Az allergia-sztori folytatódik

Az EU Bizottsága az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottsága előtt részletesen ismertette a Nature című brit tudományos folyóirat által végzett kísérletet, amely az euróallergia-elmélet eddigi leghatásosabb, legnagyobb visszhangot kiváltó alátámasztásául szolgált. A Bizottság tagjai nem tagadták, hogy az elmélet bizonyos szinten működik, viszont úgy vélik, messze nem olyan arányú a veszély, mint arról a kísérlet alapján a sajtó szól.

Elfogadták a magyarázatot

A brit folyóirat szeptember 12-i számában számolt be arról, hogy az euró-pénzérmék nikkel-allergiát okoznak. A kísérlettel kapcsolatban a Bizottság képviselői elmondták, a britek azt sajátos körülmények között végezték: az eljárás során egy tudottan nikkelallergiás személy bőrére rögzítettek érmét, s azt több mint 48 órán keresztül nem mozdították el. Az ülésen elhangzott, hogy maga a Bizottság is végeztetett bizonyos kísérleteket 1997-ben. Az eredmény akkor megfelelt a vártnak, tükrözte, hogy az új pénz csekély nikkelmennyiséget tartalmaz, feleannyit, mint a régi francia frank.

A Bizottság tagadta, hogy sérelem esett volna az EU nikkel-direktíváján, hiszen a Nature kísérlete során "az emberi bőrrel való hosszas és közvetlen érintkezés" jelentősen eltért a szabályozásban foglalt normális mértéktől. A gazdasági és pénzügyi bizottság tagjai elfogadták a magyarázatot.

Oldódik vagy nem oldódik?

Az első hírek januárban, mindjárt az új pénz bevezetése után keltek szárnyra arról, hogy a két legnagyobb névértékű pénzérme allergiás tüneteket okoz. Egy grazi egyetemi professzor állította: a nikkelérzékeny embernek már a combja is kiütéses lehet, ha a nadrágzsebében 1 vagy 2 eurós lapul. A kibontakozó, s a kontinenst átfogó vitában finn európártiak is megszólaltak, ők mutattak rá először, hogy a próbák során megizzasztják a kísérleti alanyokat, ezért katasztrofálisak a vizsgálati eredmények. (A száraz nikkel ugyanis normál esetben nem oldódik.)

Érdekes, hogy az Európai Bizottság akkor még úgy nyilatkozott, hogy az 1 és 2 eurós lényegében az ötvözeten belül tartalmazza a nikkelt, és nem az emberi bőrrel érintkező felszínén.

Jó tanácsok érzékenyeknek

A téma nem került le a napirendről, a sajtóban napvilágot látott panaszok hatására az ÖKO-TEST nevű német szervezet egészségügyi vizsgálatok alá vetette az egy- és kéteurós érméket. Az eredmények azt mutatták, hogy az érmék ötvenszer annyi nikkelt bocsátanak ki magukból, mint amennyit a törvény a divatékszereknél engedélyez. Ilyen értéknél a nikkelallergiában szenvedő embereknél viszketési inger, a bőr kivörösödése lép fel. (A nikkelérzékenység manapság Németországban az elsőszámú allergia, ugyanis a német férfiak hat, a nők tizenegy százaléka szenved ilyen tünetekben, ha a fémmel érintkezik.)

Az ÖKO-TEST azt ajánlotta a nikkelérzékenyeknek, hogy fizetés előtt ne fogják sokáig az euróérméket, illetve a pénzt ne tartsák a kabátzsebükben, ahol könnyen az ember ujjai közé kerülhet. Aki pedig gyakran fogja kézbe az euróérméket (például pénztáros), az viseljen kesztyűt - szólt a jó tanács.

A centekben csak Cu89Al5Zn5Sn1 van

A nikkel jelenlétének legnyomósabb érve pénzügyi jellegű: az érmék előállítása túl költséges lett volna e fém nélkül. Ráadásul a nikkel használata egyben biztonsági intézkedés is, hiszen megnehezíti a pénzhamisítók dolgát, ugyanis nehezen tudják előállítani.

Nem árt tudni: a 8 fajta euróérme közül csak az 1 és a 2 eurós nikkeltartalmú, az egy eurósnál kisebb értékű érmék nem tartalmaznak nikkelt, így a forgalomban lévő érmék 92 százaléka nikkelmentes. (A 10, a 20 és az 50 centes érmék anyaga az úgynevezett nordic gold. Ez a fémötvözet teljesen mentes a nikkeltől, képlete: Cu89Al5Zn5Sn1, tehát rezet, alumíniumot, cinket és ónt tartalmaz.)