Brad J. Bushman és Angelica M. Bonacci, az iowai egyetem pszichológusai a Journal of Applied Psychology legújabb számában megjelent tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, a szexuális és erőszakos tartalmú tévéműsorok - mily' meglepő! - szexuális és erőszakos gondolatokra csábítják a nézőket, akik így nem fordítanak annyi figyelmet a szünetekben megjelenő hirdetésekre, hogy a reklámozott márkák, illetve termékek megragadjanak hosszú távú memóriájukban.
Kísérletük során 324 - 18 és 54 év közötti - felnőttnek szexuális, erőszakos valamint semleges tartalmú tévéműsorokat vetítettek, majd egyebek mellett megkérték őket arra, idézzék vissza, milyen reklámokra emlékeznek a műsorokba iktatott három rövid reklámblokkból. Ez a feladat természetesen nem okozott különösebb gondot a nézőknek.
A kísérlet résztvevőit azonban 24 óra múlva telefonon megkeresték, ugyan, számoljanak be ismét arról, milyen termékek reklámjaira emlékeznek. A semleges tartalmú műsorokat néző kísérleti alanyok 83 százalékkal több reklámra emlékeztek, mint azok, akik szexuális vagy erőszakos tartalmú tévéműsorokat láttak. Ez a különbség nemtől, életkortól és érdeklődéstől függetlenül fennállt.