A világcégek krémje a jelek szerint már nem tartja futurisztikus gondolatnak a sorozatgyártott üzemanyagcellás hajtóműveket. A három nemzetközi vállalat azért hozta össze a 100 millió dolláros alapot, hogy az kisebb, a területen mozgó társaságokba fektetve felfuttassa az iparágat.
|
| |
Csendes, hatékony és nem szennyez
| | |
Az üzemanyagcella leegyszerűsítve egy olyan elektrokémiai eszköz, amelyben a kémiai reakció közvetlenül elektromos áramot termel. Az akkumulátoroktól és elemektől eltérően a cellák nem tudnak lemerülni, hiszen addig működnek, amíg tart az üzemanyag. Előnye, hogy nem tartalmaz mozgó alkatrészt, így csendes, nem szennyezi a levegőt és az üzemanyagból - amely általában hidrogén - a szokásosnál jobb hatásfokkal állítja elő az elektromos áramot. Az eszközt Sir William Grove találta fel 1839-ben. A laboratóriumokon kívül a cellákat eddig űrjárműveken használták. A legkomolyabb kísérletek azt célozzák, hogy versenyképes közúti járművet tudjanak gyártani ilyen energiaforrással.
|
|
A nagyok persze nem önzetlenül teszik ezt, hiszen mind a hárman komoly összegeket fektettek ilyen fejlesztésekbe, így az ágazat virágzása felértékelné befektetéseiket.
Előbb állva, aztán menet közben
A Johson Matthey most építi üzemanyagcellák alkatrészeit előállító üzemét Nagy-Britanniában, és mind a Shell, mind a Mitsubishi belefolyt az ilyen irányú kutatásokba. Alig akad ugyanakkor olyan társaság, amely profitot látott volna az alternatív energiaforrásból.
Bár az igazi célterület a járműipar, szakértők szerint korábban várható, hogy az olyan statikus fogyasztókat, mint például a köztéri lámpák, cellák lássanak el árammal.
Lekonyult a Ballard
A Conduit olyan cégekbe fog 1 és 10 millió dollár közti summát fektetni, amelyek a tőkebevonás első fázisán már túlestek, de még nem jelentek meg a tőzsdén.
A börzén már jelen lévő ilyen vállalatok legnagyobbika a kanadai Ballard Power Systems, amely a kilencvenes évek végén a spekulánsok kedvence volt, ám árfolyama azóta lekonyult.