Nem Cheney volt cége építi újjá Irakot

Folyamatosan heves támadások érik a Bush-adminisztrációt a kabinet több tagjának olajipari kötődése miatt. Az utóbbi napokban sokakban erősödött a gyanú, hogy az iraki újjáépítés zsíros üzletét az amerikaiak kizárólag saját cégeiknek nyúlják le. A gyanakvók hangadói persze azok a franciák és oroszok, akik maguk is erre a bizniszre hajtanak.

Miért nem jutott tovább?

A USAID nevű kormányszerv most bejelentette, hogy a Halliburton nem került be a közé a két társaság közé, amelyekből a 600 milliós megbízás nyertesét ki fogják választani. A győztes építheti újjá Irak alapvető infrastruktúráját, úgymint kórházak, kikötők, repülőterek és iskolák.

A tenderen - amelyen kizárólag amerikai vállalatok vehettek részt, a Halliburtonön kívül indult a Bechtel, a Fluor, a Parsons és a Louis Berger. A USAID szóvivője nem árulta el, hogy Cheney volt cégének ajánlata érvénytelen volt, esetleg a vállalat visszavonta azt vagy a kormány kérte volna meg, hogy tegyen így.

A Kellog Brown and Root - a Halliburton leányvállalata a múlt héten szerződött le pályáztatás nélkül a kormánnyal az olajkutak eloltására. Ez egyébként önmagában nem lenne rendkívüli, hiszen a Halliburton a világ második legnagyobb ilyen profilú vállalkozása.

Mohók

Alig néhány nappal azután, hogy az európaiak és az Egyesült Államok között megjelentek az első törésvonalak amiatt, hogy ki és milyen körülmények között építse újjá Irakot Szaddám Huszein bukása után, Washington máris össztűz alá került, mert már most kiosztott egy csomó újjáépítési megbízást, de csak amerikai vállalatoknak.

Még brit szövetségeseikkel is vitába keveredtek arról, hogy ki renoválhatja a háború során jó néhányszor elfoglalt Umm-Kaszr kikötőjét. Hiába foglalták el végül a britek, a USAID az amerikai Stevedoring Servicesnek adta a munkát 4,8 millió dollárért.

Sürgősségre hivatkoznak

Az Egyesült Államok eddig összesen 1,9 milliárd dollárt különített el Irak újraépítésének céljából. Az első szerződéseket a múlt hét végén oda is ítélték, csak amerikai vállalatoknak. Brit lapok a hétvégén rámutattak, hogy a cégek közül több "Bush-közeli", vagyis olyan vállalat, amellyel az adminisztráció nehézsúlyú tagjai, elsősorban Donald Rumsfeld védelmi miniszter, jó kapcsolatot ápolnak, vagy akár korábban maguk is dolgoztak ott.

Alan Larson, amerikai helyettes külügyminiszter a múlt hét végén Brüsszelben próbálta megvédeni az adminisztráció politikáját, mondván a szerződések sebes odaítélése nem arról szól, hogy ki fog profitálni Irak lerombolásából. Az eddig odaítélt munkák sürgős és létfontosságú újjáépítési feladatok - mondta Larson.

Önző aggodalom Európában

Nem egy háborúellenes EU-államban, így Franciaországban, komolyan aggódik az üzleti szféra, hogy kormányuk politikája miatt kimaradnak az iraki újjáépítésből, és ezzel nagy pénzekről maradnak le.

Mi lesz azután?

Azoknak mindenesetre csalódniuk kellett, akik azt jósolták, hogy az invázió megindulása után elsimulnak az ellentétek a háborút ellenző európai államok és Amerika között, a vita idejétmúlttá válásával. Az Európai Unió (Nagy-Britanniát beleértve) teljesen az ENSZ kezébe helyezné Irak újjáépítését és polgári kormányzatra való visszaállítását, de az Egyesült Államok nem olyan lelkes. Washington legalább átmeneti időre katonai kormányzást képzel el az arab országban.