Kádárizmus és marhapörkölt Indokínában

A Mekongon átvezető Friendship bridge laoszi oldalán várakozó, személyszállításra átalakított Zilek láttán az első pillanatban egy kicsit megretten az ember, mi vár rá később. Az árusok kínai katonai látcsöveket próbálnak a turistákra sózni, a duty free shopban csak piát lehet kapni. A határtól kb. 20 km-re található főváros, Vientiane furcsa szocreál-keletis keveredése sem túl biztató. Egyedül a Mekong partjára kiépített sétatérszerűség, a Római-partra emlékeztető kiülős kocsmáival, és a közelben kiépített villanegyed emészthető.

Mindenféle tuk-tuk

Az utcán feltűnik néha Laosz egyetlen Porschéja, egy-két Mercedes és terepjáró, de a gépjárműpark eléggé lerobbant. Van néhány, a vietnami háborúból itt ragadt amerikai Jeep. A laoszi városi tömegközlekedés alapja, mint keleten általában mindenhol, a tuk-tuk. A tuk-tuk egyedi képződmény: a leggyakoribb típus úgy néz ki, hogy egy megfelezett motorbiciklire hátul fedett deszanttér van ráerősítve, ott szoronganak az utasok. A "tuk-tuk driver" is összetéveszthetetlen, a ferihegyi taxisok hozzájuk képest korrekt úriemberek.

Nagyon sokféle tuk-tuk létezik, laoszi specialitás például az UAZ tuk-tuk, de van Toyota tuk-tuk, és az utánozhatatlan dizájnnal rendelkező long way Zil vagy Ural tuk-tuk.

Spontán kádárizmus

Laoszról tudni kell, hogy most tart a késői Kádár-korszaknál, most zajlik a spontán privatizáció. Jelenleg nagyon olcsó minden, de kezdenek rákattanni a turizmusra. Valószínűleg thai tapasztalatokat felhasználva jöttek rá nagyon gyorsan, hogy mi kell a nyugati turistáknak. Első igazi döbbenetünk a Vang vieng nevezetű városka volt, amelyről a Lonely Planet nem közölt túl sok információt. Mikor leszálltunk a buszról - most már a Zilek mellett buszok is közlekednek -, és elhajtottuk a tuk-tuk-hiénákat, félelmetesen jól kiépített turistaközpontot találtunk. Tele baromi olcsó, félig nyitott kávézókkal, vendéglőkkel, 5 dollár/nap/szoba árfekvésű vendégházakkal. Mindez egy cseppkőbarlangokkal teli karszthegység lábánál, egy kristálytiszta folyó partján.

Hippik a gumiban

A városkában szinte csak amerikai és európai fiatalok héderelnek, a vízpart tiszta Sziget-feeling. A folyó túlpartján, ahova egy bambuszhídon lehet átjutni, található a hippi nosztalgiára berendezkedett Other side kocsma. Csak Doors vagy Bob Marley szól a feltornyozott hangfalakból - a pálmafákra felerősített függőágyak mellett. Az Inside kocsma egy félszigeten ontja a technót, ott csak trendi zenék szólnak, néha becsúszik egy kis U2. Napközben baromi meleg van, ezen segít egy speciális szolgáltatás. Ötletes utazási irodák a hőguta szélén álló nyüzüge fehéreket traktorbelsők társaságában felszállítják egy tuk-tukkal a folyó mentén 10 km-re. Ott az ember beleül a belsőbe, mint a Macskajajban, és lecsorog az őserdőn keresztül, az Apokalipszis mostból vagy a Szakaszból ismert tájakon.

A feelinget fokozzák a part menti Beerlao árusok. Ki van függesztve egy pálmafára, hogy Beerlao 2 m. Az ember a partközelbe irányítja magát, ott már várja az árus egy baszott hosszú bambusszal, és kihúzza. Utána sörrel a kézben lehet tovább csorogni a pálmafák alatt. A Beerlao ára a legdrágább helyen is alig több 150 Ft-nál, ráadásul hat és fél decis.

Traktorbelsős strichelés

A thai hatás érződik a szolgáltatások egyéb térületein is. Megismerkedtem például a strichelés teljesen újszerű formájával, a traktorbelsős stricheléssel. Időnként thai bérnőstények is nekiindulnak a belsőkkel, és a vízen próbálnak üzletet kötni. Miközben éppen lefelé csorogtunk a folyón, kivételesen nem egy dagadt fritznek, hanem két izraeli turistának sikerült lealacsonyodnia a turizmus low endjére. A bérnőstények helyi slágereket énekeltek nekik, nagyon hamisan. A látvány elég bizarr volt. A gumival vagy gumi nélkül opció mindenesetre új megvilágításba került. Sokan Thaiföldön vesznek maguknak egy nőt, és vele utazzák körbe a térséget. Közben úgy terelgetik szerencsétleneket, mint egy kiskutyát, nagyon szánalmas az egész, utána gondolom leadják Bangkokban a stricinek.

Csillagok háborúja fekete-fehérben

A parton körülbelül naplementéig lehet kibírni, mert utána nagyon leesik a hőmérséklet. A kávézókban és a vendéglőkben általában a legújabb premierfilmeket nyomják vcd-n. Nekem sajnos csak Spidermant sikerült elkapni, meg a Klónok támadásának fekete-fehér változatát. A legdrágább kaja sem több 2 dollárnál, így jól kijöttem volna, ha az utolsó nap az egyik pizzázóban nem nyúlja le a thai személyzet a pénztárcámat, benne 2 dollárral és a bankkártyámmal. Így sikerült 50 dollárt költeni 6 nap alatt.

Jóvágású öregasszony

Találtunk egy általam eddig csak hallomásból ismert intézményt, a Special foods and drinks restaurantot. Először a mindig vigyorgó pincért szúrtuk ki, utána az árlapot. A special dolgok kb. két dollárba kerülnek. Érdemes beülni, mert sokan nem tudják mit jelent a special kódszó, és gyanútlanul nyomják magukba a pszichoaktív gombával készült dolgokat. A hatás kábé fél óra múlva áll be, láttam elszállni 50 éves jóvágású angol öregasszonyt is. Ő meg valószínűleg marslakókat látott.

Sakk és fű

A piac mellett dolgozik a lao sakkárus. Ha arra sétál egy turista, akkor odasompolyog hozzá, elővesz egy idétlen sakk-készletet, és halkan megkérdi: chess? Ha nemmel válaszolnak neki, valami követhetetlen logika alapján jön a következő kérdés: smoke? Aki a hagyományos módszert szereti, annak az említett Beerlao mellett tudom ajánlani a Lao lao-t, azaz a rizsből készült lao pálinkát, itt - nem kis túlzással - lao whiskynek nevezik. Egy deci nagyjából 60 forint. Egy holland szerint a lao Redbullal, vagy M15 Energy drinkkel fenomenális.

Nagyon sok az amerikai fiatal. Ahhoz képest, hogy a szüleik még napalmmal bombáztak Észak-Laoszt, eléggé bejön nekik a hely. Sikerült vennem egy itt ragadt amerikai hadifogolytól 2 dollárért egy bicepszre erősíthető original US Army kést, csak még gyúrnom kell hozza, hogy ne lötyögjön.

Szemét kakas

Laosz legszemetebb állata a kakas. Ha valaki szállást keres, előtte mindenkép érdemes körülnézni, hogy a guesthouse mellett kapirgálnak-e kakasok. Mi általában a vezérkakas mellett találtunk szállást. A vezérkakast csak akkor lehet felismerni, amikor már késő. Általában ő kezdi a kukorékolást hajnali fél egy környékén. De nem a jó magyar tanyasi kakas módján, hanem valami iszonyatos hangtartományban. A kukorékolás dominóelvszerűen végighullámzik a környéken amíg vissza nem ér az ablak alá. Van amikor két kakas válaszolgat egymásnak, mint a kutyák telihold idején.

Magyar karácsony

Egy-két hamisítatlan dzsungeltúra és némi raftingolás után továbbutaztunk Louang Prabang-ba, a korábbi fővárosba. Karácsonyra tálaltunk egy éttermet, amit egy magyar lány vezet a Magyarországon tanult lao férjével együtt. Bevállaltam a karácsonyi menü megfőzését magyar módra, volt halászlé tilapiaból és catfishből, meg vörösboros marhapörkölt. Kaptam négy lao kuktát személyzetnek, én voltam a konyhafőnök.

Első motorozásom története

Béreltünk motort, hogy a dzsungelben megnézzünk egy vízesést. Még nem vezettem motort soha. 10 perc múlva rájöttem, hogy tudok motorozni, ez az érzés még 10 percig tartott, amíg belevágódtam egy rizsföldet elválasztó sövénykerítésbe. Előtte nem teszteltem a féket, és a hátsó egyáltalán nem fogott. Olyan lett a képem, mint Rambónak a negyedik bevetés után. Mikor kihalásztuk a bozótból a kínai Honda szupergépet, a kerék egy kicsit csálén állt, és jobbra csak korlátozottan lehetett kanyarodni. Nem mertem így visszavinni a kölcsönzőbe, ezért egy kültelki lao műhelyig elkacsáztam vele.

A sárga pólós lao mester szerzett egy rozsdás kormányalkatrészt, és összesen egy dollárért helyrepofozta a gépet. A sárhányót pillanatragasztóval ragasztottuk meg, az első kosarat két órán keresztül kalapáltam. Gondosan sötétben vittem vissza. Közben az egyik útitársam is perecelt egyet, amiről én nem tudtam, neki a lámpája tört be. A kölcsönzős az enyémet nem vette észre a másik motor eléggé nyilvánvaló serülése miatt, amire 25 dollárt kellett ráfizetni. Azóta gondosan kerülöm a kölcsönző környékét.

Speedboat tomorrow

A Zil tuk-tuk és a hátsó fék nélküli kínai Honda mellett létezik egy különösen brutális lao jármű, a speedboat, amellyel csak annak érdemes utazni aki már túlélt egy orosz rulettet. A lao népességszabályozásban a speedboatnak olyan szerepe van, mint nálunk a bányatavaknak. Egy nagyon keskeny, kenuszerű fa hajótestre rászerelnek egy bivalyerős motort, és kb. 80-90-nel száguldanak vele a Mekongon. Az utasok fapadon ülnek, rögzítés nélkül, jó esetben bukósisakban. Állítólag feledhetetlen látvány turistát látni kiszállni a speedboatbol egy 6 órás utazás után. Amikor a magyar lány vendéglőjébe besántikáltunk a motorbaleset látható jeleivel, egy svájci pár ránk kérdezett: speedboat? A választ egyszerre vágtuk rá: No, only motorcycle. Speedboat tomorrow.

Louang Prabang, Laosz