Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Világ cikkek
Az alku a következő dolgokon és szereplőkön múlhat:
A nettó befizetők, elsősorban Hollandia és Svédország helyzete. Egyikük sem akarja a lista első helyen végezni, ami a fejenkénti hozzájárulásokat illeti, és egyszer már vétóztak, pont emiatt. Az új brit javaslatok - mindkettő - elég sokat segítenek rajtuk, és eddig viszonylag pozitívan is szemlélik az új helyzetet.
A spanyolok. Gyors gazdasági fejlődése és a bővítés miatt Spanyolország sokat veszíthet a felzárkóztatási támogatásokból, ezért minél több átmeneti támogatásra pályázik. A brit javaslat ebben a tekintetben is okosan osztott pénzt, de a spanyoloknak valószínűleg még több kell. Jó jel, hogy Madridnak nagyon sürgős a megegyezés: minél később lesz költségvetés, statisztikai okokból annál többet bukik. Ugyanakkor az ország tárgyalási technikája legendásan agresszív, támogatása soha nem garantált.
Az új tagállamok. Az újakat első ránézésre nyilvánosan megalázta a brit elnökség első javaslata, ami kb. 14 milliárdot levett fejlesztési pénzeikből. De a valóság az, hogy ezeknek az országoknak a mozgástere nagyon kicsi - katasztrófa volna, ha nem lenne büdzsé. Ráadásul a következő, osztrák elnökség alatt se fognak többet kapni, a britek viszont a csökkentésért cserébe könnyítettek egy csomó fontos költekezési szabályt, amit az előző elnökség alatt viszont hiába követeltünk. A szerda brit ajánlat ebben a tekintetben is fontos előrelépés - a legtöbb új tagállammal így aligha lesz komoly baj, leszámítva talán az agresszív és nagyzási hóbortban szenvedő lengyeleket, élükön egy kiszámíthatatlan és euroszkeptikus új kormánnyal.
Angolok és franciák. A legnagyobb para az egész csomagban az évi mintegy 5-8 milliárdos brit költségvetési visszatérítés, amit az EU zavaros befizetési rendszere és az eltérő brit mezőgazdasági struktúrák miatt kap London. A brüsszeli zsargonban rebattnak nevezett mechanizmus az elmúlt években idejét múlta és az új, viszonylag szegény tagállamok belépésével, akiknek szintén finanszírozniuk kell, kimondottan kínossá vált. A britek hajlandóak belőle engedni évi egymilliárdot, de többet csak akkor, ha cserébe a szintén anakronisztikus közös agrárpolitikát 2008-2009-ben felülvizsgálják. Erre a legnagyobb haszonélvező franciák nem hajlandók, viszont történetesen ők azok, akik a legjobban nyomják a rebatt csökkentését is - nekik kerül ugyanis a legtöbbe.
Alighanem Chirac-Blair meccs lesz.
Két legnagyobb tétele, durván 40-40 százalék a közös mezőgazdasági politika finanszírozása és a felzárkóztatási támogatások a szegényebb vidékeknek. A maradék pénz kisebb, részben új, programokra megy el, mint oktatás, képzés, média, közös bevándorlási és vízumpolitika vagy kutatás és fejlesztés. Ezek eredetileg jóval nagyobbak lettek volna, de a brutális tárgyalásokban szépen elolvadtak, mert senki nem akart pénzt adni és innen volt a legkönnyebb elvenni. Az adminisztráció kb. 4 százalék és van egy nagyobb csomag segélyezésre és más külpolitikai programokra. A rendőri-katonai kiadások minimálisak, azokat többnyire közvetlenül az államok fizetik.
A büdzsét főleg a tagdíjakból, valamint a vám-, áfa- és cukorilleték-befizetésekből finanszírozzák.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
