Albániában a gazdaság működését veszélyeztető áramhiány alakult ki. A fővárosban, Tiranában ismétlődő áramszünetek borzolják a nagy- és kisfogyasztók idegeit, vidéken csak napi négy órán át van áramellátás. A hazai termelés vízi erőművekre épül, amelyek tározóinak vízkészlete a Dél-Európát sújtó óriási szárazság miatt 85 százalékkal csökkent, ezért az áramtermelés a Nemzetközi Valutaalap adatai szerint 30 százalékkal esett vissza idén.
Két évtizede még exportáltak
Ez különösen annak fényében tűnik tragikusnak, hogy a sztálinista uralom alatt Albánia még áramot exportált. Az energiahiány másik oka közvetve az Európai Unió, pontosabban Bulgária januári uniós csatlakozása, ugyanis annak egyik feltétele az ország csernobili típusú nukleáris blokkjainak leállítása volt. Ezzel visszaesett az Albániába irányuló bolgár áram mennyisége is.
Az energiahiány ugyanakkor csak átmenetileg hátráltatja az ország közeledését az európai normákhoz, illetve az EU-hoz. A lerobbant közlekedési infrastruktúra ezzel szemben hosszabb távon fékezi a fejlődést, például azzal, hogy nehezíti az elektromos hálózat részeinek megközelítését is. További tartós, a társadalom mélyrétegeibe ivódott probléma a korrupció, ami beépül a beruházási költségekbe, érezhetően megdrágítva az építkezéseket. Mivel mindezek miatt nem fejlődik a vidék, az utóbbi időben tömegesen költöztek a városokba, tovább fokozva a gazdasági-szociális problémákat.
Szigor van, áram nincs
Albániában az elmúlt években megindult a generációváltás, amely nyomán például az ország állami tulajdonú áramszolgáltató cégének élére egy Amerikában tanult, fiatal vezetőt neveztek ki. Egyik első intézkedéseként elfogadta ugyan, hogy nem lehet emelni az áramdíjakat, ám közölte, hogy leállítják a szolgáltatást azoknál, akik nem fizetnek. Ez az ügyfelek egynegyedének megregulázását jelenti.
Az ifjú menedzser ellenáll az IMF követelésének, hogy válasszák szét az áramtermelést, -szállítást és -szolgáltatást, majd privatizálják az önálló vállalatokat. Ugyanis éppen az USA-ban szerzett tapasztalatai mutatják, hogy a költséges elosztás összeomolhat a magas profitot hozó termelési háttér nélkül.