A tárgyalásokon olyan kérdésekben kell egyezségre jutni, mint a transzatlanti járatok száma, azok helyben és időben történő elosztása, az USA és az EU-országok repülőtereihez való kölcsönös korlátlan hozzáférés, a légitársaságok tulajdonlása, az állami segélyek feltételei, a biztonsági, valamint a környezetvédelmi követelmények teljesítése.
Azonos jogok
Az EU brüsszeli bizottsága azt is el szeretné érni, hogy az uniós cégeket az egyesült államokbeliekhez hasonló jogok illessék meg az ottani belföldi légi közlekedésben is, de e téren nem várható előrehaladás. John Byerly, a washingtoni szállítási minisztérium államtitkára jó előre úgy nyilatkozott, hogy olyan kérdésekről nehéz lenne egyetértésre jutni, amelyek az USA törvényeinek megváltoztatását igényelnék, márpedig az uniós légitársaságoknak a belföldi járatokra való beengedését a jelenlegi szabályozás nem engedi meg.
A légi közlekedés liberalizálását akadályozza, hogy az USA külön-külön kétoldalú egyezményt kötött az EU 11 tagállamával. Ezek a kétoldalú megállapodások az EU-bíróság tavaly novemberi döntése értelmében törvénytelenek, mert ellentétesek az egységes belső piac szabályaival.
Az egyezmények szerint az érintett uniós államokból csak az ottani cégek indíthatnak járatokat az USA bármelyik repülőterére, ami hátrányos megkülönböztetést jelent a riválisokra nézve. Emellett az egyesült államokbeli légitársaságok gyakorlatilag ellentételezés nélkül kerültek előnyösebb helyzetbe európai versenytársaikhoz képest, hiszen például az EU-n belül tovább közlekedhetnek, vagyis belföldi szolgáltatást nyújthatnak.