Robotolhatunk nagy agyunk miatt
| Hosszú távú befektetés |
Robson és Hillard Kaplan, a New Mexico Egyetem antropológusa úgy gondolja, ahhoz, hogy ez a befektetés kifizetődő legyen, hosszabb élettartamra van szükség.
Robson és Kaplan elméletük alapötletét abból a megfigyelésből merítették, hogy a jelenlegi vadászó és gyűjtögető társadalmakban a gyerekek több kalóriát fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek, s ezáltal hatalmas adósságot halmoznak fel, mely huszadik életévük környékén éri el csúcspontját.
Aktív fiatal felnőttekként már többet termelnek, mint amennyit fogyasztanak, de évtizedekbe telik, mire visszafizetik gyerekkorukban felhalmozott adósságukat. Csak körülbelül 50 éves korukban érik el a nullszaldót, ezután már társadalmuk erőforrásainak nettó befizetői lesznek, ellensúlyozva a következő nemzedék gyermekeinek fogyasztását.
A kutatók, miután felfigyeltek a párhuzamokra e társadalmak energiaáramlása és a start-up cégek készpénzáramlása között, közgazdasági modelljüket az emberi evolúcióra alkalmazták, az emberi agy mentális képességeit pedig olyan speciális tőkefajtaként kezelték, melynek értéke az idők során növekszik.
Modelljük szerint az agy olyan hatalmas energiaberuházást igényel a gyermekkorban, hogy őseinknek hosszú élettartamot kellett kifejleszteniük, hogy az induló beruházás megtérüljön.
A modell és a konklúzió
Hasznos első lépés - értékelte a brit tudományos hetilapnak a kutatók munkáját Michael Rose, a California Egyetem evolúciós biológusa, aki nem igazán bízik a matematikai modellekben.
"Ha jó alkalmazott matematikus vagy, könnyedén kidolgozhatsz egy olyan modellt, mely a kívánt konklúziót adja eredményként" - idézte a New Scientist.