi árakhoz képest is igen drága szigeteken.
Ugyanilyen visszafogottak a légitársaságok is, emiatt tavaly ötödével csökkent a turisták száma. Még az egyébként hűséges vendégnek számító anyaországbeli franciák is egyre szívesebben választják a komcsi, de olcsó Kubát, vagy a veszélyes, de rasztafáriánus Jamaikát.
Ez lesz a nagy osztogatásból
Az abszurd helyzet kialakulását sokan azzal magyarázzák, hogy a jobboldali kormányok alatt is erősen balos gazdaságpolitikát folytató francia állam hatalmas pénzsegélyekkel tartotta fenn az életszínvonalat az egyébként rettentően szegény tengerentúli területein, így sehol sem bírt kialakulni a piaci versenyt is kibíró normális helyi gazdaság. Martinique-on és Guadeloupe-on például a turizmuson kívül gyakorlatilag csak banántermesztéssel foglakoznak, ami manapság nem nagy pálya.