Keveset sztrájkol a magyar

Spanyolországban és Dániában volt átlagosan a legtöbb munkabeszüntetés az EU tagállamai közül a 2005-ig tartó tízéves időszakban. Ezzel szemben a 2004-ben csatlakozott kelet-közép-európai tagországokban, így hazánkban is alig került sor sztrájkokra – derül ki a brit statisztikai hivatal (ONS) most kiadott összehasonlításából, amelyet az EU és az OECD adatai alapján állítottak össze.

Az 1996–2005 közötti tíz esztendő folyamán Spanyolországban 186, Dániában 165, míg Magyarországon 2, Lengyelországban pedig 1 volt évente az ezer munkavállalóra jutó sztrájknapok száma átlagosan. Németország és Hollandia szintén sereghajtónak számít ezen a téren, 3, illetve 8 napos átlagával. Olaszország (99), Finnország (74) és Franciaország (53 nap) viszont inkább a „sztrájknagyhatalmak” közé tartozik.

Az egyes évek adataiban ugyanakkor sokszor nem tükröződik ez a sorrend, és az egyes országoknál a számok igen szélsőségesek. Ezeket az ONS-tanulmány összeállítói szerint óvatosan kell kezelni, mivel a kilengések gyakran egyetlen esemény, nem pedig egy általános tendencia következményei. Így például Finnország 2005-ös 322 napja egyetlen ipari szektor leállásának a következménye, Dánia 1317 napja a közszféra sztrájkja miatt jött ki 1998-ban, Ausztria 398 napja pedig a kormány 2003-as átfogó nyugdíjreform-kísérletére adott válasz volt.

Ezenfelül azt is figyelembe kell venni, hogy a sztrájkhajlandóság nemcsak időben, de az ágazatok között is egyenetlenül oszlik meg. Míg az iparban vagy a közlekedési szektorban meglehetősen nagy eséllyel fordulnak elő munkabeszüntetések, a mezőgazdaságban igen ritkák. Jóllehet a 2007-es ONS-tanulmány legfrissebb adatai 2005-ből származnak, az elmúlt fél-egy évet sem nevezhetnénk eseménytelennek.

A 2006-os év kétségtelenül legnagyobb megmozdulása a német közalkalmazotti szakszervezet, a Ver.di által szervezett sztrájk volt. A közszféra dolgozói három és fél hónapon át tartottak részleges vagy teljes munkabeszüntetést, mert a tartományok 38-ról 40 órára kívánták emelni a heti munkaidőt. Az elmúlt hónapokban is számos megmozdulás történt, így például márciusban 18 napig sztrájkoltak a marseille-i Fos-Lavera olajkikötő munkásai, felére csökkentve a havi forgalmat. Szintén márciusban az Airbus európai konszern több ezer német és francia dolgozója tette le a szerszámot, miután a tulajdonosok 10 000 munkavállaló elbocsátását helyezték kilátásba. Tegnap reggel pedig a Volkswagen csoporthoz tartozó Škoda dolgozói szüneteltették a munkát, nagyobb béreket követelve.

A tíz évre vetített átlag alapján feltűnően passzívnak tűnnek a kelet-közép-európai munkavállalók az érdekvédelmük terén. Magyarországon ez a nagyfokú kiszolgáltatottsággal, a politikával szemben alulfejlett civil érdekképviselettel magyarázható – mondta el a Világgazdaságnak Simon János politológus. Simon szerint nem alakult ki a kötelező konzultáció rendszere, a politika egyeztetés nélkül dönthet súlyos kérdésekben, ráadásul a szakszervezeti pozíciókat a rendszerváltás utánra is átmentették az egykori állampárt örökösei. A szakértő szerint a magángazdaságban is hiányzik a nyugat-európaihoz hasonló dolgozói összefogás hagyománya, ráadásul egzisztenciális okokból a legtöbben óvakodnak az ezzel járó konfliktusok felvállalásától.