Kinyírják a román juhászokat

2007.04.12. 07:56
Kilátástalan helyzetbe kerültek a nyájaikat a Kárpátok hegyeiben legeltető román juhászok, illetve a tej- és sajttermelő tevékenységüket hagyományos módon végző parasztok. Életmódjukból fakadó gazdálkodásuk egyszerűen összeegyeztethetetlen az európai uniós élelmiszer-biztonsági elvárásokkal, lényegében nincs esélyük az alkalmazkodásra.

Hogyan is tudnák teljesíteni például az EU állat-egészségügyi előírásait, amikor kora tavasztól késő őszig a szabadban tartják állataikat? Az unió szabályozása szerint például a tejet a fejés után azonnal le kell hűteni, ám ehhez esetenként 1500 méter magas hegyoldalakra kellene felvinni a hűtőberendezéseket az autók számára járhatatlan hegyi ösvényeken. A sajtot legtöbbjük még mindig apáról fiúra szálló receptek alapján, hegyi kunyhóban készíti, áram és folyó víz nélkül, faedényekben kevergetve az érlelődő masszát.

Termékeiket ráadásul sokszor közvetlenül maguk árulják a vidéki és városi piacokon. A rendelkezésre álló adatok szerint a Romániában megtermelt tej 85 százaléka nem felel meg az uniós szabványoknak, és az egészségügyi hatóságok vizsgálatainak tapasztalatai szerint gyakran előfordulnak kisebb ételmérgezések a nem megfelelő higiéniai körülmények között készült sajt elfogyasztása nyomán.

A frissen EU-taggá vált országnak ráadásul nem sikerült hosszabb távú engedményeket elérni az élelmiszer-biztonsági előírások teljesítése terén, ezért már idén júliusra gondoskodnia kell arról, hogy a pásztorok állatállománya is nyilvántartásba kerüljön, és legalább évente egyszer egészségügyi ellenőrzésen essen át. Az illetékes román hatóságoknak kontrollálniuk kell a takarmányok minőségét is, valamint az állattartás és az élelmiszer-előállítás, -tárolás és -szállítás higiéniai körülményeit. A tét óriási: az ország modernizációját szolgáló eurómilliárdok lehívásához elengedhetetlen ezeknek a feltételeknek a teljesítése.

A juhászoknak és a kistermelőknek három lehetőségük van. Létrehozhatnak közös feldolgozóüzemeket, amelyek megfelelnek az előírásoknak; megpróbálhatják termékeiket tradicionális örökségként feltüntetni, amelyek megőrzése ezzel kulturális színezetet kapna; esetleg feladhatják tevékenységüket, és sok polgártársukhoz hasonlóan elindulhatnak szerencsét próbálni vendégmunkásként valamelyik dél-európai országba. Sokan közülük leginkább ez utóbbi lehetőséget fontolgatják.

Szakértők megjegyzik az üggyel kapcsolatban, hogy a kialakult helyzetért legalább annyira felelős a korrupt, lassú hivatali bürokrácia, mint a szegény vidéki lakosság rugalmatlansága. Emellett hibáztatják a kormányt is, amely nem tudott kiharcolni lassúbb, fájdalommentesebb átmenetet az EU-szabályok átvételéhez a különösen hátrányos helyzetben lévő népesség számára.