A sort Jean-Pierre Garnier, a GlaxoSmithKline Plc gyógyszergyár vezérigazgatója vezeti 20,27 millió fonttal, a második a Vodafone Group Plc mobilszolgáltatót irányító Chris Gent 12,32 millióval.
Rosszabbul teljesítő cégek, magasabb fizetések
A vezérigazgatói javadalmazások nem változtak számottevően 2000-hez képest, jóllehet a vállalatok zöme tavaly rosszabbul teljesített. A londoni tőzsde FTSE- 100-as indexe 2001 eleje óta harmadával csökkent, a listán szereplő száz társaság értéke együttesen 514 milliárd fonttal zsugorodott. A vezérigazgatói csúcskereseteket fizető tíz vállalat közül nyolc vesztett piaci értékéből, ám ez a javadalmazást nem nagyon befolyásolta. Graham Wallace, a Cable & Wireless Plc vezére például 3,84 millió fonttal lett gazdagabb a márciusig tartó üzleti évben, miközben a távközlési társaság részvényárfolyama 63 százalékot zuhant.
Kiderült az is, hogy a javadalmazás nem függ a mérettől. A British Petroleum Plc Európa legnagyobb tőzsdei értékű vállalata 105 milliárd fontos kapitalizációjával, ám John Browne vezérigazgató számára a 7,87 millió fontos tavalyi kereset csak a negyedik helyhez lett elég a listán, a harmadikra ugyanis Bart Becht került 11,18 millió fonttal, aki a mindössze 6,7 milliárd font piaci értékű, háztartási vegyiárukat gyártó Reckitt Benckiser Plc-t irányítja.
A brit iparszövetség szóvivője a magas keresetek kapcsán elmondta, hogy a brit társaságok globális környezetben versenyeznek, és ha jó vezetőket akarnak, sok pénzt kell ajánlaniuk. Az egyesült államokbeli vezérigazgatókhoz képest a britek közel két és félszer rosszabbul keresnek.
21 milliárd forintos éves fizetés
Az USA 350 legnagyobb vállalatának vezérei a Mercer Human Resource Consulting számítása szerint tavaly átlagosan 7 millió dollárt kaptak - Jeffrey Immelt, a General Electric Co. első embere 85 millió dollárt (21 milliárd forintot) vitt haza -, míg az FTSE-100 társaságnál 1,7 millió font (1 font=1,5726 dollár) volt az átlag. Brit befektetői érdekvédő csoportok ezzel együtt sokallják az összegeket, főleg azt kifogásolva, hogy a vezérigazgatók elé túl könnyen teljesíthető pénzügyi célokat tűznek ki, s hogy árfolyamromlás esetén egyszerűen újraárazzák az értéktelenné vált részvényvásárlási opciókat.