Német állások egy euróért

Az egyeurós állásokat a tartósan munka nélkül lévő, illetve szociálisan segélyezettek számára hoznák létre, akik a volt NDK-s tartományokban a havi 331 eurós, nyugaton pedig a 345 eurós havi segélyükön felül kapnák az inkább csak jelképes illetményt. Ennek fejében az önkormányzatok, az egyházak vagy a jóléti intézmények által felkínált munkát kellene elvállalniuk, ahol környezetvédelmi, fiatal- és időskori, illetve betegellátási feladatokat kellene megoldaniuk.

Az új foglalkoztatási formát a Berlint körülvevő Brandenburg tartomány már az idén bevezetné, az első elképzelések szerint heti 30 órás elfoglaltsággal, 12 havi kísérleti időtartammal. A modellt az úgynevezett Hartz-reformok negyedik szakaszaként alkalmaznák, amelyek során - egyebek mellett - egy rendszerbe vonták össze a szociális segélyezést és a tartós munkanélküliek ellátását.

Az egyeurós állások elvállalása kezdetben nem lenne kötelező, a szövetségi munkaügyi hivatal azonban - egy belső körlevél szerint - már korai szakaszban is nyomást gyakorolhatna az érintettekre. A modell továbbfejlesztéseként sor kerülhetne arra, hogy a versenyszférában tevékenykedő munkáltatók is igénybe vegyenek ilyen feltételek szerint munkaerőt. Erre azonban csak akkor kerülhetne sor, ha a munkanélkülit újonnan létrehozandó állásban helyeznék el, nem pedig korábban megszüntetett munkakörben.

Az ellenzők szerint az egyeurós állásokkal a kisiparnak és a középvállalkozásoknak teremtenek versenyt. A német szakszervezeti szövetség szerint csak korlátozottan - "jelentős deficittel küszködő egyedek" esetében - lehet a rendszert alkalmazni, a képzett munkaerőt pedig értékképző munkafolyamatokban kell elhelyezni.