Brecon város saját valutát használ

A rendszer egyszerű: ha a csoport tagjai egymásnak végeznek munkát vagy adnak el saját maguk termelte javakat, akkor beaconban fizetik ki egymást. Ha például a csoport egyik tagja felássa a másik tag kertjét, akkor fizetségképpen egy 25 beaconról szóló csekket kap. A csekket elhelyezheti a rendszer pénztárosánál, aki az egyenlegen jóváírja az összeget. Vagy a monopolyból ismert játékpénzhez hasonló bankjegyre cserélheti, és a csoport többi tagjától termékeket, szolgáltatásokat vásárolhat. Egy beacon nagyjából egy angol fontnak felel meg.

Összetart

Adrienne Goodenough, a rendszer könyvelője szerint a pénznem lényege: összetartani a helyi gazdagságot. "Van egy tagunk, aki nagyon finom kenyeret süt. Ha nála vásárolok beaconért kenyeret, akkor tudom, hogy a pénz egy másik tagunknál köt ki. Ha a szupermarketből vásárolok fontért, akkor soha sem tudom meg, hogy hova jut a pénzem."

A rendszerben hívők szerint a hivatalos valuta árt a helyi közösségnek és környezetnek azáltal, hogy a helyi gazdaságból elszívja a pénzt, illetőleg miatta nem tulajdonítanak értéket olyan dolgoknak, amelyek a helyi közösség számára fontosak. A beacon használói szerint az euró bevezetésével a dolgok csak rosszabbodnak. A helyi pénznemeket nemcsak egy városban, hanem fél tucat walesi településen használják sikerrel.

Euró is, font is, beacon is

Érdekes elméletet állított fel David Boyle a New Economics Alapítvány tagja. Szerinte ki kell használni a globális pénzügyi rendszerek előnyeit, amelyek az átlagos gazdagságot növelik. Így Nagy-Britanniában érdemes használni az eurót, de a fonttal párhuzamosan. A helyi közösségeknél, mint Breconban, további párhuzamos pénznemet lehetne használni.

Az elmélettel John Rogers, a beacon kitalálója is egyetért. "Vezessük be az eurót, hogy a nemzetközi kereskedelem és a turizmus előnyeit kihasználhassuk. De mellette tartsuk meg a fontot, és - miért ne: - a beacont is" - mondja.