Punkrock csasztuska a német pénzügyminiszterről

2001.08.23. 13:58
Képzelje el, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter szégyenlősen kisfiús mosolyával felkonferálja a Favágók együttest, amely - Géczy Erikával kiegészülve - vad punkrock aláfestéssel eldalolja a Széchenyi-terv fő célkitűzéseit, kiemelve Varga múlhatatlan érdemeit. Pikáns elképzelés, még a nem kifejezetten gazdasági érdeklődésűeknek is, de talán maga Bauer "Fidesz-barát" Tamás képviselő sem tudná elképzelni, hogy ez lehetséges. Pedig igen, bizonyította be Hans Eichel német pénzügyminiszter, aki dalt íratott saját magáról.
De milyen dalt! És milyen együttessel!

A Dezibel együttes
A parkolóóra bosszúja

Hans Eichelről annyit érdemes tudni, hogy bár szakmailag elismerik, azt még legvadabb barátai sem állítják, hogy érdekes, színes, magával ragadó egyéniség lenne. Talán erre utaló jel, hogy a BBC egyik cikke a "szemüveges iratkapocs" szókapcsolattal jellemzi a politikust, akiről még fontosnak tartja megjegyezni, hogy "annyi báj van benne, mint egy parkolóórában".

Tristan Tzara beférkőzött a szociáldemokrata pártba!

A jelek szerint a Schröder kancellár lehetséges utódjaként is emlegetett Eichel is megérezhetett valamit a közhangulatból, ezért váratlan - és túlzás nélkül mondhatjuk: dadaista - gesztusra szánta el magát azzal, hogy hardrock-csasztuskát íratott magáról, amelyet szeptember másodikán adnak elő a pénzügy-minisztérium nyílt napján.

Klónozták a magyar álzene krémjét!

Az "Er - wer sonst?", vagyis "ki más, mint ő?" című dalt a Dezibel nevű formáció adja elő. "A berlini zenei szcéna veteránjai" csoportképeik alapján titkos és törvénytelen kísérletsorozatban vettek részt, melynek eredményeképpen sikeresen klónozták a 100 Folk Celsius, a Favágók és a Bergendy Szalonzenekar egyes tagjait, illetve testrészeiket, valamint a kihagyhatatlan Géczy Erikát. Ezenkívül azt is megállapítottuk, hogy a Dezibel az utolsó együttes a világon, melynek rajongói világoskékre mosott farmert viselnek barna derékszíjjal és hatalmas fenékkel.

Tárcaközi punkőrület

A dal maga zeneileg a jellegzetesen teuton Bravo-punk irányzattal mutat rokonságot - a Die Arzte-Toten Hosen vonalra gondolunk - B. Tóth László minden bizonnyal a "kemény, de dallamos" jellemzést adná róla.

A szövegek viszont azonnal térdre kényszerítik a hallgatót. Eichel személyes kvalitásainak dicsőítése ugyanis merészen keveredik egy minisztériumi sajtóosztály brosúráinak kipárolgásával. Ízelítőnek adjuk az első strófa laza nyersfordítását.

"Nem áll magas adóssághegyeken, azoknak el kell tűnniük, ezért lép fel ő / nem akarja, hogy ezt örököljék gyermekeink, ezért takarékoskodni akar / nem ígér semmi olyat, amit nem tud betartani, csökkenti az adókat, ahol tudja / lendületbe hozza a gazdaságot, hogy az ifjúságnak legyen jövője." Ezek után már igazán megváltás a refrén: "Er, er, er ist sparsam, fleißig und manchmal kulant, er, er, er - wer sonst?".