Eleonóra
-1 °C
2 °C

Elmaradásra ítélt mezőgazdaság

2007.05.18. 08:05
Igazságosabb és hatékonyabb rendszert kell kialakítani, ami jobban hozzájárul egy fenntartható európai mezőgazdasági termelés kialakításához, a kis- és közepes méretű birtokok fennmaradásához. Az egyik legfőbb gond az együttműködés, a kooperációk, termelői szerveződések alacsony foka – állapítja meg az Európai Parlamentnek készült jelentés, mely szerint az új uniós tagállamok meződgazdasága elmaradott, az árak közti különbség mégsem okozott feszültséget a piacon.

Az átlagos mezőgazdasági termelési szint az EU-hoz csatlakozott tíz új tagállamban messze az EU-15-ök szintje alatti, a gazdálkodást jobbára alacsony technológiai színvonalú, kevés tőkével működő, önellátó, részidős farmok jellemzik, kivéve részben Magyarországot és Észtországot. Ez abból a jelentésből derül ki, amelyet Tabajdi Csaba, az Európai Parlament mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottsága főtagja készített az EU-hoz csatlakozott tíz új tagország mezőgazdasági integrációjáról.

Szociális ágazat

A közelmúltban elfogadott jelentés megállapítja, hogy a mezőgazdaság a tíz új tagállamban kiemelt gazdasági és szociális szerepet tölt be, a szektor súlya itt lényegesen nagyobb, mint a régiekben. Az új tagok egyes vidéki térségeiben a mezőgazdaság szinte az egyetlen megélhetési forrás. A gazdák alacsony tulajdonosi részesedése a feldolgozói és értékesítői hálózatokban komoly akadálya a versenyképességüknek és nagyban hátráltatja a kooperációt és integrációt.

A jelentés szerint 2007-2013 között a tíz új tagállam gazdái - összehasonlítva az EU-15-tel - az összesített mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásoknak hektárra vetítve csak 62-64 százalékát, míg gazdára vetítve 33 százalékát kapják. Az uniós közvetlen kifizetéseket kiegészítő "top up" súlyos terhet jelentett a nemzeti költségvetések számára, több ország (így Magyarország) esetében értékes vidékfejlesztési források átcsoportosításával lehetett csak eleget tenni a 30 százalékos szint elérésének.

Konzervált viszonyok

A majd háromszoros támogatási lemaradás súlyos modernizációs és versenyhátrányt, továbbá piacvesztést jelent az új tagállamok gazdáinak. Az új tagállamok csatlakozása ugyanakkor alig terhelte meg a Közös Agrárpolitika (KAP) költségvetését, a régi tagállamok termelői csak 2007-től kapnak kevesebb pénzt (néhány százalékkal), ami alapvetően nem a bővítés, hanem a 2002-es Chirac-Schröder paktum miatti megszorítás eredménye. A jelenlegi KAP-rendszer nem segíti a növénytermesztés és állattenyésztés egyensúlyának kialakítását, ellenkezőleg, sok tekintetben nem járul hozzá az agrárszektor modernizációjához, ami különösen az új tagállamok számára kedvezőtlen.

A csatlakozás mérlege

Az unió közös mezőgazdasági politikájába bár zökkenőkkel, de nagyobb megrázkódtatás nélkül illeszkedtek be az új tagállamok - állapítja meg a jelentés. Az újak belépésével nem keletkezett zavar az egységes piacon. A régi tagállamok a védzáradékokat egyetlen esetben sem használták fel, sőt még az alkalmazásuk sem merült fel. Emellett a csatlakozással az újak és a régiek egyaránt nyertek.

A régi tagállamok is jól jártak a bővítéssel, kiterjesztették piacukat kelet felé, és megszerezték a feldolgozóipari létesítményeinket. Az új tagállamoknál pedig az EU-nak és az egyszerűsített kifizetési rendszernek köszönhetően az egyes mezőgazdasági szektorokban jelentősen nőttek a támogatások, javult az átlagos jövedelmezőség és stabilizálódtak az árak.

A szigorú uniós előírások következtében javult a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és a növényvédelem helyzete. Javaslatok a KAP reformjára Mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy a Közös Agrárpolitika fennmaradjon - fogalmazta meg Tabajdi. Alapvető európai és magyar cél, hogy a támogatásokat megőrizzük, elkerüljük a KAP renacionalizációját és a társfinanszírozás bevezetését.

Agrárellenes hangulat

Ez ugyanakkor a jelenlegi költségvetési helyzetben, a 2008-2009-es felülvizsgálatkor nem lesz könnyű. Erős "agrárellenes" hangulat uralkodik Európa-szerte, amit a bioenergetika előtérbe kerülése képes lehet érdemben ellensúlyozni. A KAP jelenlegi torzításait, zavarait ugyanakkor meg kell szüntetni. Vannak kedvezményezett (gabonaféleségek, cukor, dohány) és mostoha szektorok (sertés-, baromfi-, zöldség-gyümölcs-, szőlő- és borágazat). Igazságosabb és hatékonyabb rendszert kell kialakítani, ami jobban hozzájárul egy fenntartható európai mezőgazdasági termelés kialakításához, a kis- és közepes méretű birtokok fennmaradásához. Az egyik legfőbb gond az együttműködés, a kooperációk, termelői szerveződések alacsony foka.

A nemzeti és regionális sajátosságok érdemibb figyelembevétele érdekében közösségi szinten rugalmasabb piaci rendtartási szabályokat kellene megállapítani. Erre jó minta lehet a jelenleg tervezési fázisban lévő borreform: a tagállamok a közösségi forrásokat nemzeti borítékokban kapják meg, ebből finanszírozhatják a közösségi intézkedések és szabályok előre meghatározott egyfajta "menüjéből" az általuk szükségesnek tartottakat. Közösségi finanszírozással új, kiegészítő, regionális és átmeneti piaci intézkedéseket kell bevezetni. Elengedhetetlen egy hatékony mezőgazdasági krízis- és kockázatkezelő rendszer megteremtése, közösségi finanszírozással, nemzeti borítékokból. A nemzeti támogatások rendszerének pedig nagyobb rugalmasságot kell biztosítani.

Az új tagállamok számára a SAPS-ról a bonyolult és költséges SPS-rendszerre való áttérés időzítése rendkívül fontos. Érdemes lenne az áttérési határidőt 2013-ra kitolni, és alternatív megoldásként a kereszt-megfelelési (környezetvédelmi, növény- és állat-egészségügyi) szabályok alóli mentességet kiharcolni. A közvetlen kifizetéseket pedig célszerű volna olyan ágazatokra és kedvezményezettekre is kiterjeszteni, amelyek korábban nem részesültek ebből.