Gombóc Artúr és a recesszió

Hiába az eddigi, biztató, visszaesést nem jelentő GDP adatok, az ICEG gazdaságkutató intézet szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e recesszió Amerikában, hanem az, hogy meddig tart és milyen mély. Jó eséllyel az egyik rosszabb változatra, hosszú és mély visszaesésre kell készülni.

Lesz-e egyáltalán recesszió? Tekintve, hogy az amerikai gazdaság évesítve 3,2 százalékkal nőtt a második negyedévben, a kérdés értelmetlennek tűnik. A közkeletű vélekedés szerint akkor beszélünk recesszióról, ha a GDP két egymást követő negyedévben csökken, de az elmúlt negyedévekben nem süllyedt negatív tartományba a növekedés.

De vigyázat - súlyosan félrevezet, ha csak a GDP-re figyelünk! Az amerikai gazdaság konjunktúráját a National Bureau of Economic Research (NBER) bizottsága értékeli több makrogazdasági indikátor (pl. ipari termelés, foglalkoztatás, reáljövedelem) együttes alakulása alapján. Ezek pedig a GDP kivételével mind esnek 2008-ban. Sőt, a július-augusztus havi GDP becslések is visszaesést mutatnak, így jó eséllyel a harmadik negyedéves adat is negatív lesz. Az NBER statisztikai adatokra támaszkodva csak utólag állapíthatja meg a recesszió kezdetét. Ezért e cikk olvasásakor a visszaesés már javában tarthat!

Ezek után az igazi kérdés az, hogy milyen hosszú és mély lesz a visszaesés. A második világháború vége óta bekövetkezett tíz recesszió átlag bő tíz hónapig tartott, és 1,8 százalékos visszaesést, valamint 2,4 százalékos foglalkoztatás-csökkenést hozott. Ám nem minden recesszió egyforma: négyféle mintát lehet megkülönböztetni.

A legutóbbi, 2001-es recesszió enyhe és rövid lefolyású – ha úgy tetszik, "V" alakú – volt. Ennél hosszabb és fájdalmasabb "U" alakút produkált például az 1973-75 közti recesszió. 1980-82 között "W" formájú kettős recesszió volt megfigyelhető, melyek együtt az elmúlt 60 év legnagyobb GDP csökkenését eredményezték. L alakú tartós gyengélkedés Japánban fordult elő az "elvesztett évtizedként" jellemzett 1990-es években.

Bár úgy tűnik, az amerikai recessziók idővel egyre ritkábbá és sekélyebbé váltak, ezúttal más lehet a helyzet. Először is, az ingatlanárak tovább zuhannak. A chicagói árutőzsde határidős jegyzései szerint a 2006-os csúcsról 2010 májusáig 40 százalékos ingatlanár-csökkenés várható úgy, hogy az esés közel fele még előttünk áll. Ez nem csak az építőipart veti vissza, de a csökkenő értékű fedezet miatt a lakosság hitelfelvevő képességét is. A fogyasztási kedvet ezen túl a dráguló energia miatt mérséklődő vásárlóerő is fékezi.

Az elhúzódó pénzügyi válság további nehézségeket okoz. Bár az amerikai kormányzat óriási összeget mozgósít a bankrendszer megmentésére, a válsághoz vezető felelőtlen kockázatvállalás tartós bizalomvesztést okozhat, ami hosszú időre visszavetheti a hitelkínálatot. A fiskális politika által felvállalt teher mellett pedig csökken az esély újabb keresletélénkítő lépésekre. Végül, eddig segítette az amerikai exportot a gyengülő dollár és a robusztus világgazdaság. Ám nyár óta a dollár erősödött, Nyugat-Európa növekedése pedig negatívba fordult, így a kilátások romlanak.

Mindezek miatt a soron következő recesszió jó eséllyel lesz ismét mély és elhúzódó ("U" alakú). Amerika tartós gyengélkedését pedig már a világgazdaság sem rázza le magáról egykönnyen.